A pénteki napon nem történt már semmi izgalmas. Délelőtt csak vásárolni voltunk, ebéd után csendes pihenőt tartottunk, alvás nélkül, délután pedig kinn az udvaron játszottunk. Vacsora után viszonylag gyorsan ágyba bújtunk.
Vasárnap reggel fél 8kor nem volt nagy a forgalom a belvárosban, így gyorsan átszeltük az utcákat. Zéti egész úton ébren volt. Egy percre sem hunyta le a szemét, pedig fáradt volt. A dvd lejátszó megint jó szolgálatot tett. Többször is kikapcsoltam az út során, hogy el tudjon aludni, de nem értem el semmit. Útközben többször is megálltunk, mert nagyon meleg volt az autóban. Egyszer tartottunk is egy hosszabb szünetet a Mondsee-nél. Gyönyörű környék, csodálatos hegyek, tiszta tó, rengeteg vitorláshajó, windsurf-ösök. Zéti azt hitte, hogy már a Balatonnál vagyunk és kétségbe volt esve, hogy nincs levágva a haja. Úgy gondolta, hogy hosszú hajjal nem lehet fürödni.
Este, kicsivel hat óra után érkeztünk meg. Zéti már a főúton mondogatta, hogy "de ugye Marika kekét megnézzük". Így haza sem mentünk, hanem Omáéknál megálltunk. Zéti Marika keke nyakába ugrott és úgy puszilgatta. Omáéknál maradtunk egy kicsit és beszélgettünk. Itthon aztán kipakoltunk az autóból és ágyba bújtunk.
Vadaspark Poing-ban töltöttünk el egy napot. Reggeli után indultunk és egy húsz perces autókázás után érkeztünk meg. Mire a park bejáratához értünk a gyerekek éhesek lettek. Leültünk és tejfölös tésztát ettünk. Feltankoltuk az energiát és elindultunk. Zéti meglepően sokat futott. Először a tengeri malacok mellett vitt el az utunk. Itt mindjárt vettünk kaját az állatoknak. Megcsodáltuk kerítés mögül a szarvasokat, őzeket. Ahogy felértünk a domb tetejére, meglepődve vettük észre, hogy az őzek a járdán és az emberek között sétáltak. Elővettük a kaját és a kezünkből etettük az állatokat. Szerencsénkre ezek nem nyálazták teljesen össze a kezünket. Zéti is bátor lett a végére, egyedül tartotta oda kinyújtott tenyerén a kaját. Megbarátkozott az áll
atokkal. Megnéztük a libákat, kacsákat. Ittunk egy kávét, a gyerekek pedig ettek egy fagyit. Egymás mellett ücsörögve ették a Kaktuseis-t. Ezután jött a park legjobb része, egy óriási játszótér. Itt mindegyik gyerek megtalálta a kedvencét. Zéti csúszdázott és markolózott. Sokáig kellett ugyan várni, de Zéti türelmesen kivárta a sorát. Sajnos cseperegni kezdett az eső, ezért elindultunk visszafelé. Megnéztük a vaddisznókat, bivalyokat, kecskéket. Az erdőből kiérve, az autóig futva tettük meg az utat, mert szakadt az eső. Bent a városban dugóba kerültünk, így a húsz perces út egy órásra sikeredett.
Egy nagyon szép napot töltöttünk el az állatkertben. Megint sokáig aludtunk, kényelmesen reggeliztünk, és metróra szálltunk. Fél 11-kor értünk az állatkerthez, ahol három nagyon hosszú sor fogadott minket. A gyerekek nehezen viselték a várakozást. A nagy tömeg szépen eloszlott bent az állatkert útjain, de azért éreztük, hogy nagyon sok a látogató.
hamarabb vissza tudjon menni. Félix is ment vele és ketten, egymásra figyelve játszottak. A játszótér után megnéztük a jegesmedvét, a simogatós állatkertet. Mikor Zéti meglátta, hogy lehet lovagolni, mindenképp akart egy kört menni a lovacskákkal. Erősen kapaszkodott, és csak vigyorgott. Utána kipróbálta még a kisvasutat, alig fért bele a mozdonyba, de bepréselte magát, mert ő akart kongatni. Innen már hazafelé vettük az irányt, az idő is nagyon elszaladt. Még megálltunk a simogatósnál és tényleg haza mentünk. Zéti annyira elfáradt, mert nem csak a babakocsiban üldögélt, 
hanem rendesen szaladgált Violával, hogy a kocsiban el is aludt.
Pihenős nap volt ez a mai. Későn keltünk, már majdnem 9 óra volt. Megreggeliztünk. A tervezett állatkertet azonban holnapra toltuk, mert nagyon hideg és borús napunk volt. A gyerekekkel egész délelőtt a nappaliban játszottunk. Zéti talált a szekrény tetején egy dobozt tele fa elemekkel, csavarokkal, alátétekkel, kockákkal. Galina megengedte, hogy levegyük és játszunk vele. Mindhárom gyerkőc rávetette magát a dobozra és mindenki elkezdett építeni. Hamar össze is vitatkozott Zéti Félix-szel a kerekeken. Felix-nek nem kellett ugyan a kerék, mert szélmalmot épített, de könnyebb volt 
a lelkének, ha ellenkezett. Zéti nagyon szívére vette, és természetesen sírt is. De aztán találtunk valami másik fajta kerekeket még a doboz alján és azokat építettük be, így tudott Zéti kocsizni és helyre állt a béke. Ebéd után lefeküdtünk aludni és pihentünk vagy 2,5 órát együtt. Nagyon jól esett a délutáni alvás. Szegény Papának nem volt elég helye az ágyon, így fél óra múlva felébredt és Félix-szel, Violával játszott. Félix befészkelte magát a Papa ölébe és együtt nézték a mesekönyvet, lego katalógust.
Mikor felébredtünk épp uzsonnázott a csapat, mi is csatlakoztunk. Cseresznyéztünk, teáztunk, sütiztünk. Uzsi után kimentünk a játszótérre. Kivittük a markolót, természetesen Félix megint bosszantotta Zétit, mert ő akart markolózni. Nagyon érdekes látni, hogy csak azért kell neki a játék, mert másnak kell. Megint Zéti lelkére kellett beszél, hogy ne sírjon és legyen türelemmel, játsszon mással. Akartunk venni egyet a Schlecker-ben, de sajnos csak rendelésre van. Mikor a Zéti a labdával kezdett el játszani, Félix is más játékot keresett magának és Zéti végre tudott markolózni. Félix pedig velem tollasozott. Aztán az egész gyereksereg krétákkal rajzolt a falra. Szebbnél
szebb alkotások születtek. Zéti egy nagyon hosszú anakondát festett zöld krétával.
Négyesben - Félix is jött velünk – tettünk még egy nagy sétát a környéken. Felfedeztünk egy másik játszóteret is. Hintáztunk, csúszdáztunk, mászókáztunk. Mikor rápillantottunk az órára már fél 8 volt. Siethettünk haza, hogy Galinától nehogy szidást kapjunk, mert Félix már nem alszik délután, így ő már 8kor ágyba megy. Vacsi után mi még kimentünk egy kicsit és csak 10kor feküdtünk le. El is aludtunk mind a hárman.
Az első nap nagy része utazással telt. Igyekeztünk korán elindulni, hogy minél kevesebbet utazzunk napközben. Későn feküdtünk, és korán, nagyon korán keltünk. 3kor csörgött Papa órája, bepakoltunk a kocsiba és 4kor elindultunk. Sikerült Zétit álmában a kocsiba becsempészni, de Budapest után felébredt. Még szerencse, hogy megint nálunk volt kölcsönkért dvd lejátszó, mert így Zéti elég jól lekötötte magát. Oly annyira, hogy én be beszunyókáltam. Gyakrabban álltunk meg, de csak pár perc pihenőre. Így igazán jó időt futottunk, már fél egyre ideértünk. München előtt egy kicsit akadozott a forgalom és lassabban haladtunk, de amúgy ideális volt az út. Zéti csak röviddel München előtt szenderült álomba. Ez elég volt arra, hogy ne legyen fáradt délután.
hátizsáktól, illegett billegett benne. Amikor azonban meglátta a babát, csak nevetett. Nagyon édes kis mazsola.
zappanbuborék fújás nagyon tetszett a két kicsinek. Viola, egyre csak kérte Janosch-t, hogy még fújjon buborékot és ők kergették őket. Violának nagyon tetszik Papa, rengeteget mondja a nevét és folyamatosan incselkedik vele.
