Elmúlt az első hónap munka, teljes bedobással. Nem mondanám, hogy zökkenőmentesen ment. Sokszor voltam ideges. Dolgoznom is kellett volna, Zétivel is szerettem volna játszani, de valahogy semmire sem volt rendesen időm. Zéti meg is "bosszúlta". Nem kaptam más az első két hétben, mint verést. Ha kellett ha nem Zéti jött és csapott. Azt gondoltam ezen már túl vagyunk. Ráadás aztán egy majdnem vele egykorú gyerek rám ütött, Zéti azt hitte jól van ez így és napokon keresztül ütéssel reagált mindenre. Egyik nap aztán pont jó passzban kapott el, ő meg két órára teljesen kikelt magából és verekedett, sírt, cirkuszolt, hisztizett. Nem csak én, hanem keke és dédi sem ismert rá. Aztán amikor már a tizedik pofont kaptam elpattant a húr. Rávertem a kezére és előre szóltam, hogy ne csapjon rám, mert visszaadom. Csak kaptam megint egy nagy maflást, ő meg a másik kezére egyet. Na azóta mintha helyre állt volna a rend. Nagyon ritkán emeli fel a kezét és ha fel is emeli elgondolkozik mielőtt ütne.
Én nem mondom, szegénykémnek biztosan nehéz megemészteni a mostani helyzetet, bizonyára nem is tehet a reakcióiról, de nekem sem jó az ami most van. Szeretnék itthon lenni, csak vele játszani, de szeretném ha elkészülne a ház is. Nem így terveztem a gyerekvállalást, gyereknevelést. Próbálom a legjobbat kihozni belőle.
Talán a mostani hét volt az első csendes hét. Esténként játszottunk, örült nekem, amikor megjöttem, most a hétvégén, főleg ma játszottunk és végre együtt töltöttünk egy kis időt.
Zéti imád az Omival lenni, sokat hancúroznak együtt, sokat nevetnek. Zétit minden érdekli. Ha az Omi a kertbe megy, Zéti követi. Eddig csak anyu elmeséléséből tudtam, hogy Zéti leszedi a piros paradicsomot és beleteszi kisvödörbe a termést, addig amíg anyu leszedi az uborkát. Hát szombat délelőtt déditől jöttünk haza, Zéti megállt a paradicsomnál és elkezdte valóban csak a piros paradicsomokat leszedni. Dagadt a szívem a büszkeségtől, de meg is lepődtem. Saját szemmel furcsa volt látni, hogy az én 19 hónapos fiam leszedi az érett termést.
Érik a szőlő a kertben. Nagy kedvenc maradt, úgy látom. Már tavaly is két kézzel ette a kis nyuszi, most aztán a fürtöt a kezében tartva csipegeti le az érett bogyókat. Hihetetlen volt látni, hogy mindezt ülve teszi a fiam. Nem rohangál, egyhelyben ül és majszolja a szőlő szemeket.
Holnaptól már édesapa lesz itthon Zétivel, mert szombaton végre kész lett a tető (már csak a kúpcserepek hiányoznak) és édesapa átveszi az Omi szerepét. Zétinek gondolom jó lesz, hogy legalább az egyik szülőjének lesz ideje rá, édesapa pedig tud egy kicsit pihenni. Az utóbbi két hétben nagy volt a hajtás.
Zéti egyfolytában beszél. Lassan már egész mondatokat mond. Minden nap hoz valami újat.
Íme néhány szó Zéti szótárából: trinken, schläft, Hund, Kette, Mond, Omi, Opa, danki (danke helyett, most minden i-re végződik), oben, unten, pancsa (paradicsom), bocsánat, köszi, kérem, hinta, puszi, szia, csá, víz, enni, inni, hab, pipi, párna, fű, kő, beke (betonkeverő), dankam (darus kamion), könyv, dob, fönt, szibac (szivacs), cabaj (csavar), kábé (kávé), jába (lába), jámpa (lámpa), kés, bekapcs, bogár, Schnecke.
Kedvenc éneke: Abcd, efgh, ijotk, lmnop, qrst uvw, xundyzet juhe, das ist das deutsche ABC;
Der Mond ist aufgegangen ... Hopp hopp hopp, Pferdchen ... Trink trink Brüderlein trink ... (ezeket énekli is velem szakaszokban).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése