Az év utolsó előtti napján

végre sikerült, Zéti pár nagyon jól sikerült mondatát lejegyeznem és ezt most össze is foglalom. Tudom, ez nem olyan, mintha hallanánk, de mégis jó lesz feleleveníteni. (már gondolkozom egy ideje, hogy fel kellene venni, ahogy az én kis duma-matyim egész nap szövegel, de még ez is várat magára egy kicsit.)
Délelőtt hármasban indultunk sétálni. Az előző esti hóból szinte csak a latyak és a víz maradt meg az utakon. Zétinek ez aztán nagyon tetszett. Ráadás édesapa egy gátat is csinált a ház elé hóból, hogy megálljon a víz. Zétinek egy másodpercre sem volt szüksége, hogy észre vegye, már robogott is felé és bele is gázolt. Mire észbe kaptam, már csupa víz volt minden. Még el sem indultunk sétálni, még fel sem öltöztünk, máris kezdhettük újra az egész procedurát. Elsétáltunk a dédiékhez. Még be sem értünk a kapunk, Zéti már kiabált is "jöttem, dédimama, jöttem". Azt hittem megzabálom, annyira édes volt.
Mikor hazaértünk vettük a kispárnát, a pihe puha takarót és indultunk a nagyágyba délutáni szunyokálásra. Természetesen a pelust is kicseréltük ágyba menet előtt, mert ha nem, akkor Zéti rögtön szól, hogy a pisist ki kell venni. A cumi sem maradhat el alvásnál. Kiabált is Zéti édesapának: "papi, ho(l) van cimim? apukád hozzá(l) egyet." Alvás után igyekszik a család megfosztani Zétit a cumitól, mert ugye az nem jó ... de Zéti ilyenkor is szól: "apukád ne dobd el a cimit, cimizni szeretnék!"
Estefelé, Omával játszott a nappaliban, egyszer csak sűrű lábtopogást hallunk a folyosón és már kiabált is, mami mami. Amikor átért, láttam, hogy Omi melltartója van körbetekerve rajta. Megkérdeztem, hogy mi az rajta, Zéti pedig nagy komolysággal közölte: "cicifix, jó meleg". Na ilyenkor maradjon az ember komoly.
Kekééktől "hazatérvén" kiabálta (kis segítséggel), "mami, úgy megijesztelek, hogy kiugrassz a bugyiból" és az én Tündérem, mindezt nagyon is komolyan vette, és magától hozzá is tette, "mami, vetkőzz le".
Szeret Zéti mostanában telefonálni. Ági Omával rendesen és hosszasan beszélget telefonon. De elég, hogy eszébe jusson, megy a telefonhoz és mondja is "hallo, hallo, dédimama, hívlak gyere le", vagy "hívom Zsuzsa nénit és megkérdezem, hogy mikor megyünk Hajdúszoboszlóra".

Természetesen az l betűt még j-nek ejti, a c-t is gyakran t-nek mondja, szó elején p-t f-nek és a s-t sz-nek.
Remélem hamarosan lesz időm vagy inkább lehetőségem felvenni a mondatait, hogy megmaradjon legalább egy pár ebből a csodás korszakból.

Ünnepek között

nagyon jól érzem magam. Nincs semmi sürgető dolog, lehet élvezni a szabadságot, a lustálkodás, és Zétivel töltött minden percet.
Későig olvastam, Zéti azonban már korán ébredt és reggelente is előveszi a hízelgős kis hangját és addig mondogatja, mami, mami, mami amíg ki nem nyitom a szemem. Mindig nagyon aktívan beleveti magát a napba és rögtön játszani kell. Most épp a kis asztala alatt imád elbújni. Általában letakarom pléddel, aláteszek egy vastag szivacsot és már kész is a Garage. Karácsony óta a Betonmischer-nek van helye az asztal alatt és még épp hogy be fér ő is mellé. Itt eltelik pár fél óra, mire megunja a be is ki mászkálást.
Délelőtt nagyot sétált Zéti Omival és mire hazaértek már épp ebéd és alvásidő is elérkezett. Fáradt voltam és az altatás olyan jól sikerült, hogy én is beájultam, de Zéti - állítólag - jóval korábban kelt mint én. Kimászott az ágyból és már folytatta is a napját. Mikor észbe kapott, hogy hiányzom, akkor természetesen megint jött és hízelgett. Még jó hogy felébresztett, mert lehet hogy akkor még mindig szunyókálnék.
Kora este meglátogattuk a Bálintot és a Csongort. Zéti most már nem fél annyira a két fiútól, mint korábban és szépen eljátszott mellettük. Társasoztunk, csontokat kerestünk kutyaként, vasutat építettünk, megcsodáltunk a magától szaladó kismozdonyt (amin persze a fiúk gyakran veszekednek), ropiztunk, lovacskáztunk ... jól éreztük magunkat.
Itthon bekapcsoltuk a fényeket a karácsonyfán, üldögéltünk énekelve előtte és csillagszóróztunk. Egy egész tasakot felakasztottunk a fára és édesapa mind meggyújtotta. Zéti az utolsó csillagszórót nagyon bátran a kezébe vette - édesapa segített - és köröket rajzoltak maminak a levegőbe.
Ma Zéti rengeteg puszival lepett meg. Ha épp eszébe jutott kaptam egymás után vagy ötöt, mindenhová, csak nem az arcomra. Azt hittem megeszem az én kis nyuszimat.
El is repült ez a nap és vészesen közeledik a jövő hét. Kicsit aggódóm, mi lesz, hogy fogadja majd, hogy ismét munkába járok. Bár gondolkozom erősen, hogy csak 11-én kezdek, mert édesapa jövő héten síelni megy, és lehet hogy nem túl jó ötlet, hogy Zétit mindketten itthon hagyjuk. Még alszom erre pár napot ...

És a várva várt Jézuska megérkezett ...

... elhozta hozzánk is a fenyőfát, mert hát a Jézuskának és az angyaloknak sok a dolguk, így mi díszítjük fel a kis fenyőt csodálatos karácsonyfává. Idén a fát tényleg a Jézuska hozta, mert édesapa egyik rokona ajándékozta nekünk. Édesapa idén lucfenyőt szeretett volna, mert annak nagyon jó illata van és az emlékeztet minket a mi gyerekkori karácsonyainkra.














23-án délután Zéti egy nagyot aludt, és még ébredése előtt pont sikerült becsempészni a nappaliba a kb. 2 méteres formás fát. Zéti nagyon meg volt lepődve és a mosoly ült ki arcára amikor észre vette. A gondosan eltett díszek is előkerültek a dobozból. Zéti nagyon élvezte a gömbök sokaságát, a sok csillogó csecsebecsét. A legjobb mégiscsak az volt, hogy ő is megfoghatta, kezébe vehette, forgathatta és mikor megbarátkozott a fenyővel fel is akaszthatta. Először Opával ketten a felső ágakra lógatták a gömböket, de érdekes volt ez a földről is, így Zéti lent akasztgatta őket. Zéti az ágakra egymás mellé három - négy darabot is képes volt fellógatni és meg is volt sértődve, ha siettél segítségére és megkérted hova is tegye az általa kiválasztott díszeket. Így aztán hagytuk, hogy menjen a saját elképzelései után. A fára utoljára felkerülő gyöngyfüzér is nagyon izgatta a fantáziáját, mire széttekerte, összegubancolta és Nyuszakeke kibogozta addigra felmerült benne a kérdés, hogy hova is való ez tulajdonképp, hisz mégsem a nyakamba fog kerülni. Hallgattuk a karácsonyi zenéket, égtek az égők és az a csodás fenyőillat lengedezte be a szobát. A karácsonyi csoda beköltözött a kis házunkba és reméljük sokáig itt is marad.
24-én nálunk nagy nap van. A karácsonyi mellé még a szülinapi hangulat is megérkezik. Édesanyámnak van születésnapja szentestén. Reggel elmentünk virágért és Zéti nagyon ügyesen hangosan boldog szülinapot kívánva át is nyújtotta azt. Az estét én sohasem tudom kivárni ezért anyum mindig már délelőtt megkapja az ajándékát. Idén egy a saját süteményes receptjeit összefoglaló "Anya édeskönyvé"-t kapta tőlünk. Azt hiszem nagyon örült neki (bár kiderült, hogy már most kiegészítésre szorul).
Zétivel szundizni indultunk, de előtte mindenképp meg akarta nézni a karácsonyfát. Berohant a nappaliba és mit látott, rengeteg becsomagolt dobozt a fa alatt heverni. (Édesanyám elkövette azt a hibát, hogy a fa alá tette az ajándékokat, még elalvás előtt). A Jézuska ismét nálunk járt. Odarohant a fához, körbejárta, és a legnagyobb doboz tetejéről mindent lepakolt, azt kihúzta és már le is szaggatta róla a papírt. Imádni való volt, ragyogott a szeme az izgalomtól. Mikor meglátta, csak mondogatta bicikli, bicikli. Az összerakást kivárni azonban már nehezére esett, ő inkább csomagolt volna. Kipróbálta a Laufrad-ot, de még furcsa neki és lehet, hogy egy kicsit nagy is, még nem a kedvence. Tologatni azonban nagyon szuper. Így volt ez a többi járgánnyal is, majd ha már eleget tologatta és biztonságosnak érzi, felül rá. Még van ideje ...
A többi ajándékot már csak alvás után bontogathatta. Imádkoztunk is, hogy időben felkeljen, hogy el tudjunk menni a templomba. Templom után nyugisabb lett volna a bontogatás, de még viszonylag korán ébredt Zéti így kinyitogatta a dobozokat. A betonmischer, mint ahogy gondoltuk is, mindent vitt. Két napja semmi más játék nem érdekes, csak a betonmixer.
Zéti a templomban tündérien viselkedett. A gyerekek műsora után azonban ki kellett mennünk egy kicsit, mert már nem bírt ülni. Kinn a templom előtt a lábnyomunkat nyomtuk a megmaradt hóba és az utolsó énekre visszamentünk. A templom után megterítettük az asztalt és együtt vacsorázott a család. Elröppent az év legszebb estéje.











25-én itthon voltunk. Vendégek érkeztek Kekéékhez, a keresztgyerekek. Zéti egész délután úgy játszott, hogy szinte észre sem vettük, hogy itt van. Ricsi kapott egy autópályát, amivel Zéti egész délután játszott. De amikor indultak haza felé és összepakolták, akkor Zétinél eltörött a mécses. Egyfolytában kiabált, hogy hova viszik, az a Kekéé, ne szedjék szét .... stb. Nagyon fáradt is volt, mert délután egyáltalán nem aludt. Mikor elmentek, történt még egy kis baleset is. Beleállt a betonkeverő dobozába, és hanyatt vágódott. Mire megvigasztaltam és a csillagszórózással elvontam a figyelmét, érte őt a második baleset. A csillagszóró a kezében eldőlt és megégette őt. Nehezen megvigasztaltam, és rá pár percre el is aludt.
26-án délre az Ági Omáékhoz mentünk. Szerencsére Zéti elaludt a kocsiban és 2-ig szundizott. Nagyon örültem neki, mert elfáradt az előző napokon. Egész jól evett ébredés után és nagyon élvezte a lányok társaságát. És a várva várt Jézuska ismét megérkezett. Hozott szánkót, mesekönyvet, gyurmát, órát és sok sok édességet. Hazafelé a kocsiban beájult a kismanó és reggel 6-ig aludt. Szerencsére az Oma átvette őt, hisz nem látta az unokáját egész nap, így ma hajnalban be is pótolta.

Karácsonyi előkészületek

Szerdán voltam az évben utoljára dolgozni .... juhhhhheeeeee! Semmi sem jobb az itthonlétnél és egy kis lustálkodásnál. Csütörtökön Zéti nélkül (lelkiismeret furdalásom is volt, hisz mondtam neki, hogy most már vele töltöm minden időmet) bevásárlókörútra indultunk édesapával. Zétinek vettünk egy Laufrad-ot. Remélem fog tetszeni neki. Játékot már nem akartunk, mert sok van neki, illetve szüleim ajándékát semmi sem fogja majd felülmúlni (egy nagyon nagy betonkeverő autó, és egy annál is nagyobb traktor). Édesapám addig keresett, kutatott a neten, míg talált egy strapabíró betonmischert. Nagyon kiváncsi vagyok Zéti arcára, amikor kibontja. Már előre örülök neki.
Pénteken együtt voltunk, de csak élveztük az együttlétet, már nem is igazán emlékszem, hogy mit csináltunk. Én aludtam délután Zétivel egy nagyot. Pihentem.
Szombaton délelőtt Zétinek szerettünk volna egy ágyat venni, de nem igazán volt nekünk tetsző. Azaz most jó lenne kitalálni, hogy milyen gyerekbútor lesz a szobájában és ahhoz illő ágyat kellene vennünk. Még van pár napom, hogy kitaláljam, az ágy ráér, megvehetjük ünnepek között is. Jó lenne még most átszoktatni külön ágyba, hogy ha majd az új házban leszünk ne legyen belőle gond.

Apropó ház: most láttam csak, hogy édesapa lefényképezte ebben a szép hóesésben. Hát ilyenek vagyunk 2009 decemberében. Kár, hogy a benti munkálatok nem haladtak ilyen jól. De majd januártól remélem újult erővel, gőzerővel haladunk majd előre és legkésőbb nyár elején költözünk.

Megérkezett a tél is, sok sok hóval. Szerdán már nagyon havas volt minden, én meg egyre inkább utálok vezetni, hát még ilyen utakon, sopánkodtam is, hogy bárcsak egy nappal később jött volna. Szerencsére megúsztam balesetmentesen az utat, és azóta nem is ültem volán mögé.

Édesapával Zéti nagyon ügyesen csúszik le az utca lejtőjén. Most fél egy kicsit, mert valamelyik délután lecsúszott a szánkóról, és beütötte a hátát. Van rajta egy jó nagy kék folt és egy horzsolt seb. Néha azért rá lehet beszélni egy csúszásra.
Tegnap délután még sógyurmáztunk, mára már csak a festés maradt hátra. Azt hiszem ha felébred kreatívkodunk egy kicsit. Ominak csináltunk még díszeket akár a fára, akár az ajtókra is felakaszthatja majd.



Ma megint énekeljünk este, hogy
Advent, Advent, ein Kerzlein brennt
erst eins, dann zwei, dann drei, dann vier
dann steht das Christkind vor der Tür.
Zéti nagyon szépen tudja, már majdnem végig.
Megfogadtam, hogy összeszedem a mondókákat, amit a Zéti már mondogat. Itt a leggyakrabban mondott mondókák listája:
Arany Lacinak (több mint a felét elmondja egyedül, apró segítséggel)
Bóbita
Fut a kocsi, jön a kocsi
Ha én cinke volnék
Télapó gyere már ...
Eine kleine Dickmadam (végig elmondja)
Wenn das Kind nicht schlafen geht ...
Ezeknek a daloknak a refrénjét szokta énekelni velem:
In der Weihnachtsbäckerei
Sei gegrüßt lieber Nikolaus
Lasst uns froh und munter sein
Ein Vogel wollte Hochzeit machen ...

Traktort mostanában nem szoktunk nézni, helyette megy a Thomas és a Barney. Sőt, akarunk csomagot küldeni németbe a haverjainknak, és a kislánynak vettünk egy Fifi babát. Hát Zéti meg van halva érte (szerintem is nagyon szép), mindig mondogatjuk, hogy a baba elmegy Violának de szerintem meg fog szakadni a szíve, ha becsomagoljuk. Így aztán vettünk neki is egyet. Azóta ez a mese is a kedvencek közé tartozik. Zétény szívesen nézi a Barbie meséket is. Van, hogy képes a másfél órát végig ülni az ölemben, mert imádja, hogy énekelnek és táncolnak. Ma a Diótörőt néztük meg szánkózás előtt. Úgy hangzik, mintha sokat ülne tévé előtt, de szerencsére ez nem így van. Esténként szokott meséket nézni, de gyakran szól csak, Zéti meg a lakásban futkározik.

Remélem nagyon hosszúnak fog tűnni ez a pár nap itthonlét. Még olyan messzinek tűnik a 7-e. Bár ha elkezdődik az ünnepi forgatag csak úgy el fognak repülni ezek a szép napok. Jó lenne ha maradna ez a szép fehér táj karácsonyra!

Advent

időszakát továbbra is imádom. Ilyenkor igazán béke költözik a házba. Advent első vasárnapja előtt pénteken Zétivel elkezdtük kidísziteni a házat, hogy meglepjük Omát amikor haza ér. Feltekertük a girlandot a korlátra, felakasztottuk rá a díszeket, sógyurmát, gömböket és angyalkákat. A kis piros angyalkák Zéti kedvencei lettek. Mindig ha arra jár, megsimogatta őket,nózizott velük (kis orrát az angyalka képzeletbeli orrához dörgölte), egyszerűen ennivaló volt. A kívánt hatást elértük, Oma nagyon örült.
Szombaton (kicsit csaltunk az időpontot tekintve) elkezdődött nálunk a Weihnachtsbäckerei. Egész nap sütöttünk. Zéti szorgalmasan dolgozott, járt a kicsi keze, kicsi szája, öröm volt nézni örömét. Elég sokáig lekötötte őt a tészták kiszúrása, tepsibe tétele, lisztezése kinyújtása. Olyan volt mint egy kis angyal.
Vasárnap édesapával kettesben elmentek az Ági Omához, én pedig kezelésbe vettem a ház többi részét is. Így helyükre kerültek a girlandon lógó csizmák, az ablakdíszek. Zéti most már nagyon tudja, hogy az adventi kalendáriumot minden reggel ki "kell" nyitni. Tegnap fél ötkor, mikor kinyitotta a szemét kérte is a zsákját. Csak nehezen lehetett meggyőzni, hogy várjuk meg amíg világos lesz.
Most hétvégén szombaton Zétivel és Uromával elmentünk az Adventi vásárba a Gödöllői Kastélyba. Az ajtóban mindjárt a Mikulás fogadott, akitől szaloncukrot, mandarint kaptunk. Zéti kérésemre a Mikulásnak adta a cumit, aki nagyon buzgón be is dobta a zsákjába (miután visszakértük, szinte pánikba esett, és eltartott egy darabig amíg a dédinek sikerült kihorgásznia), szerencsétlenségemre nem vittünk másikat, Zéti pedig annyira kétségbe volt esve, hogy vissza kellett kérjük. Megnéztük az állatokat (szamár, bari), játszottunk a labdákkal, és majdnem végig a bábelőadást a négy évszakról. Jól éreztük magunkat.
A mostani közös sütés kimaradt, Keke sütötte meg a mézeskalácsokat. Majd a mostanin.
(A költözködés elmarad decemberben. A színezés, a fütés kész, majd januárban folyt köv.)
Zétény minden nap meglep. Rengeteg dolgot mond, összefüggően, egész nap beszél. Fantáziadús kicsi fejéből sokszor kipattan valami, ami aztán nevetésre késztet. Tegnap este megmostam a kezét, és egyszer csak megszólalt: "en csak dolgozom, meg mosogatok" - pont ugyanúgy ahogy azt az Oma szokta. Esténkét elmeséljük Jesu születését, a betlehemi istállót, Máriát, és Josefet. Sokat énekelünk. A Lasst uns froh und munter sein dal refrénjét végig tudja.
Sosem írom le időben a beszólásait, pedig olyan sokszor olyat jót mond ... Fogok már egy papírt fogni és összeszedem őket.
Betegek lettünk Zétivel a hétvégén. Mindketten jól megfáztunk. Igazából a Kekenyuszától én elkaptam, Zéti meg tőlem. Igyekszünk kilábalni belőle.
Remélem az ünnepek alatt lesz időm többször bejelentkezni!

Négy három ellen

Végre sikerült egy kicsit rendezni a munkanapjaimat. Most már csak négyet dolgozom és hármat "pihenek" (ez nem jelent kevesebb órát, csak négy napra sikerült elosztani őket, így felszabadult a péntek), vagy legalábbis kikapcsolok egy kicsit és több időt töltök Zétivel. Most pénteken az egész napot kettesben töltöttük. Sétáltunk, motoroztunk, olvastunk, zenét hallgattunk, énekeltünk, aludtunk és ismét játszottunk. Sőt a szombati nap is így telt el, kettesben. A vasárnapból is egy fél nap mindenképp marad egymásra. Remélem ez így is marad még egy darabig. Már nagyon hiányzott.
Jövő hét vasárnap beköszönt advent első vasárnapja. Anyuméknál most biztosan nem tudom majd olyan szépen feldíszíteni az otthont, mint nálunk tavaly. Vagy legalábbis még helyet kell keresnem a kész dolgoknak. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy mit szól majd a csizmákhoz, az égőkhöz, a dekorációhoz.

Egy hónap kimaradt ...

... és eltelt sok fontos esemény. Talán a legfontosabb, hogy Zétény már folyékonyan beszél. Egész nap mondja a történeteit. Hol az eseményeket kommentálja, hol elbeszélget magával, vagy épp azzal, aki bekapcsolódik a történetbe. Imád olvasni, a számítógép előtt ülni és meséket nézni, zenés videó klippeket bámulni, táncolni (most már nem csak karon, hanem saját lábán is) vagy a háznál a nagyok játékszereivel játszani.
(Én nagyon szeretnék decemberben költözni, de lehet, hogy anyagi erőforrások kiapadása miatt nem lesz belőle semmi...:-(, majd csak tavasszal. Egész jól állunk. A külső teljesen kész lesz a héten. Bent a glettelés, festés, burkolás még hátra van.)
Németül nem sokat beszél Zéti, bár gyakran meglep, amikor előjön egy két szóval, amit nem is gondoltam volna, hogy megjegyez. Sajnos az utóbbi egy hónapban ellustultam, és nem is beszéltem vele állandóan németül. Szégyellem magam, hisz most kellene csak igazán. Valahogy elfáradok estére és mivel Zéti folyékonyan beszél, nehezemre esik hozzá németül szólnom. Volt ilyen már, amikor kisebb volt, de valahogy erőt vettem magamon. Remélem megint sikerül majd, mert igencsak fogékony a dologra. Sokszor ismétli utánam a szavakat, a gyakran hallott mondókákat mondja magától. Már készülünk a télapóra és gyakran nézegetünk dalocskákat a neten. Ez most az egyik nagy kedvenc:
Természetesen a télapó a legnagyobb látványosság és minden alkalommal izgatottan várja, hogy felbukkanjon az ablakban. Valamelyik este beszélgettünk a télapóról, és kicsit összezörrent a család, hogy nem kell a Zétinek semmit venni (ami nekem egyáltalán nem tetszett). Mérgemben mondtam a kicsinek, hogy neked nem hoz semmit a mikulás. Erre másnap nézegette az újságot sorolta benne a játékokat - traktor, betonmischer ...- és hogy "hoz". Anyum mikor megkérdezte, hogy ki hoz, azt felelte a Nikolaus. "Mit hoz a Mikulás"-ra pedig rávágta, hogy "semmit hoz", és azóta is ezt mondogatja.
Imádom az évnek ezt a másfél hónapját és izgatottan várom, hogy lássam, hogyan éli meg az én okos kis tündérkém ez ünnepeket. Tavaly is nagyon csodás volt, de idén remélem még jobb lesz. December 18-tól már nem fogok dolgozni sem, itthon pihenek és visszacsöppenek a kismamák boldog hétköznapjaiba, legalább három hétre megint a régi megszokott anyukák életét élhetem majd.
Küzdünk az étkezésekkel. Nincs kedve általában enni. Sőt válogat, amit nem szeret, azt nem eszi meg inkább éhen van. A krumpli egyáltalán nem tartozik a kedvenc ételei közé. Annál inkább jöhet azonban a tészta, a nudli, az viszont minden mennyiségben.
Küzdünk az esti ágyba menetellel is. Nem akar aludni menni, nem számít, hogy összeesik a fáradságtól, akkor sem akar. Ilyenkor kezdődik az esti nagy harc. Mesét mondunk, sőt dúdolunk és ha már semmi sem tudjuk, mi legyen, akkor elringatom. Nehéz! Lehet, hogy elrontottuk? Vagy csak az élet hozta így? Máshogy csináljuk majd a második csemeténél? (Még szó sincs róla. Majd két év múlva tavasszal indul a baby projekt megint.)
Küzdünk az öltözködéssel. Imád pucér lenni, mihelyst lekerül a ruha Zétiről, iszkol el, hogy ne kapjon újat. Ráadásul mostanában semmi sem jó. Akkora hisztit le tud vágni az én kis fiam, hogy magam is meglepődöm. Már két ruhadarab közül választja ki a neki tetszőt, mégis hisztizik. Remélem, hogy ez a kor hamar átszalad rajta, mert kezdek belefáradni az állandó vitába, harcba.

Még sem nehéz összességében az élet vele. Egy kis szeretetre méltó, okos, kedves, félős kis manócskám van, akit minden nappal egyre jobban szeretek. Nem gondoltam volna, hogy ez a szeretet még ennyit nőhet a szívemben, de csordultig van vele.

Pihenés, betegség

El sem hiszem, hogy eltelt egy hónap az utolsó bejegyzés óta. Sok minden történt ebben a hónapban, sokszor megfogadtam, hogy most leülök és legalább piszkozatban írok egy két sort, hogy ne felejtsem el a fontos pillanatokat. Mondanom sem kell, hogy nem jött össze. Pedig Zéti az elmúlt hónapban nagyot fejlődött.
Két héttel ezelőtt pénteken indultuk egy kis kikapcsolódásra Hajdúszoboszlóra. Zéti nekem szerdán este már nagyon furcsa volt, mint aki beteg lesz. Csütörtökön este arra értem haza, hogy 38,6 fokos láza volt. Így Szoboszló helyett mi a doktor nénihez vettük az irányt. Felső légúti gyulladást szedett össze valahol az én kis nyuszim. Két éjszaka is a karomban aludt, mert nem kapott levegőt, és egyfolytában nyüszített. Péntek este értünk le Hajdúszoboszlóra. Nagyon szép hétvégénk volt. Merem remélni, hogy mindenki megkapta azt, amire vágyott. Oma és Opa pihentek, Édesapa is elnyújtóztatta az izmait a meleg vízben, remélem sikerült ellazulnia a pár nap alatt, én pedig Zétivel lehettem egy jó darabot. Egy kicsit megint volt időm kézimunkázni is ... Így aztán fájó szívvel jöttünk haza a nagy hajtásba. (Itthon vakolták a házat, most a vizet és a fűtést szerelik és ha minden jól megy akkor jövő héten elkészül az aljzatbeton is.)
Zéti imádta a vizet, pancsolt a vízben, és közben anyás lett. Imádta, hogy mindketten, azaz négyen, folyamatosan körülötte vagyunk. A kis szökőkút lett a kedvence. Lehetett pancsolni, játszani, lefogni a csöveket. Ha gondolt egyet, elindult. Nem számított elkíséri e valaki. Célirányosan és magabiztosan haladt az oly érdekes új játékszere felé. Másik nagyon jó hely a strandon a játszótér volt. Lehetett vonatban szaladgálni, repülőben vezetni, hintalovon hintázni (édesapával) és persze hintázni. Ha odamentek édesapával, akkor igencsak sokára értek vissza.
Csütörtökre Zéti megint rosszabbul lett, csak azt hajtogatta, hogy fáj a keze jába. A szívem akart megszakadni. Lázas is volt. Így pénteken megint a doktor néninél kötöttünk ki. Valami hólyagos bakteriális vírusos fertőzése volt a torkán. Egyetlen megoldás, az antibiotikum, ráadás, még csak nem is mondta, hogy mi az. Én azt hittem, valami köptető féleség, mígnem a nagynéném fel nem világosított, hogy egy igen erő antibiotikumot adok Zétinek. Felháborít, hogy nem tudnak semmi alternatív megoldást! ... Zétinek fájt tőle a hasa, nem volt étvágya, nyűgös volt. Hál Istennek, hogy letelt ez az öt nap. Mintha már megint a régi kicsi mazsola várna itthon esténként.
Közben édesapa is nagyon beteg lett, neki is fájt mindene, keze, lába ... 39,5 fokos lázzal hánykódott egyik éjszaka, másnap azonban már nem volt láza és harmadnapra jobban lett.
Én úgy néz ki, kimaradtam, de lekopogom...

A hosszú hétvége ...

gyorsan eltelt. El sem akartam hinni, hogy négy teljes napot otthon tölthetek. Ráadás szerdán munkába indulás előtt kiderült, amire nem számítottam, hogy aznap is itthon maradhatok. 5 nap "pihenés". Meg kell hagyni nagyon jót tett.
Imádtam megint Zétivel lenni. Nagyokat hancúroztunk, játszottunk. Voltunk babalátogatóban és Zselykéék is megérkeztek péntek délelőtt. Eleinte minden nagyon jól ment, Zéti egész jól viselte Zselyke impulsiv természetét, de ahogy egyre fáradt, úgy egyre többször görbült le a szája. Talán csak egyszer sírta el magát úgy igazán, mert Zselyke elég erőteljesen elkiabálta magát. Mindemellett nagyon ügyesen eljátszottak egymás mellett, szőlőt, ropit ettek, hintáztak, kocsikat tologattak, hemperegtek. Reméljük máskor is eljönnek hozzánk.
Zétinél, most kezdődik az a korszak, hogy "enyém" / "mein". Ha nem akarja, nem adja oda a dolgait, sőt ha más is játszik vele, akkor elveszi és közli "enyém". Sőt most már parancsolgatni is tud: menj, komm, ide, oda. Ha nem tetszik neki, amit mondasz, például nem mehet ki a kapun, pedig szeretne, akkor integet és közli: szia vagy tschüsi. Annyira édes amikor integet az "icipici" (ezt nagyon imádnivalóan tudja mondani és sűrűn használja) kezével, igencsak nehéz komolynak maradni. De a nem az nem!
Két hónap után ismét voltam hosszabb időt otthon. Rendet raktam, kitakarítottam, kimostam a hűtőt. Épp hogy csak haza ugrottam egy órára, amiből majdnem négy lett.
Voltunk falunapon is 20-án és 21-én este. 20-án jó kis táncos buli volt. Zéti nagyon jól bírta a dolgot. Talán már volt este tíz is mire haza értünk. Nagyon élvezte a zenét, hol egyedül hol pedig kezembe felkéredzkedve roptuk. Jól éreztem magam. Másnap Zéti fáradtabb volt estére, így csak másfél órát hallgattuk a felcsendülő ismerős operett darabokat. Zéti egész figyelmesen hallgatta, addig amíg meg nem látta a futkározó gyerekek kezében a villódzó színes csövet. Utána már csak azt mondogatta: "villág". Kekééktől kapott egyet, imádom látni azt az örömöt látni, ami ilyenkor kiül az arcára. Tejesen oda volt örömében. Egyszer csak aztán szólt, hogy "haza, haza" és indultunk is.
Már biztos emlegettem, hogy Zéti mumusa a béka. Egyszer Édesapa fürdés után (mert Zéti nem akarta abbahagyni a pancsizást) kihúzta a dugót, és brekegett egyet és megijesztette Zétit, hogy jön a béka. Ez annyira jól sikerült, hogy a kis manó még mindig nagyon fél a békától. Sokszor eszébe jut, van hogy nem mer lemászni az ágyról, van hogy nem mer bemenni a nappaliba, ilyenkor mondja is: "fél! béka!". Tegnap az úton találtunk kilapítva egy elég szép példány. Zéti majdnem felmászott rám ijedtségében, aztán meg csak úgy iszkolt el a környékről is. Vajon elfelejti egyszer a félelmét?
Zéti ült egyik délelőtt a földön, kezében egy kék ceruza, vonalakat húzogatott a papírra vele, majd kommentálta: "Schiff" (hajó), ügyes. Lesz fantáziája a fiamnak??? ;-)
Biztosan előkerült már Zéti orrturkálása is. Csecsemőkora óta dugdossa az orrunkba a kicsi ujjacskáit. Én sohasem szerettem, valahogy már akkor le kellett volna szoktatni őt erről, mert ezt mostanában nagyon keményen űzi. Félálomban, elalváskor és bármikor amikor eszébe jut, elkezdi a kicsi ujjacskáit az ember orrába dugni. Más gyerek az ember fülét simogatja, amit én sokkal kellemesebbnek tartok, Zéti ehelyett egy viszonylag fájdalmas kedvtelést, vagy hívhatnám nyugtatót talált magának. Nekem emiatt állandóan sebes az orrom, illetve gyakran rohanok a fül-, orr-, gégészhez, az állandó visszatérő fertőzés miatt. Édesapa is egyre gyakrabban panaszkodik, hogy reggel fél hattól Zéti az orrában matat, így nagyon nehéz pihenni, aludni. Remélem hamarosan kinövi ezt a szokását, mert ennyi antibiotikumot nem szedtem még életemben, mint amennyit az elmúlt fél évben. Miért jó ez neki? Mi olyan érdekes egy orrban?

Az öt nap igen csak jót tett nekem. Hiányzanak ezek az együttlétek. Látni, ahogy rajzol, olvas, játszik, olyan sok dologról maradok le. Igazából semmi más nem számít, igazából ez adja talán a legnagyobb örömet az életben és erről mondtam le viszonylag nagy mértékben. Még mindig aggódom, hogy jó döntés volt e. Tényleg ekkora úr a pénz?

Elmúlt hetek

Minden utolsó bejegyzés után megfogadom, hogy gyakrabban írok. Valahogy mégsem jön össze. Van, hogy elkezdem gondolataim papírra vetni, de nem jutok a végére és van, hogy olyan fáradt vagyok, hogy nem jutok az íráshoz, pedig cikáznak a fejemben a gondolatok és gyakran mondom, hogy ezt le fogom írni. Annyi szép pillanat röppen el és nem fogunk rá pár év múlva emlékezni, annyi értékes mozzanata van a napnak, amit még aznap le kellene legalább stichwortokban írni, hogy egy csokorba gyűjtve leírhassam.
Zéti talán megszokta már, hogy csak este lát. Már nem verekedve fogad, hanem puszival, játszik velem és kihasználja az esti pár órás együttlétet. Nagyon sok mindenről lemaradok. Fáj, hogy nem élem át a mindennapokat a kis manómmal.
Hétvégén Zétivel és Kekével vásárolni voltunk. Vettünk egy cipit, ahogy Zéti mondja, mert már egy szandija van a kis tücsöknek, a többit mind kinőtte. A müller-ben talált magának egy lö-bag-ot (Löffelbagger - kanalas markoló), ami nélkül nem lehetett kijönni az áruházból. Szerencsére nem csinált nagy cirkuszt sehol, ügyesen bevásároltunk és rohantunk haza. Mondanom sem kell, hogy épp csak egy darabig játszott az új szerzeménnyel. Mindig megfogadom, hogy nem veszek neki semmit - már rég kapott tőlem valamit - mert mindig olyannal játszik, amivel a nagyok is dolgoznak.
Kedden voltunk doktor néninél. Szerencsére kedden csak 10-kor kezdem a napot, így elmentem édesapával és a fiával. Nem tudom milyen oltást kapott már megint, de azt ügyesen átvészeltük, épp csak egyet szisszent, aztán ment minden a maga útján tovább. Zéti 19 hónaposan 87 cm és 12,9 kg. Nagy legény, és nekem a legszebb, legokosabb.
Imádni való, hogy ennyit beszél, mindent megért, hogy egyre tündéribb. Most a nagy hőségben egyre többet volt pelenka nélkül, egyszer így kakilt is, meglátta, üvöltött, annyira félt. Most mielőtt tele lenne a pelust, szól, hogy bekaka, többször is meg kell nézni mire tényleg tele lenne. Van, hogy már csak akkor szól, amikor már megvolt a nagy meló. Így legalább nem kell, oly gyakran nézni, hisz szól, hogy peluscsere.
Vasárnap este lefekvéshez készülődtünk, Zétivel az ágyon beszélgettünk, rajtam még félig rám dobva a törülköző. Egyszer csak felemelte, alá nézett és nekem szegezte a kérdést: "Hóó tette?" Először bután, nem értve mit akar, visszakérdeztem, hogy mit keres, mire érkezett a válasz: "Kukika, hóó tette?" Könnyesre nevettem magam, és próbáltam megértetni vele, hogy Papanak (édesapa) van olyan, nekem nincs. Édesapa is megérkezett a fürdésből, odarohant és megkereste, akkor félig megnyugodva tovább léptünk és kezdődhetett az esti könyvolvasás.
Én álmomban sem gondoltam, hogy ilyen korán érdekli őket a dolog. Azt hittem a nemiség felfedezése az oviskor elejére tehető. Lehet, hogy megint elő kellene venni a szakirodalmat, hogy ne nézzek bambán, amikor fiam rohamos fejlődését szemlélem.
Imádja Zéti anyuméknál a szomszéd kislány . Él hal Zitáért. Vasárnap reggel felébredt és megkérdezte, hogy Zita?. Ha együtt játszanak puszilgatja őt, rohan utána, beszélget vele, utánozza, egyszóval imád vele játszani. Nem úgy Zita bátyja. Valamelyik este, be szeretett volna menni Zéti hozzájuk az udvarba, amikor már majdnem bent volt, megérkezett András, kitessékelte a kis nyuszit és már be is zárult az ajtó Zéti orra előtt. Szegényt úgy sajnáltam, majd megszakadt a szívem. Én nem tudom, hogy fogok a hasonló helyzetekkel a későbbiekben megbarátkozni, zöld ágra vergődni. Zéti kétségbeesve sírt, Kekével próbáltunk elvonni a figyelmét, de csak azt mondogatta, hogy "becsuk, becsuk".
Rengeteg magyar mondókát mond Zéti most már, szinte mindet teljesen egyedül:
Boci, boci, taka, se pü le se faka oda megyünk akki, ahol tejet kapcsi
Megy a gőzős, ...
Hinta paint, ...

és persze a szavak száma is egyre nő: bekapcs, hempi (hempereg), windel (pelus), wind (szél), hinta paint, még, tébé, vijá (vigyázz), gágá, gatya, jabda (eddig szépen mondta a l betűt, bezzeg most olyan j lett belőle), mos, dinne, moto, matyak macat (maszat), müde, jiba (liba), elment, jó bá (Józsi bácsi), icipici, putak (ez a kedvenc szavam, ugyanis ez a kupak), arbeiten, hallo, csá, ház, kacsa, lö(ffel)bag(ger).

Közben a ház is szépen halad, tető alatt, az összes válaszfal a helyén, alsó szint villanyszerelése majdnem kész, ablakok holnap a helyére kerülnek. Szeptember elején kezdik a fűtést, vízet.

Nagyon várom ezt a négy nap pihenőt. Ha minden jól megy látogatókat kapunk. Pénteken nagy szeretett várjuk Zselykét hozzánk.

Szavak tengere

Elmúlt az első hónap munka, teljes bedobással. Nem mondanám, hogy zökkenőmentesen ment. Sokszor voltam ideges. Dolgoznom is kellett volna, Zétivel is szerettem volna játszani, de valahogy semmire sem volt rendesen időm. Zéti meg is "bosszúlta". Nem kaptam más az első két hétben, mint verést. Ha kellett ha nem Zéti jött és csapott. Azt gondoltam ezen már túl vagyunk. Ráadás aztán egy majdnem vele egykorú gyerek rám ütött, Zéti azt hitte jól van ez így és napokon keresztül ütéssel reagált mindenre. Egyik nap aztán pont jó passzban kapott el, ő meg két órára teljesen kikelt magából és verekedett, sírt, cirkuszolt, hisztizett. Nem csak én, hanem keke és dédi sem ismert rá. Aztán amikor már a tizedik pofont kaptam elpattant a húr. Rávertem a kezére és előre szóltam, hogy ne csapjon rám, mert visszaadom. Csak kaptam megint egy nagy maflást, ő meg a másik kezére egyet. Na azóta mintha helyre állt volna a rend. Nagyon ritkán emeli fel a kezét és ha fel is emeli elgondolkozik mielőtt ütne.
Én nem mondom, szegénykémnek biztosan nehéz megemészteni a mostani helyzetet, bizonyára nem is tehet a reakcióiról, de nekem sem jó az ami most van. Szeretnék itthon lenni, csak vele játszani, de szeretném ha elkészülne a ház is. Nem így terveztem a gyerekvállalást, gyereknevelést. Próbálom a legjobbat kihozni belőle.
Talán a mostani hét volt az első csendes hét. Esténként játszottunk, örült nekem, amikor megjöttem, most a hétvégén, főleg ma játszottunk és végre együtt töltöttünk egy kis időt.
Zéti imád az Omival lenni, sokat hancúroznak együtt, sokat nevetnek. Zétit minden érdekli. Ha az Omi a kertbe megy, Zéti követi. Eddig csak anyu elmeséléséből tudtam, hogy Zéti leszedi a piros paradicsomot és beleteszi kisvödörbe a termést, addig amíg anyu leszedi az uborkát. Hát szombat délelőtt déditől jöttünk haza, Zéti megállt a paradicsomnál és elkezdte valóban csak a piros paradicsomokat leszedni. Dagadt a szívem a büszkeségtől, de meg is lepődtem. Saját szemmel furcsa volt látni, hogy az én 19 hónapos fiam leszedi az érett termést.
Érik a szőlő a kertben. Nagy kedvenc maradt, úgy látom. Már tavaly is két kézzel ette a kis nyuszi, most aztán a fürtöt a kezében tartva csipegeti le az érett bogyókat. Hihetetlen volt látni, hogy mindezt ülve teszi a fiam. Nem rohangál, egyhelyben ül és majszolja a szőlő szemeket.
Holnaptól már édesapa lesz itthon Zétivel, mert szombaton végre kész lett a tető (már csak a kúpcserepek hiányoznak) és édesapa átveszi az Omi szerepét. Zétinek gondolom jó lesz, hogy legalább az egyik szülőjének lesz ideje rá, édesapa pedig tud egy kicsit pihenni. Az utóbbi két hétben nagy volt a hajtás.
Zéti egyfolytában beszél. Lassan már egész mondatokat mond. Minden nap hoz valami újat.
Íme néhány szó Zéti szótárából: trinken, schläft, Hund, Kette, Mond, Omi, Opa, danki (danke helyett, most minden i-re végződik), oben, unten, pancsa (paradicsom), bocsánat, köszi, kérem, hinta, puszi, szia, csá, víz, enni, inni, hab, pipi, párna, fű, kő, beke (betonkeverő), dankam (darus kamion), könyv, dob, fönt, szibac (szivacs), cabaj (csavar), kábé (kávé), jába (lába), jámpa (lámpa), kés, bekapcs, bogár, Schnecke.
Kedvenc éneke: Abcd, efgh, ijotk, lmnop, qrst uvw, xundyzet juhe, das ist das deutsche ABC;
Der Mond ist aufgegangen ... Hopp hopp hopp, Pferdchen ... Trink trink Brüderlein trink ... (ezeket énekli is velem szakaszokban).

Az Elválás

nekem nagyon nehezemre esik, pedig most már nincs visszaút. Zétit itthon hagytam másfél évesen. Jó helyen van, szeretik őt nagyon, de valahogy mégis ...! Édesapa sokat van a kis manóval, de ha a házon akad munka, márpedig az van bőven, akkor a nagyi, a dédi, a keke, az opa, és igazából mindenki, aki él és mozog be van fogva a gyerekfelügyeletbe.
Zéti nem vette olyan nehezen az akadályt. Az átmeneti időszak pont jó volt, hogy megszokja, hogy szinte sohasem vagyok itthon. Szerda és csütörtök különösen hosszú, reggel 7-től vagy 8-tól este 18-ig tanítok megállás nélkül. Mikor hazaérek Zétiből már csak 2 órám van. Annyira megszokja, hogy nem vagyok itthon, hogy szinte fel sem tűnik neki, hogy ha hazaérek. Ha jobb passzban van, akkor futja egy mosolyra a maminak, de különösebben nem érdekli a jelenlétem.
Mivel keveset vagyok napközben az én kis tündéremmel, így sok írnivalóm sem maradt. (Kértem már édesapát, hogy legalább a fontosabb momentumokat jegyezze fel nekem, hogy le tudjam írni, de ez még nem megy.) Azt a keveset amit látok pedig én papírra vetem.
Zéti nagyon sokat beszél, és szépen mondja a szavakat. Annak ellenére, hogy csak este hallja a németet viszonylag sokat mond: P(F)lugzeug, schläft, steht, komm, warte, Teddy ... mindent megért, és ha kérem meg is csinálja a kért dolgokat (persze ehhez kell a kedv is). Imád énekelni továbbra is. A Summ, summ, summ mellett most épp az ABC-t énekelteti velem, és az abcd-ig ő is énekel. Tegnap hallottam először, azt hittem véletlen, így gyorsan elénekeltem kétszer egymás után a Backe, backe Kuchent, hogy meggyőződjem, direkt énekelte velem a dal utolsó sorát. És tényleg, másodszor is jókor, jó helyen énekelt velem. Nagyon megdöbbentem.
A trakto(r) még mindig nagy sláger. A Czeba nagyitól már két nagyon szép traktort kapott. A dvd kezdő dalát képes egymás után 10szer is meghallgatni. Ennek is tudja egyes részeit, és énekli is: Trakto, Stumpi ...
Délutánonként mostanában mindig édesapával alszik el. Ha a házon dolgozik, le kell hogy jöjjön, mert Zéti mondja hogy háta buta, de nem hajlandó elaludni édesapa nélkül.
Sokat hagyom őt ha itthon vagyok pelenka nélkül szaladgálni. Ha pisilnie kell, akkor legugol. Tegnap az autóban ücsörgött, egyszer csak elkezdett kiabálni, pisi, pisi, gyorsan kivettem, legugolt és pisilt. Ugyanez megtörtént már a kakilással is: bekaka, bekaka kiabálta és legugolt, és kakilt. Ma a dédinek szólt hogy kaka van a pelusban. Azt hiszem nagyon ügyes az én fiam.
Cimit (cumi) még mindig nagyon szereti, de én ebből még nem csinálok gondot magamnak.
Remélem jó döntést hoztam, hogy visszamentem dolgozni!

És még mindig trakto(r) ...

... pedig már azt hittem elmúlt a nagy trakto láz. De nem.
Ráadás a hétvégén a Kinderkanal honlapját nézegettem Zétivel az ölemben az interneten. Mit szúrt ki magának a kezdőoldalon legelőször: den kleinen roten traktor in der Ecke=a legkisebb képet az oldal legsarkában, a kis piros traktort. Egyre mondogatta az ő kedvenc szavacskáját és eltelt pár perc mire ráleltem a járműre. Megnéztünk, hogy mit is rejt a figura. Egy kis ismertetőt a KiKa mesefilmjéből. Gondoltam egyet és rákerestem a youtube-n. Lám csodát, találtam is részeket. Zéti soha nem néz tévét, egyrészt mert mi sem nézünk, másrészt mert annyira nem is köti le őt. Na de most! Egyfolytában nézné. Legjobban a kezdődal tetszik neki. Arra aztán még táncolni is lehet, sőt a kedvenc szavát most már az énekben is egyre ismételgeti. De hogy emlékezzünk is rá, itt egy rész a TRAKTO(R)ból:




Bevallom őszintén, hogy nekem is tetszik. Szívesen ücsörgök Zétivel az ölemben a gép előtt és élvezem a mesét.

Na aztán ma elmentek édesapával és Kekével bevásárolni. Meglátta a kis piros traktort életnagyságban. Rápattant és le sem szállt róla. A fiúk szorgalmasan tolták a kisembert végig a tescon. Zéti csak kiabált hangosan, hogy TRAKTO, TRAKTO, és közben meg megsimogatta az új szerzeményét, mert ugye (annak ellenére, hogy péntektől le lesz értékelve) a járgány nélkül nem lehetett haza jönni.
















Vajon mi lesz ebből
a gyerekből?

Szavak sokasága

Az én kis tündérem egész nap beszél. El sem hiszem, hogy ezeket a szavakat már mondja: flugzeug (úgy hangzik mint plugzug), bitte, danke, béta, aztán béka, Kette, keberem a kását, sütöm a pogácsát, csavar, ugorj a dunába ... és persze mindemellett megy a halandzsa nyelv is.

Ikladról haza érkezvén vettük észre, hogy nincs nálunk a tápszer. Édesapa igen buzgón csinált Zétinek tejet vízzel higítva. Mondanom sem kell, hogy kiköpte, megpóbálkoztunk a kakaóval, de ezzel sem jártunk sikerrel. A kakaóból kakkó lett.

Zéti elkezdett verekedni. Még mindig nehezem kezelem. Sokszor attól függ a reakcióm, hogy milyen a hangulatom. Tudom, hogy nem jó ez így, de majd összeszokunk.

Rengeteget dobál. Teljesen azt hittem elmaradt ez a korszak. De nem úszom meg, csak kicsit később jött, mint ahogy a könyvek írják. Nem olyan vészes. A verekedést nehezebben viselem.

Nagyiéknál valamelyik reggel felébredt, kimászott az ágyból és szeretett volna az ajtón kimenni, de nem tudott, csak úgy dörömbölt és kiabált "be, be, be".

Az én okos kis nyuszim

Tegnap, gondoltam én, hogy az egész napot Zétivel töltöm. Mégsem sikerült. Tanítottam. Intéztem a dolgaimat, így csak fél napot voltam a fiammal. Ráaadás ez csak egyre rosszabb lesz.
Nagyon okos az én fiam, de gondolom ezzel minden szülő így van. Sokat beszél és mindent elles. Ha nagyi mosogat, akkor húzza a mosogatóhoz a széket, felmászik rá és egyfolytában azt mondogatja, hogy mosogat. Ilyenkor a nagyi kezébe adja a szivacsot és együtt mosogatják a tányérokat.

Napközben szólt a telefon. Mindig figyelmeztet, ha hallja, hogy csörög. Felvettem a kagylót, Zéti elrohant a nappaliba. Egy pár perc múlva a nagy csendre lettem figyelmes. Szóltam anyukám barátnőjének, hogy tartsa egy kicsit, mert Zéti után kell néznem. Átrohantam a nappaliba, és mit látok? Zéti a kezében a telefonnal, hallgatja a beszélgetést. Azt hittem eldobom az agyam. A telefonba nem szólt bele, de végighallgatta a dumcsizást.
Lemásol mindent. Ezt a nap folyamán még egyszer megtapasztaltam.

Déli alvása után evett egy joghurtot, mostanában valahogy leszokott róla, elindultunk édesapához a házhoz. Zéti belevetette magát a munkába. Serényen segített (édesapát feltartani) ott, ahol tudott. A szögtelenítés, kalapalás nagyon bejött neki. Forgatta a léceket, tette, igazította, szinte lemásolta édesapa mozdulatait. Nem is lehetett kizökkenteni és elvonni a figyelmét.

Délután a másodszori bekakilás után a kádban kötött ki az én kis nyuszim. Megtörölgettem őt. Míg helyére tettem a törölközőt, Zéti felmászott az ágyra, négykézlábra ereszkedett és elkezdett pisilni. A nagyi új ágya ...!!! Megzavartam a dolgában szegény, akkor lemászott az ágyról, széttette a lábát és folytatta kisdolgát. A nagyi új szőnyege ... !!! Igyekeztem egy törülközőt a lába közé bedugni, de Zéti ilyenkor mindig hátrált. Azt nem mondom, hogy az egész szobát körbepisilte, de majdnem. Nem győztem kimosni a dolgokat, és persze ebből a nagyinak nem árulunk el semmit.

16 fogunk van. Én nem tudom, mi történt, de nőnek mint a gomba. Egy hete vettem észre a felső plusz négy fogát. Erre nem telik el még hét nap sem és már ki is bújt mindkét alsó szemfoga is. Nagyon turbóra kapcsoltak ... és ehhez képest nem vesszük igazán észre. Talán az útóbbi két három napban rosszabbul alszik mint szokott, de ez sem olyan vészes.
Már rég volt, hogy álmából sírva ébred, de két napja a délutáni alvásból is felriadt és sírt. Ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy a hasa vagy a foga fáj. Erre itt a magyarázat. A foga kínozta.

Imádja a újonnan kapott könyveket: Trakto(r), trakto(r), kam(ion), kam(ion), a(u)ta(ó), a(u)ta(ó), Müll(auto) - kukás autó. Mostanában már nem ül az ölembe, szereti maga a kezébe fogni a könyveket (bu(ch), kony(v), kinyújtja a lábát, ráteszi és lapozgatja. Lehet, hogy már írtam, mert régebben lepődtem meg rajta, hogy mennyire tudja, ha a könyv a feje tetején áll. Olyankor mindig a helyes irányba fordítja és olvas.

Tegnap a nagyival vettünk Zétinek egy triciklit. Már nem sok kell, hogy egyedül is tudja hajtani. A motorral már nagyon ügyesen megy, de azt is csak a lejtőn lefelé, csak úgy rohanhat mellette az ember. Felfelé a telekre nem akar vele motorozni, akkor sokat kell lábbal dolgozni. Az én kis lustaságom ... Az új triciklit nagyon megnézte, felült rá, le sem akart szállni róla. Olyan igazi nagyfiú már!

Lagzi és az elmúlt pár hét

Egy hétig állt a bál itthon. A lagzizást hétfőn kezdtük és hétfőn fejeztük be. Mára már talán minden visszaállt a régi kerékvágásba.
Zéti élvezte a nyüzsgést maga körül. Jöttek mentek az emberek. Talán most egy kicsit barátkozósabb is lett és az idegenektől sem fél annyira, mint ezelőtt.

Keke lagzija nagyon szépre sikeredett. A polgári esküvőben Zéti is kivette a részét. Mikor helyet foglalt az ifjú pár Zéti ahogy csak tudott elkezdett kiabálni, hogy KEKE, KEKE, KEKE. Így aztán hogy ne zavarjuk a szertartást, Zéti kinn várta meg az esküvő végét. A templomba már be sem vittük, félvén hogy ismét magához ragadja a főszerepet.
A templomi szertartás után is megtalálta a maga is szórakozását. A szomszédból kért rizst ő is örömmel szórta volna ... de csak belemarkolt a zacskóba, elengedni, feldobni nem akarta. Aztán amikor kedve volt, rám szórta az egészet.
Ráadásul nagyon tetszett neki a menyasszony szoknyája alatt nézelődni. Amikor az uszályt visszakapcsoltam, ő is ott téblábolt körülöttem és mindenképp látni akarta, hogy mi van az anyag alatt.
Délután aludt még egyet, és vacsorára érkezett ismét közénk. Táncoltunk, szaladgáltunk és jót ettünk. Egy perc nyugta nem volt. A nagy nyüzsgés magával ragadta.
Este anyósommal szundikált és reggel hatig fel sem kelt. Ez nekünk nem volt annyira buli, mert 5-kor estünk be az ágyba. Zéti jött ment a szobában, játékokat hozta vitte, fel az ágyra, le az ágyról. Egyszer csak arra ébredtünk, hogy túl nagy a csend. Zéti befészkelte magát édesapa mellé, fejét a karjára tette, kezével a kamionját fogta és fél 12-ig aludtunk tovább. Nagyon hálásak voltunk érte!

Az elmúlt pár hétben nagyon sokat tanult: egyedül motorozik a Pásztóról hozott kis motoron, megmutatja, hogy hol van a kaka, énekeli velem a dalokat (a vastagon szedett dolgokat énekeli a megfelelő időben):
Summ, summ, summ, Bienchen summ herum,
Ei wir tun dir nichts zu leide,
flieg nur raus in Wald und Heide,
Summ, summ, summ, Bienchen summ herum.

Sőt ha magnót hallgatunk, akkor is szokott dolgokat előre énekelni. Olyankor mindig meglepődöm, és büszke vagyok milyen ügyes az én fiam.

Már közöl velünk mindent, most zenét szeretnék hallgatni dib dib dib, most táncoljunk, csettinget az ujjával... Egyszerűen élvezem, hogy ilyen kommunikatív a kis manó.
Szól, ha epert akar enni: epe, epe. Ilyenkor nincs mese, indulni kell.

Keke lagzijára vett két inget nem akarta felvenni. Ezt meg is mondta kerek perec NEM és húzta le magáról. Igen csak sokáig kellett bohóckodnom neki, hogy elfelejtse mit adtam rá. Ilyet azelőtt még nem csinált, bár még sosem volt rajta ing meg nyakkendő.

Megint rendeltem könyveket Zétinek. A könyvek témája a különböző járművek és legfőképp a traktor. Él hal a traktorért. Minden ami autó és traktor és markoló jöhet. Kiíváncsi vagyok mit fog hozzájuk szólni.

Mostanában nagyon meg szokta szeretgetni Keke nagy plüss kutyáját. Sőt kéri elalvás előtt is, hogy a kutyus is odabújjon hozzánk. Átöleli a nyakát és így alszik el.

Már van 14 fogacskája Zétinek. Nem tudom, mikor bújt ki a szemfog és a melletti rágófogak. Egyszer csak belenéztem a szájába és már ott voltak. Tudtam, hogy jönnek, mert a cumit sokat rágta oldalt és a feneke is piros volt. De hogy egyszerre négy is előbukkan, arra nem számítottam.

Édesapa múlt hét kedd óta hivatalosan is gyed-en van. Én járok ezután dolgozni. Még nem tudom, hogy hogyan fogom bírni, majd július elejétől indul be a nagyüzem. Félek egy kicsit. Szerettem otthon lenni és Zétizni. Mi lesz most velem??? Sok a kétely ...

Trato(r), autó és búcsú

Ma reggelre is megvolt a stressz adagom. Nem is olyan rég írtam, hogy bezártuk a gyereket a kocsiba. Akkor megfogadtam, hogy ilyen többet nem fog előfordulni velünk... hát az a soha nem váratott magára sokáig.
Reggel pakoltam le a cuccokat a kocsiba. Nagy dilemmában, gyereket lépcső tetején hagyjam, vagy a kocsiba tegyem, a második megoldást választottam. Felpakolva, gyerekkel a kezemben lementünk az autóhoz. Gyereket benne hagytam, a csomagtartót bepakoltam. A második kör után, betettem a táskám az anyósülésre, benne persze a lakáskulcs, telefont a boxba dobtam, és becsuktam az ajtót. Ekkor akadt meg a szemem a lenyomott gombokon, de a lendület már vitte az ajtót. Félig volt becsukva, de már kinyitni nem bírtam. A szívem majdnem megállt.
Kértem szépen, kértem ablak csapkodás közepette, hogy nyomja meg a gombot, ami elvileg nyitotta volna az autót. Szegény nem értette, mit akarok, még soha nem mutattam meg neki azt a gombot. Kértem húzza ki a kulcsot, akkor helyette elfordította. Ekkor ugrott be, hogy gyújtáson van az autó, ha meghúzza a kilincset kinyílik az ajtó. Meg is tette a mit kértem, és 10 perc kínlódás után bőgve szálltam be mellé. Többet nem kap kulcsot a kezébe!
Telefon és lakáskulcs nélkül a kétségbeesés határán szerencsésen haza értünk!
Szombaton lagziban voltunk. Ez volt Zéti első estéje nélkülünk. Gyakran nézegettem a telefonom, hogy mikor hív anyukám, hogy induljunk, mert nem akar elaludni. De a telefon csak nem szólalt meg, így buliztunk ameddig bírtuk. A nagyi azt mondta, hogy jó fiú volt és el is aludt elsőre. Csak akkor ébredt amikor hajnalban megérkeztünk, és alig bírt visszaaludni.
Még csak most jön a nagyobbik kör: Keke lánybúcsúja esküvője!

Vasárnap volt az Ikladi búcsú. Nagyival a héten már többször is kinn volt. Rohant egyik kamiontól a másikig, egyik hintától a másikig. A hétvégén aztán rá is ült a körhintára és Kekével ment dodzsemen is vagy háromszor. Nagyon tetszett neki. Hál Istennek nagy hiszti nem volt. Miután kiszállt elmentünk körbe nézni. Nagyitól kapott csattogós lepkét, Kekétől egy Betonmischer-t, tőlünk pedig egy szerszámos ládát (fajáték mindegyik).
Rég játszott már velük, mert nem voltunk otthon. De ha egyszer haza érünk, biztosan örülni fog megint nekik.

Munka a köbön

Hát elmúlt a boldog Gyed korszak az életemben. Tegnap leszámoltam a munkahelyemen és magán vállalkozásra adtam a fejem. Ha minden igaz akkor édesapának kezdődik eztán a gyermekvigyázós -nevelős élete. Tanítok, nem is keveset ezután.
Nagyon nehezen született meg a döntés. Annak ellenére is, hogy az építkezés és kölcsön visszafizetés miatt nagy szükség van a pénzre. Nehezen szántam magam rá, mert imádok itthon lenni és gyereket nevelni. Oly sokszor írtam már, hogy minden pillanat, amit Zétivel megélek, egy kis csoda. Még mindig és talán egyre inkább így gondolom.
Anyaság a világ legszebb dolga!
Nem is értem, hogy a kedves kormány miért nehezíti még jobban a családok és édesanyák helyzetét. Egy politikusnak sincs szíve. Nem gondolnak bele, hogy mit csinálnak! .... de ez már megint egy másik blog témája lenne.
Azt hiszem, hogy nehéz lesz elfogadni, hogy más látja Zéti első dolgait is. Én már csak értesülni fogok róla. Megfordul a helyzet, megfordulnak a szerepek.
Vérzik a szívem!

Oltás, kutyusok

Tegnap viszonylag korán ébredt Zéti. Én mindjárt ébredésnél gyomorideggel keltem. Valahogy féltem a reggeli oltástól. Zéti hál istennek még nem tudja mi vár rá. Gondolom azért sejtik, vagy érzik hogy mi vár rájuk, mert nagyon bújt a váróteremben. Vagy csak azt érezte, hogy édesanyja igencsak aggódik. Nekem nagyon nehezemre esik lefogni őt... Aztán igazából a méreckedés nem tetszett neki, akkor sírt. Nem tudom, hogy hideg lehetett, amire lefektették, vagy milyen más emlékek jöttek elő. Aztán a szurinál épp hogy csak egyet felkiáltott és már el is felejtettük a dolgot.

Amiért ilyen ügyes volt, elmentünk egy kutyaiskolába állatokat nézni. Nem csak kutyákat, hanem sok más állatot is láttunk: búbos kacsát, kopasz nyakú tyúkot, racka juhot két kölykével, kecskét, pici csibéket, libákat, gyöngytyúkot. Megnéztük, hogyan dolgoztatják a kutyusokat. Zéti még mindig tart a kutyusoktól, nem olyan bátor mint Zselyke. Neki nem számított, hogy mekkora az a kutya, simán odament, megsimogatta. Tudtam, hogy ilyen bátor a kis mogyoró, de azért mindig meglepődöm.

Nagyon elfáradt Zéti mire hazaértünk, annyira, hogy már a kocsiban bealudt, és 3,5 órát szunyókált egyfolytában. Mondták, hogy az oltás miatt aluszékonyabb lehet. Így is lett, ma reggel fél 9-kor ébredt. Nem tudom mikor volt ilyen utoljára. Jó pár hónappal ezelőtt, az biztos.

Délután nagyiéknál voltunk. Édesapa megint a házon dolgozott. Későn értünk haza, Zétit a nagyiéknál lefürdettem és megitta a tejcsit és már aludt is. Szerencsére már be és ki lehet venni őt a kocsiból hogy felébredne. Aludt is reggelig.

Imádnivaló kis huligán az én fiam.

Trakto(r), Pásztó, fogacska

Az én kis manóm ma nagyon édes volt. Reggel mikor már félálomban voltunk hozzám bújt, háttal a mellkasomnak és még így szunyókáltunk háromnegyed órát. Ezt csak azért tudom, mert édesapa mindig fél hétkor szokott elköszönni... Nagyon édesen ébredt. Beszélt, mosolygott, simogatott, bújt. Imádom az ilyen reggeleket.
Délelőtt a nagyival és Zselykéékkel viháncoltak az udvaron. Persze a nyuszit nem takarták le és naná hogy kiszökött. De okos ez a kis állat, tudja hova kell menni, hogy nehéz legyen őt vissza tenni a helyére. Szerencsére emberére akad a kis négylábú, és hipphopp a ketrecében találta magát.
Zétinek kibújt a kilencedik fogacskája is. Jó sokáig váratott magára és jól meg is kínozta a kis mogyorót. Ez a bal lenti első rágófoga. Most egyszerre jött négy, abból már csak három igyekszik áttörni az ínyt. Zéti meg is szenved velük. Egyfolytában szájában a cumi, csavarja, rágja.
Mindennek ellenére nagyon jót aludt ma délben. Kicsivel több, mint három órát szunyókált.
Fáradt is volt szegénykém, mert a tegnapi látogatásunk Pásztón eléggé elfárasztotta. Napközben aludt egyszer másfél órát, de kicsit korábban mint dél és estére nagyon kész volt. Végre eljutottunk a dédihez. Talán februárban találkoztunk utoljára. Azóta meg kész nagylegény lett az én kicsi fiam. Örült is a dédi az unokának.
Holnap megyünk 15 hónapos oltásra. Már előre a szívem szakad meg. Tuti nagyon fog üvölteni (bár eddig észre sem vette a szurit)....
Imádja az én fiam a traktort. Ma mentünk a nagyihoz délután. Az úton egy tréler két traktort szállított. Zéti mutogatott abba az irányba és egyre csak mondta trakto trakto. Először bámultam magam elé értetlenül, és csak az utolsó pillanatban vettem észre, hogy valóban traktort szállítanak. Most csak a traktoros könyvek a nyerők. Csak az érdekes, csak azokat olvassuk. Fiúból van az én lelkem.

Alvás, szavak, kismotor

Nagyon sokat vagyunk az építkezésen, Zéti sok időt tölt a nagymamával. Így aztán ha a kis manó szeme elé kerülök, akkor csak úgy rohan hozzám és követ mindenhová. Főleg ha fáradt, akkor nem lehet őt a nagyira hagyni. Ilyenkor a szívem szokott megszakadni. Sajnálom a kis mogyit mindig magammal rángatni és nehéz őt másra hagyni is, holott tudom hogy jó kezekben van.

Húsvét után vettem Zétinek egy nagyon vagány kis motort, amin saját magának kell már kormányoznia. Az első próbálkozások kicsit rosszul sültek el, de ma arra lettem figyelmes hogy az itthoni kis motoron már tud kormányozni, és arra kanyarodik amerre szeretne. Nagyon érdekes volt látni, hogy nemrég még nem tudott menni sem, most pedig már a lábbal taposó motort magától irányítja.

Tegnap éjjel Zéti nagyon rosszul aludt. Éjjel egykor felébredt és négy óráig (legalábbis én addgi bírtam) csak forgolódott, simult hozzám, ránk mászott, fejünk mögé ült, simogatott.... Azt hittem soha nem fog elaludni. De mikor legközelebb felébredtem, már édesapához simulva édesen aludt. Reggel azt reméltem, hogy majd sokáig fogunk lustálkodni, de Zéti már fél hétkor ébren volt. Napközben is csak egy órát szunyókált. Mintha megint kezdene beteg lenni. Folyik az orra és nem igazán kap levegőt. Talán a torka is fáj, mert nem sokat eszik pár napja.

A fogai egyre jobban kínozzák, ha jól látom, akkor négy jön egyszerre. Vannak nagyon rossz napok, amikor Zéti nem "bír magával". A cumi állandóan a szájában van, hogy ne nyüszítsen. Illetve ha nagyon harapdálhatnékja van, akkor legyen kéznél valami. Ilyenkor a cumit bal oldalra helyezi, forgatja és harapdálja. Egyre többet kezd beszélni így annyira nem jó, hogy állandóan a szájában van, mert vagy kevesebbet beszél, vagy állandóan kiesik a cumi a szájából. Mégis jobb ha a szájában van, mert akkor nem az egész öklét teszi bele, ami általában nagyon koszos.

Ha már épp a beszédnél tartok, akkor meg kell említenem, hogy Zéti a legnehezebb szót mondja majdnem teljesen tisztán: trak to (r). Már mondja kb két hete. Először azt hittem rosszul hallok. De valóban egy igen nehéz szóval kezdi a beszéd tudományát elsajátítani. Ráadásul, imádja azokat a könyveket, amiben a traktornak szerep jut (Auf dem Bauernhof).

Engem mostanában mam-nak szólít. Ma azonban valamiért háromszor is azt mondta, hogy aaannyuuu. Olyan érdekes hangsúllyal, mint amikor valaki ízlelgeti a szavak értelmét, jelentését. Imádnivaló volt. Mostanában, hogy nagyon sokat volt Zéti nagyival és a dédivel, keveset hall németet. Édesapa meg is jegyezte, hogy a kis tücsök csak magyarul mondja a szavak kezdő szótagjait. Kicsit elszomorít, de lesz ez még jobb is. Minden megért, amit mondok neki, sőt ha megkérem valamire azt többé kevésbe meg is teszi. Sőt édesanyám meg is jegyezte, hogy mondd te neki, hogy... mert rád hallgat. Valóban így is van ez. Így van ez rendjén. Hallgasson is csak rám.

Szavai: fű, kő, kam(ion), ku(lcs), csüccs, gomb, gom(ba),

Ethan

Kilábaltunk a hasmenésből, így nem maradt el a csütörtökre tervezett látogatás sem Nagykállóban édesapa keresztfiánál sem. Korán ébredtünk, így hamar útra tudtunk kelni. Az út nem rövid ugyan, de mégis sokat rövidült időben azzal, hogy Nyíregyházáig autópályán lehet haladni. Nagyon féltem az úttól, mert Zéti nem tűri túl jól a hosszú utazást. Mégis meglepetést okozott nekem a kis nyuszi, mert teljesen jól viselte. Nem gondoltam volna ugyan, de bealudt fél úton, így aztán frissen érkeztünk meg Ethan-höz.
A eltelt három évben, mert ennyi idő telt el az utolsó Amerikából tett hazalátogatásuk óta, nagyon megnőtt a kissrác. Az arca nem sokat változott, még mindig olyan szép és még mindig tiszta anyja, de sokat nyúlt. Most már szedhetne magára pár kilót, mert nagyon vékonyka a lelkem.
Az asztmája is nagyon kínozta szegényt, nem volt túl jó hangulata. Zéti biztosan kicsi volt még neki.
Nagyon vicces volt azonban látni, hogy mennyire féltékeny az apjára. Ethan édesapa hátán lovagolt, Zétinek nem tetszett, csak csimpaszkodott édesapa lábán. Őt is fel kellett venni. Így aztán szegény édesapán elől is és hátul is lógott egy gyerkőc.
Kora délután elmentünk Nyíregyházára az állatkertbe. Megnéztük a pingvineket, a fókákat, jegesmedvéket, és Ethan kedvenceit a kígyókat, krokodilokat, bogarakat. Félelmetes, hogy mennyire ismeri ezeket az állatokat. Csak úgy mondta maga elé angolul, hogy melyiket hogy hívják.
Ethan nem szeret gyalogolni, így egyfolytában édesapa vitte őt. Mivel nem csomagoltunk babakocsit, az én kicsi manóm rajtam lógott, mert Ethan anyukája nem volt elég jó neki.
Nagyon érdekes dolog történt velünk a majmos ketrecnél: édesapa majmot utánzó hangot hallatott, amikor a kicsi majmok támadó állásba lendültek és fújtak ránk. Mindkét gyerek nagyon megijedt, mi felnőttek meg igencsak meglepődtünk. Aztán az egészen jókat nevettünk.
Délután Ethannek orvoshoz kellett mennie, így aztán nem tudtuk megnézni az egész állatkertet. Mindenesetre így is nagyon elfáradtunk.
Köszönjük Timinek és Ethannek a szép napot és a szép ajándékot. Reméljük a következő találkozásig nem kell három évet várnunk!

Húsvét

Nálunk is járt ám a nyuszi, csak én egy kicsit későn jutok az íráshoz. Zéti egy kosárra való csokinyuszit gyűjtött be. Ezek mind itt sorakoznak az ebédlőasztalon. Ezen a hétvégén szombaton dolgoztak a kőművesek, így nagyiéknál voltunk. Vasárnap nagyapa születésnapját ünnepeltük (kapott egy eperfahordót a pálinkájának) és csak késő délután értünk haza. Zéti délutáni alvása alatt én szereztem egy szép kis nyuszit a manónak. Egy fehéret fekete (szürke) foltokkal, sötét szemmel. (Nagyon csúnyák a piros szemű tiszta fehér nyuszik. Megijedtem tőlük.) Még nagyiéknél megmutattam neki a dobozban rejlő új háziállatunkat. Csak kerekre tátotta a nagy szemeit, és azt mondogatta, hogy ooooo. Megsimogatni nem merte, keresztanya kezét tollta be a dobozba, hogy simogassa ő meg. Szegény nyuszi nagyon meg volt ijedve. Ha tehette volna biztosan kiugrott volna a bőréből. Mikor haza értünk kiengedtük őt a dobozából. Zéti csak úgy kergette. Édesapa nem nagyon örül az új jövevénynek, mert nincs őt hová tenni. Egy nagy kosár lett az otthona. Igyeszünk minden nap játszani vele, kiengedni friss füvet enni. Sőt most már van búzánk, kukoricánk és nyúltápunk is. Reggel este szorgalmasan etetjük a kis állatot.
Miután kinyuszizta magát az én kis manóm, elrejtettem (kicsit túlzás ugyan, mert csak lettem a fa elé a kosarat) a "fészket" a kertben. Mikor Zéti meglátta, odarohant és kiszedegette a csoki nyuszikat. A kosár alatt pedig várt még rá egy kis fa vonat. Legugolt majd leült a fűbe és elmélyülten játszott.
A házból nagyon hallani a vonatokat, így sokszor mondókázunk, hogy
Eine kleine Dickmadam
fuhr mal mit der Eisenbahn
Eisenbahn, die krachte,
Dickmadam, die lachte. (huhuhu)
Mikor meglátta a csomagoláson a vonatot rögtön utánozta a vonatfütty hangját.

Hétfőn aztán pihentünk egy nagyot. Már korán reggel útra keltünk a nagyival és kekéékkel az Aquaworldbe. Egész nap úszkáltunk, egy órakor tojást halásztunk a gyerek medencében. Zétinek annyira bejöttek a műanyag tojások, hogy nem akarta vissza adni a szervezőknek. Nehezen sikerült rábeszélni őt, hogy adja vissza, inkább fogadja el cserébe az édességet, amit kap. Azt hittem lesz nagy sírás, de aztán megbékélt a csereajándékkal. A gyerekmedencében csúszkált is a csúszdán. Egyszer jól el is merült és nyelt egy nagyot a fürdővízből. Annyira sajnáltam szegényt. Csak négy hónap telt el az utolsó vizes élménye óta, mégis szembetűnő volt a változás. Sokkal jobban élvezte az igencsak fárasztó napot. Dél alatt sikerült őt elaltatnom és kinn aludt is egy órácskát az egyik nyugágyon. Mi addig szaunáztunk egy nagyot. Most kivételesen én is csúszdáztam édesapával. Nagyon buli volt. Már rég nem csúsztam. De tetszett! Kár, hogy olyan nagy sort kell kivárni minden egyes csúszás után. Mehetne gördülékenyebben a dolog!
Megebédeltünk és délután a kertben a játszóházban játszottunk. Csúszdázott Zéti, mászókázott. Aztán felfedézték egy készülőben levő strandröplabda pálya homokát. Négy felnőtt és egy csöpp játszott benn a homokban. Jó kis nap volt, gyorsan eltelt.
Éjszaka aztán átkoztam, hogy fürödni mentünk. Zéti nagyon rosszul aludt. Egész éjjel nyüszkölt közöttünk. Éreztem, hogy bekakilt, de nem volt erőm felkelni, édesapa aztán megerősítte a sejtésem. Átpelenkáztam a kis mogyorót. Utána aztán már nem tudtam aludni, csikart, görcsölt az én hasam is. Belefutottam Zétivel egy jó nagy hasmenésben. Engem rázott a hideg, de közben izzadtam. Nagyon kész voltam egész éjjel. Utána még két napig szenvedtem. Zéti hamar jobban lett. Nem tudom, hogy az aquaworldi ebéd miatt voltunk betegek, vagy valami mást szedtünk össze, de mindenesetre nagyon kész voltam.
Reméljük a legközelebbi kikapcsolódás utóhatása nem lesz ilyen rossz.

Nyár ...

... beköszöntével - de kérdem én, hol maradt a tavasz? - rájöttem arra, hogy az én kicsi nyuszimnak egyáltalán nincs az évszaknak megfelelő öltözéke. Tegnap este mikor hazaértem és Zétit a kezembe vettem, ragadt a haja, olyan illata volt mintha egy akváriumból, a halak mellől húzták volna ki őt, melege volt, izzadt ...! Nem is haboztam, édesapát bepakoltam a volán mögé és elhúztunk a tescoba. Nem elég, hogy szegény mazsola beleizzad, belefülled a pelusba, az anyja még hosszú gatyát és edzőcipőt húz rá. Vettünk is pár pólót és rövidnadrágot. Mára pedig beütemeztem egy szandál és cipővásárt. Délelőtt csavarogtunk egyet az Árkádban és csekély 13e forintért vettünk két cipőt. Ahhoz képest, hogy a téli bakancsa is ennyibe került, egész jó vásárt csináltunk a két cipővel. Zétinek kölcsönöztünk egy bevásárló kocsit, olyan autósat, abban ült jó sokáig, a cipőpróbákhoz kegyesen kidugta a lábát az "ajtón" és szorgalmasan tűrte, hogy édesanyja jópár cipőt felhúzzon a lábára. Egy tündér volt. Szegény nagyit elrángattuk magunkkal, mert féltem a kocsiúttól, de ha tudom, hogy ilyen jól viselkedik, akár mehettünk volna kettesbe is (mindenesetre így nagyon kényelmes volt nekem). Azt hittem, hogy Zéti lába már nagyobb, de most látom igazán a szandiban, hogy a 22-ben is van még hely. Így remélem őszig mindkettő kitart.
Mivel az építkezésen sokat kinn vagyunk lassan gondoskodnom kell neki naptejről is. A tavalyi niveaval nem hiszem, hogy be fogom krémezni, mert félek az ekcémától. Most egy ideje már nem látszanak rajta a pöttyök. Szép a kicsi bőre. Este amikor fürdéshez levetkőztetem nagyon viccesen néz ki a hófehér pocakja mellett a lebarnult kicsi keze és arcocskája. Azt olvastam, hogy az Ilcsi termékeket lehet kisgyerekekre is kenni, most épp egy ilyen naptej beszerzésén vagyok rajta.
Megérkezett amerikából kedden édesapa keresztfia. Sajnos az ország másik végén laknak, nem tudom, hogy lesz e időnk Ethant meglátogatni, vagy édesanyja szán e ránk egy két napot és eljönnek e hozzánk vendégségbe. Édesapa biztosan nagyon örülne neki, mert már 3 éve nem találkoztak.
Zéti imád az autóban a kormány mögött brümmögni. Édesapám megmutatta neki, hogy milyen jó is a kocsiban játszani, azóta ha elmegyünk az autó mellett bekéredzkedik és képes akár egy órát is elbíbelődni benne. Tudja, hova kell dugni a slusskulcsot, sőt sokszor sikerül egyedül is bedugnia. Imádja a kormánykereket "forgatni". Nagy türelem kell ám mindehhez. Mert ha egyszer beszabadul a járműbe, akkor eltart egy darabig, amig kiimádkozom őt onnan. Vagy jó nagy hiszti árán kiveszem őt. (Azt annyira nem szeretem, de néha muszáj.)
Mostanában megint rájött a tombolhatnék. Ha valami nem tetszik neki, akkor megy a cirkusz. Ilyenkor elmagyarázom neki a dolgokat, utána jókat nevetek rajta és felkínálok neki valami mást, játék, mesélés, zene, tánc, séta ... épp mihez van kedvem. Biztos vannak ügyesebb anyukák is tőlem, akik jobban kezelik a dolgokat, de lassan én is belejövök éa egész jól tudom kezelni ezeket a dühkitöréseket. Ezért aztán mostanában egyre rövidebb ideig is tartanak. Remélem, hogy ezt az életkori sajátosságot hamarosan kinövi, mert annyira nem jön be.
Zéti mindent mond. Minden szó kezdőszótagját mondja utánunk. Mindegy hogy magyarul vagy németül.
Valamelyik nap autóban ültünk, anyumékhoz tartoztunk, amikor édesapa kérte Zétit, hogy mondja, gyere, Zéti erre úgy válaszolt neki, hogy ko(mm). Kicsit meglepődtünk mind a kettem. Ma is volt hasonló élményem. Árkádhoz akartam lekanyarodni, a piros lámbánál álltunk épp amikor anyum mondogatt, hogy mi van a plakáton: golyók ... stb. amikor Zéti kijavította őt, hogy azok ott ba(ll), azaz labdák. Azt hittem, rögtön megeszem.
Most kezd azonban látszani, hogy majd keverni fogja a két nyelvet. De rendjén van ez így. Van még pár éve, hogy letisztuljon a kicsi fejében a sok tudás.

Elmaradás

Nagyon sok az elmaradásom. Sokszor le szeretnék ülni a gép elé, és azt a pillanatot szavakban is megörökíteni. Persze olyankor sem a gép sem a fényképező nincs nálam.
Tegnap reggel nagy sétát tett Zéti a nagyival. Miután kinyitja a szemét, épp csak a reggeli végéig bírja türelemmel, és menni kell. Már a reggeli előtt mondja, hogy (sé)ta és mutat az ajtóra. Délutáni ébredés után sincs ez másként. (Így aztán a lakás állandóan szalad, tegnap nem bírtam, este 7kor nekiálltam takarítani.) Ha egyszer elindulunk, akkor aztán mindig este van mire hazaérünk. Nem tudom, hogy Zselykééken kívül van e még szülő, aki ennyit kinn van a gyerekével. (Majd ha jön már a nagy meleg, nem tudom, hogy fogom majd 11 és 15 óra között benn tartani az én kis csemetémet.) Imádnak kinn lenni, felfedezni a világot. Úgy hiszem, hogy ilyenkor igazán szabadnak érzik magukat. (Majdnem) Azt csinálhatnak amit akarnak, oda mennek, ahova szeretnének, nincsenek korlátok. Főleg a templomkertben. Dombra fel, dombról le. Tegnap épp beértünk a templomkertbe, kivettem Zétit a kocsiból, amikor jött egy autó. Egyből nyújtotta is a kezét, oldalra húzódtunk, leült a padkára, felnézett rám azzal a csodaszép csillogó nagy szemeivel és azt mondta brümbrüm. Bevillant, hogy tavaly ilyenkor, örültem, ha egy kicsit elvolt a babakocsiban, most meg már elmondja, hogy mi történik körülötte. Elszaladt ez a 15 hónap. Zéti kora nekem valahogy megállt a 1 évnél, mindig utána kell számolnom, hogy hány hónapos is. Rohan az idő. Azt veszem észre, hogy oviba megy az én kicsi fiam. (De ha ez a kormány, így halad tovább, akkor maholnap már bölcsibe kell adnom, az én manómat. Márpedig én eléggé bölcsi ellenes vagyok. Maradjon az a kicsi mazsola otthon az édesanyjával, amíg lehet. Ott van ő a legjobb helyen. Nem mintha sok lenne az a GYES, de akkor is... Erre most még azt a keveset is elveszik. Persze strukturális, intézményes lehetőséget nem biztosítanak a gyerek elhelyezésére. 130%-on dolgoznak a bölcsik. Kinek van pénze manapság magánbölcsibe adni a gyerekét? Nem beszélve arról, hogy a munkáltató sem akarja a mamát idejekorán viszont látni.... de ez már egy másik blog témája lenne, de ott nem fogalmaznék ilyen szépen, mert nagyon mérges vagyok.)
Nagyon jó, hogy megjött már ez a jó idő, szeretünk kinn lenni. A nyuszi meghozza majd a homokozót is, akkor nem leszünk állandóan kinn az utcán. Lehet majd itt benn is játszani. Most a Zselykééknél szoktunk, homokozni és hintázni. Zétinek is csináltak egy külön bejáratú hintát, abban játszottak a kicsi huligánok tegnap. Bár Zselykét már megint rég látta Zéti és mindig eltelik egy kis idő, amíg megszokja a kis csaj nagy hangját. Tegnap és ma délelőtt is elpityeredett egy párszor, mert megijedt, amikor Zselyke rá parancsolt. Mutat valamire (nekünk is érteni kellene, hogy mit is akar), hangosan azt kiáltja hogy öööö. Erre aztán Zétinél eltörik a mécses....
Hétvégén falaztunk. A pince szint majdnem összes fala teljes magasságban áll. Most szombaton még felfalazzák a hiányzókat és aztán jövő héten lehet gerendázni.
Húsvét hétfőn tervezünk fürödni menni. Biztos nagy lesz mindenhol a tömeg, de nekem akkor is jól fog esni egy kis fürdőzés, szaunázás. Zéti is biztos élvezni fogja.



néni, drei, chi(nesen) ko(ntrabass), fi(sch), Zsely(ke), bu(s), cica, anya (én még nem hallottam, nekem mamit mond), de szinte mindent ismétel, minden első szótagot mond utánunk.