Vasárnap Zétivel kettesben strandra mentünk, azaz hármasban mert Oma is jött velünk. Későn keltünk. Nem is emlékszem, hogy volt e már ilyen, hogy fél 10-kor ébredtünk. Nagyon gyorsan összepakoltunk, Zéti megitta kakaóját, és becsomagoltam neki az útra egy szendvicset. A 40 perces út alatt többször is megkérdezte, hogy sokáig megyünk e még. De hamar eltelt az idő.
dó, jó gyerek volt egész nap. Amikor szóltam, hogy kajálni megyünk, nem akadékoskodott. Nagyon jóízűen evett és már mentünk is vissza a vízbe. Vittük magunkkal a vízipisztolyt is. Azzal locsolta Omát, egyre csak incselkedett vele. Amikor azonban Oma engem akart lespriccelni azt nem engedte, megvédett az én kis mazsolám.
gok ficánkolni". Ügyesen, sírás közben persze, megvizsgálta őt az orvos, írt fel cseppet neki. Papa azért elvitte őt még Pestre egy másik orvoshoz, ahova egész héten feljártak. Ő mást is talált. Kenőcsöt tett a fülébe, aztán antibiotikumot is kapott három napra, és fülcseppet. Remélem, hamar meggyógyul a fülecskéje. Nem tudom, hogy fogunk eztán strandra menni. Mert az egész csodaszép, pihenős, együtt töltött nap nem sokat ér így.
Már rég írtam, mert a scrappes albumunkat töltöm folyamatosan és a kettő írása sokszor nagyon sok és nincs időm rá. Ha van kedvetek látogassatok el a másik blogomra ott tudjátok követni a mindennapjainkat.
A Märchenwald-os kiránduláshoz tartozó képek pedig itt .
5:00 Ébredés. Rövid éjszaka után nagyon nehéz volt az ébredés. Fáradtak voltunk, de időben akartunk elindulni, és még pakolnunk kellett.
6:30 Ébresztő. Mikor már majdnem teljesen készen voltunk, felébresztettünk téged is. Nehezen ébredtél, fáradt voltál.
7:00 Indulás. Beültünk az autóba és útra keltünk. A célunk a Mesepark Margarethen im Burgenland-ban.
9:00 Pihenő. Az első pihenőhelyen találtunk egy libikókát. Papával hintáztatok, mosdóban voltunk és tovább mentünk. Nagyon izgatott voltál, nem tudtál elaludni.
11:30 Megérkezés. Hosszú utazás után megérkeztünk a Mesepark parkolójába. Olyan jó lett volna, ha elaludtál volna, akkor nem lettél volna ilyen fáradt. Az érdeklődésed azonban hamar felkeltette a kötélen bicikliző cica. Az álmosságod teljesen elfújta a szél, amikor megláttad a sárkányokat, akik a fejünk felett haladtak. Lelkesen ültünk be az ülésbe. Papa tekerhette a pedálokat (az én lábam nem érte el őket), és hiába vártuk, hogy magától tovább megy … A következő hinta a hőlégballon formájú lánchinta volt. Nevettél ugyan, de látszott rajtad, hogy félsz. Több ilyen hintába nem is akartál beszállni.
12:00 Körhintázás egy mesevilágban. Kipróbáltunk szinte mindent, bejártuk az egész parkot. Szerencsére a Papa hozta a kiskocsit, amiben két hinta között ültél. Így nem fáradtunk el olyan nagyon. Először az Oldtimer-convoy-jal aztán a kisvonaton utaztál Papával, majd velem meglovagoltál egy malacot. Majd ezután jött a park legjobb része, a Bauernhof, ahol egymás után többször is traktoroztunk.
13:00 Apfelflug és Schaukel. Az almafa alakú lánchintán egyedül mentem. Papa rossz van az ilyen hintán, te pedig féltél. Míg én hintáztam, te sírtál, mert hozzám akartál jönni. Innen egy igazi óriási hintához mentünk, ahol Papa ölében ültél és pedig löktelek benneteket.
