Egy hét ismét itthon

Voltunk doktor néninél hétfőn, így Zéti rögtön meg is kapta az ismert gyógyszer adagját. A köhögése mintha ritkult volna, de továbbra is csúnya.
Nem tudom, hogy a betegségből adódik e, inkább a dackorszakra gyanakszom, de a héten voltak durva pillanatok. Először is mostanában rászokott mindent a földre dobni. Ha megkérem, hogy vegye fel, akkor természetesen nem teszi. A játékokat egyfolytában kiszórja, és összeszedni elfelejti. Természetesen amikor kiszórja szorgalmasan mondogatja, hogy majd ő fogja össze szedni. Ráadás a John Deer kombájnban az apró kis magok, amiket a csövön keresztül lehet kitekerni, folyamatosan a földön hevernek. Már nem győzzük szedni. Fenyegetőzünk ugyan a porszívóval, de mindig össze söpörjük vagy szedjük. Egyik este aztán nagyon mérges lettem, Zéti épp a laptopon nézett mesét, szóltam neki, hogy össze szedjük a játékokat, és utána nézhet mesét. Kétszer szóltam, felemeltem a székéből és össze is pakoltunk. Teljesen meglepődtem. De ugye csak egyszer volt Budán kutyavásár....
Van még egy rossz szokása mostanában, amit nagyon nehezen viselek. Hiába kérdezel tőle, egyszerűen nem felel. Mindig beszél, egyfolytában csacsog, de ha szeretnél tőle vmit megtudni, akkor azt elfelejtheted. Mennyi érdekesség kavaroghat a fejében, ami nem engedi őt a kérdésre figyelni.
A sok hiszti mellett volt azért sok jó pillanat is. Kedden dédi segítségével tésztát gyúrtunk, Zéti volt a jobb kezem. Nagyon ügyesen segédkezett, tekerte a nyújtót, vágta a tésztát.
Eszméletlen, hogy milyen ügyesen kezeli a számítógépet. A meseoldalakon már maga választja ki, hogy melyik mesét szeretné megnézni. Egyszer kellett megmutatni, hogyan kell az egeret mozgatni, hogy kell le és felfelé haladni az oldalon.
Egyre többet "olvasunk", azaz Zéti mindenhol a betűket keresi. Bárhol járunk és bármilyen feliratot meglát, akkor kikeresi magának az ismert betűket. Múltkor Gödöllőn az Áruház- ból az á és z betűket találta meg. Á mint Ági Oma és Z mint Zéti. De ismeri: c= Czeba betű, ö = öcsisajt, b=brutus, m = mama, j = Jani, v = Veronika, e = elefánt. Ha valaki azt mondja nekem, hogy egy három éves gyereket érdekelnek a betűk és meg is találja őket "úton útfélen", akkor azt kinevetem, és biztosan nem hiszem el. De hát most épp magam tapasztalom.

Ma este itt voltak Ági Omáék. Mikor indultak haza felé, Zéti is elment vele. Összeszedte a kis cuccait, pizsi, cumi, pelus, popsikrém, kakaoci .... jobban tudta, hogy mire van szükség az éjszakai elalvás előtt, mint én magam. Teljesen meglepődtem, a kis okos mazsolám.
Kicsit izgulok, hogy hogyan is fog végződni ez a kis kiruccanás. Vajon alszik e már? Vagy Ági Oma még mindig játszik vele? Meg fog csörrenni a telefon, hogy menjünk érte? Vagy minden simán ment és már az igazak álmát aludja? huuuu!!