Oltás, kutyusok

Tegnap viszonylag korán ébredt Zéti. Én mindjárt ébredésnél gyomorideggel keltem. Valahogy féltem a reggeli oltástól. Zéti hál istennek még nem tudja mi vár rá. Gondolom azért sejtik, vagy érzik hogy mi vár rájuk, mert nagyon bújt a váróteremben. Vagy csak azt érezte, hogy édesanyja igencsak aggódik. Nekem nagyon nehezemre esik lefogni őt... Aztán igazából a méreckedés nem tetszett neki, akkor sírt. Nem tudom, hogy hideg lehetett, amire lefektették, vagy milyen más emlékek jöttek elő. Aztán a szurinál épp hogy csak egyet felkiáltott és már el is felejtettük a dolgot.

Amiért ilyen ügyes volt, elmentünk egy kutyaiskolába állatokat nézni. Nem csak kutyákat, hanem sok más állatot is láttunk: búbos kacsát, kopasz nyakú tyúkot, racka juhot két kölykével, kecskét, pici csibéket, libákat, gyöngytyúkot. Megnéztük, hogyan dolgoztatják a kutyusokat. Zéti még mindig tart a kutyusoktól, nem olyan bátor mint Zselyke. Neki nem számított, hogy mekkora az a kutya, simán odament, megsimogatta. Tudtam, hogy ilyen bátor a kis mogyoró, de azért mindig meglepődöm.

Nagyon elfáradt Zéti mire hazaértünk, annyira, hogy már a kocsiban bealudt, és 3,5 órát szunyókált egyfolytában. Mondták, hogy az oltás miatt aluszékonyabb lehet. Így is lett, ma reggel fél 9-kor ébredt. Nem tudom mikor volt ilyen utoljára. Jó pár hónappal ezelőtt, az biztos.

Délután nagyiéknál voltunk. Édesapa megint a házon dolgozott. Későn értünk haza, Zétit a nagyiéknál lefürdettem és megitta a tejcsit és már aludt is. Szerencsére már be és ki lehet venni őt a kocsiból hogy felébredne. Aludt is reggelig.

Imádnivaló kis huligán az én fiam.