13:30 Streichelzoo és Waldtierrennen. Tovább sétáltunk az állatokhoz, ahol szarvasokat, kecskéket, őzeket láttunk. Megetettük és megsimogattuk őket. Te még mindig félték a tenyeredből etetni őket. Innen egy körhintához értünk, ahol különböző állatok versenyeztek egymással. Egyszer a rókában és egyszer a vaddisznóban utaztunk.
15:00 Mittagessen. Elfáradtunk és megéheztünk. Az egyik önkiszolgáló étteremnél megálltunk és megebédeltünk. Papával a bolháitokat adtátok át egymásnak. Nagyon jókat kacagtál.
15:30 Römerfallen und Sumpfgebiet. Egy nagyon jó mászókát, találtunk, ahol oda-vissza mászkáltatok. Toronyról toronyra járkáltatok és felfedeztétek a magaslati életet. A torony aljában egy csigát lovagoltatok meg. Az elképzelt mocsárvidék felett padlókon járkáltatok és kötelekben kapaszkodtatok meg. Jó kis móka volt.
16:00 Märchenwald. A park egy jókora részén Grimm mesék elevenednek meg. Két mesét meg is hallgattunk, a többit pedig megnéztük és meséltünk. Majd megálltunk egy erdőrésznél, ahol az „Ein Vogel wollte Hochzeit machen”-t énekeltük el párszor.
17:00 Irány Sopron. Visszafelé felszálltunk mégegyszer minden kedves hintádra és aztán elindultunk Sopronba, hogy Papa kollegáival töltsük a hétvégét.
Csodálatos napot töltöttünk el együtt!!!
Egész héten itthon voltunk, mert Zéti ismét beteg. Már a szülinapja előtt lehetett hallani a hangján, hogy valami készül. Reménykedtem, hogy nagyon gyorsan el is múlik, de nem volt szerencsénk. Hétfőn már nagyon vacakul érezte magát, így kedden el is mentünk a doktor nénihez. Kaptunk antibiotikumot és sok sok vitamint. Azt hittem, hogy csütörtökön már jobb lesz, és minden nappal egyre jobban fogja érezni magát, de csütörtök éjjel még lázas is volt, aludni szinte semmit sem aludtunk, orrot viszont azt fújtunk és jó sokat. Egész héten árnyékként követet Zéti, el sem tudtam mozdulni mellőle. Csütörtökön délelőtt Erikától kapott a kis mazsola egy nagyon szuper bosch szerelőasztalt. Egész nap azzal játszott, el sem mozdult az asztal mellől, ő dolgozott és dolgozott.
mégsem értünk oda, mert azóta egyáltalán nem fájlalja.
hogy nagyon fél a sötétben. A célom azonban elértem, mert megitta a folyadékot az utolsó cseppig. Szegény drága picikém.
-ra készültünk és ma a családdal ünnepeltük meg Zéti (és aztán este Keke) szülinapját. Már reggel 5re állítottam az órát, mert olyan sok mindent kellett volna elintéznem, mielőtt felébred a család, de nem sikerült. Még jó hogy Omával megbeszéltem a reggel 7 órás találkozót nálunk, mert ha nem, akkor tuti, hogy még most sem lenne kész a kaja. Oma ébresztett 7:15-kor. Nagyon mérges voltam magamra. (De mivel Zéti megint kezd beteg lenni, és éjjel nagyon keveset aludt, ezért én négy óra alvás után rendkívül fáradtan ébredtem.) Rohantam a boltba, a még hiányzó alapanyagokért és egész délelőtt folyt a sürgés forgás a konyhában. Tulajdonképp Oma keze alá dolgoztam, és a főzéssel délre készen is lettünk. 
Mivel Zéti kétségbe volt esve a lufik miatt, - sajnos a héliummal töltött lufik lefeküdtem tegnap estére -, csak ezt mondogatta éjjel: most mit fognak szólni a vendégek a "jufikhoz". Ezért úgy döntöttem, hogy beszélek Gitta nénivel és megkérem, hogy fújjon nekünk még egy párat. A többit, amiből már kiment a gáz, fellógattuk a plafonra. Megterítettünk és fél 3ra majdnem készen is voltunk, amikor megérkeztek a dédiék és kekéék. Kicsit meglepődtem, így ezerrel mostam fel a még megmaradt konyhakövet, illetve adtam át papának a stafétát, és rohantam a lufikért. Mire mindenki megérkezett én is elkészültem. Egy két ajándék bontásról lemaradtam ugyan, de a lényegen itt voltam. Hol is kezdjem megint az ajándékok felsorolását? Ajajjajajajjjj ez a rengeteg játék!
Zéti azt sem tudta megint, hogy mihez nyúljon, mivel játszon, rajzoljon vagy autózzon, helikopterezzen vagy hajókázzon. Eszméletlen, hogy mennyi mindene van.
Valahogy mindig kap egy két édesebb falatot a családtól. Rendes főtt ételre aztán igazán nehéz rábeszélni őt. Sőt egyáltalán nem is lehet.
gy tegnap nem gondoltam rá. Igazából, most már az a fontos, hogy Zétinek ez egy különleges nap legyen. A tervezés, a programok elvitték a gondolatokat.)
Zéti csak csütörtökig ment oviba. Csütörtökön itthon sütöttünk együtt, készültünk a hétvégére. Zéti mindig segíteni akar, így ha olyan munkát adok neki a konyhában, ami leköti, egy kis tündér. Így aztán együtt sütöttünk. Biztonság kedvéért azért lehívtuk a Dédit segíteni. Hármasban egész délelőtt a konyhában telt el. Egy Kata és egy Erzsébet szeletet készítettünk. Zéti a délutáni alvás előtt egyre csak azt mondogatta, "a papa le fog lepődni, a Papa le fog lepődni", nagy nehezen azért azt is kiszedtem belőle, hogy miért is. Le fog lepődni a Papa, ha meglátja a tortát. Szegény kicsi manócskám egész idő alatt az hitte, hogy a tortáját sütöttük meg. Az én kis okos mazsolám, milyen jól tud kombinálni!
Péntek reggel, amikor Zéti felébredt Papát kereste, és ki akart menni a szobából, ekkor én is felébredtem, megijedtem, hogy nem lesz lefényképezve, ahogy örül, és próbáltam visszacsalogatni őt a szobába. Közben rájöttünk, hogy Papa azért nem hallja a kiabálásunk, mert épp fürdik. Lassan vánszorogtak a percek, Zéti egyre türelmetlenebb lett, de Papa az utolsó pillanat utáni pillanatban kilépett a fürdő ajtaján, hozta a kamerát és Zéti elindulhatott a felfedező útra. Csak mosolygott és mosolygott. Az sem tudta, hogy hova nézzen. A földön megtalálta a három könyvet. Először el sem akarta hinni, hogy az övé és hogy kibonthatja.
Reggeli közben elmondtuk neki, hogy a másik ajándék egy cirkuszi látogatás. Annyira izgatott volt egész délelőtt, hogy nem tudott magával mit kezdeni. Nagyon várta már a délutánt, annyira hogy el sem tudott aludni, sőt még az autóban sem tudta lehunyni a szemét, hogy ne legyen annyira fáradt. Mikor megérkeztünk Papával belestek a kerítésen át, reménykedve, hogy megpillantják az elefántot, de nem sikerült. Így csak reménykedhettünk, hogy a műsorban fognak elefántok szerepelni. Vettünk perecet, popcornt és izgatottan foglaltuk el a helyünket a porondülés harmadik sorában. A nosztalgia előadást mindenkinek csak ajánlani tudom, mert nagyon színvonalas, érdekes és legfőképp humoros. Zéti a bohócokon és még egy produkción annyira nevetett, hogy fojt a könnye. Én még sohasem voltam a Fővárosi Nagycirkuszban, és féltem is
egy kicsit, hogy milyen lesz, de a félelmem alaptalan volt, mert mi felnőttek is nagyon jól szórakoztunk, sokat nevettünk, a zene és a produkciók elbűvöltek. A majdnem kétórás műsorban volt egy 15 perces szünet, amikor kicsit kinyújtóztattuk a lábainkat és vártuk a második felvonást. Bűvész, bohócok, légtornászok kápráztattak el a mutatványukkal. A legszuperebb mégiscsak az volt, hogy volt elefánt a műsorban! Az előadás után Zéti meg is kérdezte, hogy holnap is jövünk?
