Az én kis manóm ma nagyon édes volt. Reggel mikor már félálomban voltunk hozzám bújt, háttal a mellkasomnak és még így szunyókáltunk háromnegyed órát. Ezt csak azért tudom, mert édesapa mindig fél hétkor szokott elköszönni... Nagyon édesen ébredt. Beszélt, mosolygott, simogatott, bújt. Imádom az ilyen reggeleket.
Délelőtt a nagyival és Zselykéékkel viháncoltak az udvaron. Persze a nyuszit nem takarták le és naná hogy kiszökött. De okos ez a kis állat, tudja hova kell menni, hogy nehéz legyen őt vissza tenni a helyére. Szerencsére emberére akad a kis négylábú, és hipphopp a ketrecében találta magát.
Zétinek kibújt a kilencedik fogacskája is. Jó sokáig váratott magára és jól meg is kínozta a kis mogyorót. Ez a bal lenti első rágófoga. Most egyszerre jött négy, abból már csak három igyekszik áttörni az ínyt. Zéti meg is szenved velük. Egyfolytában szájában a cumi, csavarja, rágja.
Mindennek ellenére nagyon jót aludt ma délben. Kicsivel több, mint három órát szunyókált.
Fáradt is volt szegénykém, mert a tegnapi látogatásunk Pásztón eléggé elfárasztotta. Napközben aludt egyszer másfél órát, de kicsit korábban mint dél és estére nagyon kész volt. Végre eljutottunk a dédihez. Talán februárban találkoztunk utoljára. Azóta meg kész nagylegény lett az én kicsi fiam. Örült is a dédi az unokának.
Holnap megyünk 15 hónapos oltásra. Már előre a szívem szakad meg. Tuti nagyon fog üvölteni (bár eddig észre sem vette a szurit)....
Imádja az én fiam a traktort. Ma mentünk a nagyihoz délután. Az úton egy tréler két traktort szállított. Zéti mutogatott abba az irányba és egyre csak mondta trakto trakto. Először bámultam magam elé értetlenül, és csak az utolsó pillanatban vettem észre, hogy valóban traktort szállítanak. Most csak a traktoros könyvek a nyerők. Csak az érdekes, csak azokat olvassuk. Fiúból van az én lelkem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése