Trato(r), autó és búcsú

Ma reggelre is megvolt a stressz adagom. Nem is olyan rég írtam, hogy bezártuk a gyereket a kocsiba. Akkor megfogadtam, hogy ilyen többet nem fog előfordulni velünk... hát az a soha nem váratott magára sokáig.
Reggel pakoltam le a cuccokat a kocsiba. Nagy dilemmában, gyereket lépcső tetején hagyjam, vagy a kocsiba tegyem, a második megoldást választottam. Felpakolva, gyerekkel a kezemben lementünk az autóhoz. Gyereket benne hagytam, a csomagtartót bepakoltam. A második kör után, betettem a táskám az anyósülésre, benne persze a lakáskulcs, telefont a boxba dobtam, és becsuktam az ajtót. Ekkor akadt meg a szemem a lenyomott gombokon, de a lendület már vitte az ajtót. Félig volt becsukva, de már kinyitni nem bírtam. A szívem majdnem megállt.
Kértem szépen, kértem ablak csapkodás közepette, hogy nyomja meg a gombot, ami elvileg nyitotta volna az autót. Szegény nem értette, mit akarok, még soha nem mutattam meg neki azt a gombot. Kértem húzza ki a kulcsot, akkor helyette elfordította. Ekkor ugrott be, hogy gyújtáson van az autó, ha meghúzza a kilincset kinyílik az ajtó. Meg is tette a mit kértem, és 10 perc kínlódás után bőgve szálltam be mellé. Többet nem kap kulcsot a kezébe!
Telefon és lakáskulcs nélkül a kétségbeesés határán szerencsésen haza értünk!
Szombaton lagziban voltunk. Ez volt Zéti első estéje nélkülünk. Gyakran nézegettem a telefonom, hogy mikor hív anyukám, hogy induljunk, mert nem akar elaludni. De a telefon csak nem szólalt meg, így buliztunk ameddig bírtuk. A nagyi azt mondta, hogy jó fiú volt és el is aludt elsőre. Csak akkor ébredt amikor hajnalban megérkeztünk, és alig bírt visszaaludni.
Még csak most jön a nagyobbik kör: Keke lánybúcsúja esküvője!

Vasárnap volt az Ikladi búcsú. Nagyival a héten már többször is kinn volt. Rohant egyik kamiontól a másikig, egyik hintától a másikig. A hétvégén aztán rá is ült a körhintára és Kekével ment dodzsemen is vagy háromszor. Nagyon tetszett neki. Hál Istennek nagy hiszti nem volt. Miután kiszállt elmentünk körbe nézni. Nagyitól kapott csattogós lepkét, Kekétől egy Betonmischer-t, tőlünk pedig egy szerszámos ládát (fajáték mindegyik).
Rég játszott már velük, mert nem voltunk otthon. De ha egyszer haza érünk, biztosan örülni fog megint nekik.

Munka a köbön

Hát elmúlt a boldog Gyed korszak az életemben. Tegnap leszámoltam a munkahelyemen és magán vállalkozásra adtam a fejem. Ha minden igaz akkor édesapának kezdődik eztán a gyermekvigyázós -nevelős élete. Tanítok, nem is keveset ezután.
Nagyon nehezen született meg a döntés. Annak ellenére is, hogy az építkezés és kölcsön visszafizetés miatt nagy szükség van a pénzre. Nehezen szántam magam rá, mert imádok itthon lenni és gyereket nevelni. Oly sokszor írtam már, hogy minden pillanat, amit Zétivel megélek, egy kis csoda. Még mindig és talán egyre inkább így gondolom.
Anyaság a világ legszebb dolga!
Nem is értem, hogy a kedves kormány miért nehezíti még jobban a családok és édesanyák helyzetét. Egy politikusnak sincs szíve. Nem gondolnak bele, hogy mit csinálnak! .... de ez már megint egy másik blog témája lenne.
Azt hiszem, hogy nehéz lesz elfogadni, hogy más látja Zéti első dolgait is. Én már csak értesülni fogok róla. Megfordul a helyzet, megfordulnak a szerepek.
Vérzik a szívem!