Amikor felébredt vacsorázott egy keveset és Papa felhozta a muffint három gyertyával. Pénteken ezzel a tortával köszöntöttük fel a mi hároméves nagy fiunkat.
mindenki saját maga kiválasztott játékával volt elfoglalva. Mivel nem sütöttem ezért ismét a csokifondue került az asztalra, és örömömre a felnőttek körében sikert aratott. A gyerekek nem voltak annyira elragadtatva a dologtól, sajnos. Nagyon kellemetlen volt, hogy Zéti nem sokkal 8 óra után megkérdezte, hogy mikor mennek haza. Gondolom sok volt neki a két nap nyüzsgés, mert ilyen már rég volt ám nálunk. De én nagyon élveztem, mert kezd megint minden visszatérni a régi kerékvágásba.
-ra sokáig várunk és aztán úgy elszalad, hogy szinte meg kell kérdeznünk, volt e egyáltalán. Hát még akkor mennyire ezt éreznénk, ha Amerikában laknánk. Szenteste és 25. Én nagyon örülök, hogy nekünk azért még 26-a is ott van.
szobában. Zéti meglepetten mosolygott és izgatottan kérdezte, hogy hol vannak a díszeink. Előkerültek azok is a kamrából és hármasban elkezdtük a fát díszíteni. Csodaszép régi és idén vásárolt új díszek kerültek elő a kincses ládából. Zéti megint csak ámult és bámult. A műanyag gömbök jósága, hogy lehet nyüstölni őket, és az apró gyerekkezek sem tehetnek bennük túl nagy kárt. Télapó, angyalkák, csengők, apró fa díszek és 30 cm-es csillagszórók kerültek a fára. Finom illat lengte be a szobát, égősorok fények világította be a teret és karácsonyi zene hangjai zengték be a szobát. Imádom az év e időszakát. Miután elkészültünk és Zéti kicsit megnyugodott nyugovóra tértek a fiúk. Én éjjel még becsomagoltam az ajándékokat és elkészítettem a félig kész szülinapi ajándékot. A fa alá állítottam a Zéti ajándékait és én is álomra hajtottam a fejem.
Másnap reggel amikor felébredtünk és lejöttünk a nappaliba, Zéti elcsodálkozott és csak kérdezősködött, hogy mikor járt itt a Jézuska, hogyan hozta be az ajándékot. Mikor az első meglepetésen túl volt, elkezdte csomagolni a dobozokat. Idén nem a legnagyobbal kezdte, sőt még nekünk is adott a csomagjaiból. Az ajándékokból előkerült: két könyv, egy társas, egy DVD, egy fogas, egy bicikli.
A kombájnhoz kapott egy zacskó "magot" (műanyag bogyócskák), amit a csövön ki is lehet tekerni ... karácsony utáni napokban nem tudom hányszor szedtem össze ezeket az apró vacakokat .... huuu idegtépő meló. Indultunk templomba, de Zéti addigra már nagyon álmos volt. Haza jöttünk aludni, és az estét már itthon töltöttük.
Finomat ebédeltünk, húslevest, halászlét és sokfajta húsit készített a Dédi és Oma (töltött csirkecomb, sajttal, sonkával töltött tekercs, ananászos csirke, baconos sajtos szelet ... a többire már nem is emlékszem). Az édességről már nem is beszélek. A hosszúra nyúlt ebéd és beszélgetés után átadtuk az ajándékokat egymásnak. Ismét egy csomó ajándékot kapott a kicsi nyuszi: duplo tűzoltóautót, könyveket (thomas), lego kombájnt, egy puma felsőt, és egy dömpert - remélem nem felejtettem ki semmit. Peti kapott egy távirányítós helikoptert, Zéti a szemét sem tudta levenni róla. Mikor aztán a Papa kipróbálta a vezetést, Zéti is odatolakodott és kezébe vette az irányítást. Nagyon gyorsan felszállt és annál hamarabb földet is ért....
Zétinek nagyon tetszett, bár játszani nemigazán tud vele, mert nagyon hamar leesik a kereke ... de már csak pár év és imádni fogja.
