Hétköznapok

Zéti ezen a héten még nem volt óvodában. Még mindig köhög és folyik az orra, bár már nem olyan erősen, most mégis nagy fejtörést okoz, hogy mi legyen vele. Megint két hetes kihagyás után kezdjük meg újra az ovit, tuti nagy lesz a sírás. Már ezen a héten -eredeti felállás szerint - ott is kellene aludnia, mert én megint dolgoznék. A tanfolyamok azonban csak március elejétől kezdődnek, így itthon lehetne velem megint délutánonként. Lehet hogy az első pár napban így is lesz és a hét vége felé már aludni is az oviban hagyom. A cumi kérdése azonban még mindig nem megoldott nálunk, és mióta el akartuk venni tőle, még jobban ragaszkodik hozzá, mint előtte. Nem tudom, hogy fog elaludni délben. Azt nem szeretném, ha már most leszokna a délutáni pihenőről, mert kicsi ő még ahhoz.
Ezen a héten Omával és délután Opával volt hétfőtől szerdáig mert én fordítani voltam egy cégnél. Valahogy a héten a kisördög is többször belé bújt. Kezd egy kicsit hisztis lenni, gondolom életkori sajátosság. Mindehhez társul még a dackorszak is, ez utóbbi nem túl erősen, de sokszor meg lehet figyelni, hogy megsértődik, elfordul, durcásan leül valahová és nem lehet vele pár percig szót érteni. Ezt én jobban viselem, mint a kisördögöt. Omának a héten a boltban nagy hisztit vágott le, kidobált mindent a kosarából, mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogy ő azt elgondolta. Aztán nem akart beszállni a gyerekülésbe a bolt előtt, ott toporzékolt. Oma azon gondolkozott, hogy megrángatja vagy fenekére húz egyet, de nem tette. Csak akkor szállt be a kocsiba, amikor egy bácsi rászólt, hogy elviszi, ha nem akar Omával haza menni. Na ekkor nagyon gyorsan az autóban termett és haza tudtak végre indulni.
Voltak hét elejen még ilyen csínytevései, Oma el is volt fáradva mire a gyárba ért dolgozni.
Pénteken még a lépcsőhöz szükséges léceket vettük meg. Zéti a boltokban csak úgy hancúrozott, szaladgált, bújócskázott a polcok között és közben egyfolytában kiabált: Mami, hol vagy? Mivel az utunk egy mc mellett vitt el, be is kellett térnünk.
Nem tudom, hogy más gyerekeket is érdekelnek e a betűk, de Zétit lenyűgözik. Sokszor megkérdezi, hogy ez az milyen betű, és magától megtalálja a szavakban a nagy B-t, Z-t, M-t, J-t, Ö-t, A-t. Álldogáltunk a parkolóban, míg Papa bepakolta a cuccokat a csomagtartóba, míg Zéti egyszer csak megszólalt, hogy az "sok szeretettel üdvözöljük áruházunkban" megtalálta a Z betűt, ráadás mind a háromszor. Teljesen lenyűgözött. Még csak három éves és már minimum hat betűt felismer a szavakban. Én kis okos nyuszim!
Hazafelé az autóban megláttunk egy katona szobrot. Erre Zéti megjegyezte, hogy "régen a papa is katona volt. Ha nagy leszek régen én is katona leszek". Néha van ilyen, hogy az időhatározókat nem helyesen illeszti be a mondatokba.
Sőt a héten kinn játszottunk, épp még a havat lapátolta a dédinél, amikor egyszer felugatott egy kutya és Zétiből kifakadt: "Mami, das ist ein Wolf!" Talán az első egész német mondat, amit magától mondott. Teljesen meglepődtem. Szavakat rengeteget mond már a mondatokba vegyítve, sokszor nagyon kell fülelni, hogy egyáltalán tudd, milyen nyelven igyekszik magát kifejezni. De így még mondatot nemigazán mond, mert egyszerűbb neki a magyar. Nagyon örültem, hogy lassan megint fellépünk egy lépcsőfokot. Talán nem hiába fáradok. ;-)
Tegnap aztán egész nap nyűgös volt. Mostanában elég gyakran problémát okoz az ágyba menetel. Nagy ellenállásba ütközünk, sírás, hiszti, verekedés. Eddig nem sok probléma volt belőle, tegnap délután és este is nagy üvöltés volt, patakzottak a könnyek. Nem tesz jót neki ez a szél és az időjárás változás sem. Már kicsi babaként sem bírta a szeles napokat. A tegnapi hangulatán is meglátszott, hogy valami nem jó neki.
Ma szerencsére megint minden a régi kerékvágásban folyik. Csendes, nyugodt, napos, de nagyon szeles vasárnapunk van.