Oltás, kutyusok

Tegnap viszonylag korán ébredt Zéti. Én mindjárt ébredésnél gyomorideggel keltem. Valahogy féltem a reggeli oltástól. Zéti hál istennek még nem tudja mi vár rá. Gondolom azért sejtik, vagy érzik hogy mi vár rájuk, mert nagyon bújt a váróteremben. Vagy csak azt érezte, hogy édesanyja igencsak aggódik. Nekem nagyon nehezemre esik lefogni őt... Aztán igazából a méreckedés nem tetszett neki, akkor sírt. Nem tudom, hogy hideg lehetett, amire lefektették, vagy milyen más emlékek jöttek elő. Aztán a szurinál épp hogy csak egyet felkiáltott és már el is felejtettük a dolgot.

Amiért ilyen ügyes volt, elmentünk egy kutyaiskolába állatokat nézni. Nem csak kutyákat, hanem sok más állatot is láttunk: búbos kacsát, kopasz nyakú tyúkot, racka juhot két kölykével, kecskét, pici csibéket, libákat, gyöngytyúkot. Megnéztük, hogyan dolgoztatják a kutyusokat. Zéti még mindig tart a kutyusoktól, nem olyan bátor mint Zselyke. Neki nem számított, hogy mekkora az a kutya, simán odament, megsimogatta. Tudtam, hogy ilyen bátor a kis mogyoró, de azért mindig meglepődöm.

Nagyon elfáradt Zéti mire hazaértünk, annyira, hogy már a kocsiban bealudt, és 3,5 órát szunyókált egyfolytában. Mondták, hogy az oltás miatt aluszékonyabb lehet. Így is lett, ma reggel fél 9-kor ébredt. Nem tudom mikor volt ilyen utoljára. Jó pár hónappal ezelőtt, az biztos.

Délután nagyiéknál voltunk. Édesapa megint a házon dolgozott. Későn értünk haza, Zétit a nagyiéknál lefürdettem és megitta a tejcsit és már aludt is. Szerencsére már be és ki lehet venni őt a kocsiból hogy felébredne. Aludt is reggelig.

Imádnivaló kis huligán az én fiam.

Trakto(r), Pásztó, fogacska

Az én kis manóm ma nagyon édes volt. Reggel mikor már félálomban voltunk hozzám bújt, háttal a mellkasomnak és még így szunyókáltunk háromnegyed órát. Ezt csak azért tudom, mert édesapa mindig fél hétkor szokott elköszönni... Nagyon édesen ébredt. Beszélt, mosolygott, simogatott, bújt. Imádom az ilyen reggeleket.
Délelőtt a nagyival és Zselykéékkel viháncoltak az udvaron. Persze a nyuszit nem takarták le és naná hogy kiszökött. De okos ez a kis állat, tudja hova kell menni, hogy nehéz legyen őt vissza tenni a helyére. Szerencsére emberére akad a kis négylábú, és hipphopp a ketrecében találta magát.
Zétinek kibújt a kilencedik fogacskája is. Jó sokáig váratott magára és jól meg is kínozta a kis mogyorót. Ez a bal lenti első rágófoga. Most egyszerre jött négy, abból már csak három igyekszik áttörni az ínyt. Zéti meg is szenved velük. Egyfolytában szájában a cumi, csavarja, rágja.
Mindennek ellenére nagyon jót aludt ma délben. Kicsivel több, mint három órát szunyókált.
Fáradt is volt szegénykém, mert a tegnapi látogatásunk Pásztón eléggé elfárasztotta. Napközben aludt egyszer másfél órát, de kicsit korábban mint dél és estére nagyon kész volt. Végre eljutottunk a dédihez. Talán februárban találkoztunk utoljára. Azóta meg kész nagylegény lett az én kicsi fiam. Örült is a dédi az unokának.
Holnap megyünk 15 hónapos oltásra. Már előre a szívem szakad meg. Tuti nagyon fog üvölteni (bár eddig észre sem vette a szurit)....
Imádja az én fiam a traktort. Ma mentünk a nagyihoz délután. Az úton egy tréler két traktort szállított. Zéti mutogatott abba az irányba és egyre csak mondta trakto trakto. Először bámultam magam elé értetlenül, és csak az utolsó pillanatban vettem észre, hogy valóban traktort szállítanak. Most csak a traktoros könyvek a nyerők. Csak az érdekes, csak azokat olvassuk. Fiúból van az én lelkem.

Alvás, szavak, kismotor

Nagyon sokat vagyunk az építkezésen, Zéti sok időt tölt a nagymamával. Így aztán ha a kis manó szeme elé kerülök, akkor csak úgy rohan hozzám és követ mindenhová. Főleg ha fáradt, akkor nem lehet őt a nagyira hagyni. Ilyenkor a szívem szokott megszakadni. Sajnálom a kis mogyit mindig magammal rángatni és nehéz őt másra hagyni is, holott tudom hogy jó kezekben van.

Húsvét után vettem Zétinek egy nagyon vagány kis motort, amin saját magának kell már kormányoznia. Az első próbálkozások kicsit rosszul sültek el, de ma arra lettem figyelmes hogy az itthoni kis motoron már tud kormányozni, és arra kanyarodik amerre szeretne. Nagyon érdekes volt látni, hogy nemrég még nem tudott menni sem, most pedig már a lábbal taposó motort magától irányítja.

Tegnap éjjel Zéti nagyon rosszul aludt. Éjjel egykor felébredt és négy óráig (legalábbis én addgi bírtam) csak forgolódott, simult hozzám, ránk mászott, fejünk mögé ült, simogatott.... Azt hittem soha nem fog elaludni. De mikor legközelebb felébredtem, már édesapához simulva édesen aludt. Reggel azt reméltem, hogy majd sokáig fogunk lustálkodni, de Zéti már fél hétkor ébren volt. Napközben is csak egy órát szunyókált. Mintha megint kezdene beteg lenni. Folyik az orra és nem igazán kap levegőt. Talán a torka is fáj, mert nem sokat eszik pár napja.

A fogai egyre jobban kínozzák, ha jól látom, akkor négy jön egyszerre. Vannak nagyon rossz napok, amikor Zéti nem "bír magával". A cumi állandóan a szájában van, hogy ne nyüszítsen. Illetve ha nagyon harapdálhatnékja van, akkor legyen kéznél valami. Ilyenkor a cumit bal oldalra helyezi, forgatja és harapdálja. Egyre többet kezd beszélni így annyira nem jó, hogy állandóan a szájában van, mert vagy kevesebbet beszél, vagy állandóan kiesik a cumi a szájából. Mégis jobb ha a szájában van, mert akkor nem az egész öklét teszi bele, ami általában nagyon koszos.

Ha már épp a beszédnél tartok, akkor meg kell említenem, hogy Zéti a legnehezebb szót mondja majdnem teljesen tisztán: trak to (r). Már mondja kb két hete. Először azt hittem rosszul hallok. De valóban egy igen nehéz szóval kezdi a beszéd tudományát elsajátítani. Ráadásul, imádja azokat a könyveket, amiben a traktornak szerep jut (Auf dem Bauernhof).

Engem mostanában mam-nak szólít. Ma azonban valamiért háromszor is azt mondta, hogy aaannyuuu. Olyan érdekes hangsúllyal, mint amikor valaki ízlelgeti a szavak értelmét, jelentését. Imádnivaló volt. Mostanában, hogy nagyon sokat volt Zéti nagyival és a dédivel, keveset hall németet. Édesapa meg is jegyezte, hogy a kis tücsök csak magyarul mondja a szavak kezdő szótagjait. Kicsit elszomorít, de lesz ez még jobb is. Minden megért, amit mondok neki, sőt ha megkérem valamire azt többé kevésbe meg is teszi. Sőt édesanyám meg is jegyezte, hogy mondd te neki, hogy... mert rád hallgat. Valóban így is van ez. Így van ez rendjén. Hallgasson is csak rám.

Szavai: fű, kő, kam(ion), ku(lcs), csüccs, gomb, gom(ba),