Tavasz

Tegnap gyönyörű napunk volt. Zéti nem ébred olyan korán, mint szokott. Kicsit tovább pihentünk, mai már igencsak ránk fért. Ráadás tegnap egész napom Zétié volt. Voltunk a nagyinál, mert apummal el kellett intéznem egy két dolgot. Délután azonban kihasználtuk a jó időt. Mennyire más illat lengi be a tájat tavasszal. Gyönyörködtem az időben, a máriabesnyői basilika minorban és persze az én kicsi nagy fiamban. Nagyival nem akar sétálni. Fura, de tényleg igaz. Tudják ezek a kicsi huligánok, hogy kivel mit csinálhatnak. Nálam akár másfél órát is ül a babakocsiban és ha kedve van sétál. Anyumnak sem a kocsiban nem ül se nem sétál. Cipelteti magát a kis zsivány.
A templomig eltolltam Zétit a babakocsiban utána hagytam, hogy szaladgáljon. Hazafelé benéztünk Zselykéékhez. Hokozott a két kis nyuszi. Mi még nem tettük ki a miénket, (most már megvárom vele a húsvétot), így Zéti igencsak lelkesen homokozott. Jöttek mentek a kisház és a homokozó között. Hamar elszaladt az idő. Fél háromtól este 6-ig kinn voltunk a jó levegőn. Tegnap olyan meleg volt, hogy Zétiről le is vettem a sapiját. Nagyon élvezte. Milyen jó is lesz már, ha egy szál pólóban kimehetünk. Nem kell három réteg ruhát magunkra húznunk. Mennyi macerával kevesebb lesz!
Ma megint úton voltam. Zéti nagyival. Így aztán azt a kevés időt, amit együtt töltöttünk intenzíven kihasználtam. Délután, miután felébredt az alvásból, még sokáig az ágyon bohóckodtunk, bújtunk, hancúroztunk. Olvastunk. Este aztán a hátamon lovacskázott boldogan.

Egyre több szó elejét, hangokat mond utánunk. Ma meglepett azzal, hogy azt mondta Zsely(ke). Este elgurult biciklivel egy bácsi a ház előtt, erre Zéti megszólalt, hogy bi. Szinte tisztán mondja, hogy néééni (megnyújtja a né-t). Ismételi, hogy bá(nane). Azért írom így, mert a ba, az nála a szemetet jelenti. Olvastunk képeket, a kappe-ből mondta utánam hogy ka. Tudja azt is, hogy nu(deln) ... Megtanultuk mutatni a szemet (au(ge), de ez lehet au(to) is), nyelvet, fület már tudta, a hasat. Eszméletlen, de minden nap újabb és újabb szavak kerülnek elő.

Nem telik majd el sok idő és folyékonyan beszél majd

Sok nap

Egyre ritkábban jutok a gép elé. Amikor pedig időm lenne, akkor elromlik a laptop. Sokminden történt az utolsó feljegyzésem óta. Azt sem tudom, hol kezdjem és biztos, hogy nagyon sok számomra fontos dolgot elfelejtek.
Elkezdődött az építkezés. Szinte minden akörül forog most. Zétit úgy érzem elhanyagolom. Nem látszik rajta, mert a nagyival nagyon jól érzi magát, de én mégis sajnálom, hogy ilyen kevés időm volt rá. Tudom, hogy ez az idő már soha vissza nem tér.
Tegnap láttam egy anyukát, a babáját vitte hordozóban. Bevillant maga az érzés. Mennyire szerettem Zétit abban cipelni, magamhoz közel húzni, gyönyörködni benne ha aludt, ha nézelődött. Milyen gyorsan kinőtte a hordozót, már soha nem fogom őt úgy magamon "hordani". Lesz még annyira közel hozzám???
Felnő. És még milyen gyorsan ....
Most két hétvégét is, azaz még egy kicsit többet is, a nagyiéknál laktunk. Sietnünk kellett a munkával, hogy szombaton alapozni tudjunk. Elfáradtam. Földet lapátoltunk, sódert hordtunk, vasbetont szereltünk, előkészítettük a terepet. Talán most már nem tudok majd annyit segíteni. Most már dolgozzanak a szakemberek ...

Így Zétire felváltva vigyázott a nagyi, a dédi, a keke (keresztanya). Sokat volt kinn velünk a telken is. Nincs is nagyobb kincsesbánya egy fuvar homoknál, sódernél, szerszámos ládánál. Ha nem fújt a szél, és kicsit jobb idő volt, szinte egész délután ott sertepertélt a lábunk alatt. Estére mindig nagyon elfáradt. Korábban mentünk egy kicsit fürödni. Ha valaki kiejti a száján, hogy pancsi vagy baden, akkor rohan a fürdőbe a kicsi manó, felkapaszkodik a kád szélébe és várja, hogy valaki megengedje a vizet. Ilyenkor aztán fürdés van. Nagyiéknál a nagykádban szokott csupizni, szinte ki sem lehet venni őt. Szereti a vizet.
Tegnap épp meg is beszéltük, hogy húsvét alkalmával, megint elmegyünk az aquaworldbe Dunakeszire (vagy Újpestre, kinek hogy tetszik). Jön velünk a nagyi is, így egy kicsit ki fogok kapcsolódni. Remélem most is annyira fogja élvezni mint legutóbb.

Zéti mindent utánoz. Olyan mint egy kis majmóca. Dédivel katalógust nézegettek. Dédi ahogy lapozott, megnyálazta az újját, hogy könnyebb legyen. Nem kellett sokszor csinálnia, Zéti elleste a mozdulatsort, ujjacskáját a szájába dugta és már lapozott is. Ezt pont láttam, azt hittem megzabálom.

Egyik este, talán péntek volt, mikor a munka után hazaértünk a telekről, leültem a székre. Egyszer csak Zéti felém fordul, kicsi öklöcskéjét egymásra pakolta és azt mondogatta, hogy go go. Zselyke anyukája szokta a mondokát mondogatni és közben mutotgatja:

Gomba, gomba, gomba (egymásra teszi az öklét)
nincsen semmi gondja (széttárja a karját)
Az eső csak esik rája
nagyra nő a karimája.
Az esőt csak neveti
Van kalapja teheti.

Körülbelül egy háromnegyed órát mondogattuk a mondokát. Nem unta. Ha végig mondtam, kezdte előről. Honnan jutott eszébe? Fogalmam sincs és jól meg is lepett vele.

Szókincsünk is bővül ám: ka(ffee), tisch (a s még csak halkan megy), keke ni (keke nincs itthon), go(mba)

Elkezdődött nálunk tegnap a graffiti is. Zéti valahonnan szerzett előbb egy rotringot aztán egy ceruzát és szépen kidekorálta az étkező ill a nappali falát. Azt hittem szívinfarktust kapok, amikor megláttam a nagy ákombákomot a falon. Pedig én szorgalmasan próbálom őt a kis asztalához szoktatni. A zsírkrétával ott is jobb azonban az asztalra színezni, mint a lapra.

Zétinél elkezdődött a féltékenység. Nem tetszik neki ha édesapa, ölelget. Olyankor egyből köztünk terem és löki el a fejét, vagy kezét. Szoktuk őt húzni is. Jókat mosolygunk rajta. Kis kukac, annyira huligán, rafinált és zsivány. Ha valami huncútságra készül, még a szeme sem áll jól.

Nagyinál nagy lépcsők vannak. Zéti imádja a lépcsőt, csak legyen ki menjen vele. Nagyinak aztán valamikor neki szaladt a lépcsőnek, majdnem fejjel esett lefelé. Most már gondolkozik a kicsi manó és leül, megfordul, vagy épp a korlátba kapaszkodik.

Zéti okosodik, nő és egyre jobban imádom.

Pepita Fotó

avagy az első közös fényképezkedés ...

Szerettem volna végre közös képeket. Valahogy mi sosem csináltatunk magunkról hármasban képeket. Gondoltam egyet és Zéti első szülinapja környékére lebeszéltem a fotós házaspárral Veresegyházon egy időpontot. Természetesen Zéti megbetegedett így toltuk egy héttel a megbeszélt találkozót. Aggódtam, hogy fog sikerülni a "móka". Mikor kel fel? Meddig bírja? Hogy fog viselkedni? Hogy fog a fényekre reagálni? ... és ez csak néhány volt a sok száz kérdésből, ami a fejemben cikázott szüntelen.
Szinte felesleges volt aggódnom. Zéti viszonylag jó időben ébredt reggel, jól időzítettünk és a megbeszélt 10 órát tartani is tudtuk. Zéti hamar feloldódott, jött ment a helyiségben. Kiváncsiságát nem tudta leplezni, minden érdekelte. Ránk szinte ügyet sem vetett. A bekészített plüss álatok és virágok teljesen lenyűgözték. Amikor Zéti kezébe egy régi fényképezőgépet adtak, teljesen el volt varázsolva. A kis ezermester, alig akarta visszaadni a készüléket.
Tündéri a fényképész házaspár. Rugalmasak. Hisz tudják, milyen is az kicsi babával tervezni. Kedves és türelmesek. Minden kérésre nyitottak. Szívesen "dolgoztunk" velük.
Két teljes órát töltöttünk el náluk. Zéti a végére elfáradt. Az autóban már az első kanyarnál lecsukódtak a szemei és aludt egy nagyot.
Jól éreztük magunkat, csak ajánlani tudjuk őket minden gyermekes családnak.
Az utómunkálatok is gyorsan elkészültek, így szinte egy hét elteltével kezünkben voltak a kész fotók, amelyek ma már a nappalink falán díszelegnek!

Pepita fotó honlapja:
http://pepitafoto.5mp.eu

Építkezés

Az elmúlt hét új otthonunk építése körül zajlott. Alapot ástunk és még mindig betont szerelünk. A héten nem volt igazán segítségünk, édesapa és nagyapa mellé beálltam én kisegítőnek. Kemény dolog ez a ház építés, főleg egy nőnek (fáj, sajog minden porcikám). A csapat néha néha kiegészült a keresztapával, dédivel, anyummal, édesapa kollegájával.
Így az én kicsi manómra anyukám vigyázott. Lelkiismeret furdalásom is van, hogy elhanyagolom őt. Édesapának is elkel azonban a segítségem, de jó lenne a kis nyuszival is többet lenni. Nem panaszkodhatom, mert nagyon jó kezekben van. Anyukám imádja és nagyon jól el vannak együtt. Sokat bohóckodnak, nevetnek. Zéti imád huncutkodni vele. Nyugodt szívvel hagyom rá. Ha teheti valaki mindig kihozza hozzánk őt a telekre. Imád köztünk tenni venni. Van saját kis kalapácsa, amit a nagyapitól kapott. Azzal aztán lehet kopácsolni, és még mennyi érdekes dolog van, amit egy építkezésen meg lehet ismerni.

Zéti mostanában megint reggel fél 5 és 5 között ébred. Szegény anyum felkelt és ő játszott vele, hogy mi még pihenni tudjunk. Nem tudom, mi ez a korai kelés megint. Teljesen elszoktam az utóbbi 3 hónapban ettől. Nem foghatom igazán arra sem, hogy idegen helyen alszunk, mert már otthon is korán kukorékolt. Jó lenne ha megint vissza állna a rendes rend és 7 és 8 között ébrednénk. Mivel ilyen korán ébred, reggel 8kor már újra alszik egy - másfél órát és a délutáni alvásai is igencsak lerövidültek. Este 7 körül aztán már csetlik botlik, nagyon fáradt. Jó lenne valahogy kitollni a lefekvést, hogy a reggeli ébredés is később legyen.

Zéti ma körét evett. Én mindig megpucolok egy egészet, kezébe adom és ő abból eszik. Ma anyum kis darabokat vágott, azt adta a szájába. Félre is nyelte. Üvöltésre értem be a szobába. El sem tudtam képzelni, hogy mi a baj. Mikor Zétit megláttam fejjel lefélé lógatva, üvöltve megijedtem. Öklendezett. Üvöltött. Teljesen lezsibbadt minden tagom. Elvettem őt apumtól. Még akkor is öklendezett. Ütögettem a hátát, az öklendezés abba maradt. Kiköpni nem köpte ki a darabot, de lehet hogy visszajött neki és újra lenyelte. (Mintha anyum látta volna.) Apum még jó meg is ijesztett, hogy a tüdejébe is mehet a kósza falat. Teljesen kész voltam. Zéti gondolom meg is ijedt, mert reszketve kapaszkodott belém és viszonylag sokára hagyta abba a sírást.

Ma délután nem dolgoztunk olyan sokáig, így jót játszottunk. Olvastunk. Lovacskáztunk. Imádja ha futkározunk. Csettinget a nyelvével, mint egy kicsi lovacska. Kergetőztünk. Édesapával incselkedtek.

Egyre többet beszél: mondja hogy dé(di), keke, (és most persze nem jut eszembe a többi; egész nap egy notesszal a kezembe kellene járkálnom, hogy meg tudjak mindent jegyezni)

Zalán volt ma látogatóban nálunk. Zéti csüngött minden szaván. Labdáztak, "kirakóztak", kocsiztak. Zétinek bejönnek a nagyobb gyerekek. Nem is tetszett neki, amikor Zalán elbúcsúzott. Még egy pár év és akkor gyakrabban összefuthatnának, hogy Zétire is ragadjon Zali ügyességéből és okosságából. Köszönjük a névnapi ajándékot!