Egy "csodás" éjszaka és "jó" nap

Nem tudom mi történt az éjszaka. Valószínű megint jöhet valami hideg vagy meleg front vagy a légnyomás nem a legjobb. Mióta Zéti megvan nagyon utálom az időjárás változást. Addig észre sem vettem, de most aztán előre tudom, hogy valami történni fog.
Éjjel 2 után felébredt és csak nyüszített , már fél 5 körül nagyon a végét jártam. Ráadás reggel 8-kor kipattantak a szemei és azóta még szinte le sem csukta.
Egész nap jön megy, már csak botladozik, nyávog, nyüszít, nem jó semmi, de ha el akarom altatni akkor üvölt, és csak rángatózik. Délután kettő körül, nagy küzdelem árán, sikerült elaltatnom. Kemény 20 percre be is csukta a szemét. Üvöltve ébredt és elég sokáig sírdogált. Mondanom sem kell, hogy 20 perc semmire sem elég, legfőképp arra nem, hogy kipihenten és jókedvűen ébredjen.
Nem értem én ezt .... miért pont a legkisebbek érzékenyek az időjárás változásra? Vajon kinövi nekem? Drága Istenem, csak add, hogy kinője. Különben lesz sok baja az életben. Reménykedem, hogy egyre ritkábban lesz még hasonlókban részünk. (Bár mostanában igencsak gyakran előfordult ...)
Jó lenne, ha a ma esténk teljesen átlagos lenne és végig aludná az egész család az éjszakát.
Igazából, nem is tudom miért borít ki engem ez az egy éjszaka. Van aki minden éjjel többször felkel a hasonló korú picijéhez. Nem irigylem őket!

Édesapa szülinapja és sok más

Tegnap volt édesapa 31 éves. Délután mire hazaért a munkából szép rend és meleg étel várta. Azt nem mondhatnám hogy ünnepi vacsora lett, mert Zéti mellett elég nehéz meghitten vacsorázni. De azért igyekeztünk. Vacsi végére megérkeztek a húgomék és a szüleim is. Az ajándékozás után a meglepi tortán meggyújtottam a gyertyákat és bevittem a szobába. Zéti arca felderült, mosolyra húzódott a szája .... meg volt győződve róla, hogy megint szülinapja van. Hogy ne rontsuk el az örömét, édesapának segített elfújni a két számgyertyát. A két gyertya sem okozott neki gondot.
És még csak most jön az én szülinapom ....
Az esti fürdés még mindig a kiskádban zajlik, mert ez így kényelmes nekünk, de szegény nyuszi már ülve is alig fér el benne. A szülinapjára kapott hajó, a sok kis állatkával meg Zéti teljesen kitölti a fürdőalkalmatosságot. A csupizás végefelé ki akartam venni a hajót, amiből folyt ki a víz, Zétinek annyira tetszett, nevetett, hogy párszor felemeltem a kicsi hajót. Először csak a két kezét majd egyszer csak előrehajolt és a vízsugár alá dugta a kicsi fejecskéjét. Én meglepődtem, hogy most mire gondolhatott, őt meg az arcába folyó víz döbbentette meg. De ez nem szegte a kedvét, még kétszer aládugta és nevetett. Ezen az estén nem volt itthon édesapa. Amúgy Zéti vele fürdik, én ezalatt zuhanyzom. Ha végeztek, akkor átadja édesapa nekem a kis nyuszit. Ott szoktam az arcomba locsolni a vizet, és brümmölni közben. Lehet, hogy innen jött a bátorság???
Két napja kulcsozik a kis manó. Mindent elles a felnőttektől. Hozza a kulcsot, mutat a kulcslyukra és tudja, hogy ő is oda akarja bedugni. Így aztán lehet az ülőgarnitúra karfáján ülni órák hosszat, hogy ő nagy szakértelemmel betehesse a kulcsot a helyére.
Talán ugyanezen a napon mutatott először az üveges szekrényre a hálószobában, ahol az overálja, sálja és sapija van és közölte, hogy (sé)ta megyünk. Így aztán öltözködtünk és indultunk is. Eszméletlen, hogy megjegyez mindent... csak ámulok és bámulok.
A hintát már régebb óta hozza és olyankor nincs mese hintázni kell. Egyre többet és napjában egyre többször is ül benne. Nem tudom, van olyan gyerek, aki nem szeret hintázni?
A tánctudását a tökélyre fejlesztette. Igyekszem felvenni videóra, mert azt nem lehet leírni, hogy milyen édesen ropja. Rugózik a lábával, rázza a popsiját, dölöngeti a fejét ...
Már talán két három hete is, hogy minden reggel velem, este pedig édesapával fogat most. Szülinapjára bújt ki a 8. fogacska. Azt hiszem jön már a következő is, mert rengeteget van a szájában a keze, ráadás tegnap elég nyűgös is volt miatta. Már csak egy év, és vége a fogzási időnek....
Zéti ma délelőttöt a nagyapival töltötte. A kis nyuszi nagyon megörült, amikor meglátta őt a kocsiból kiszállni, hát még amikor egy nagy focit is hozott, remegett érte. Sétáltak egy nagyot, hintáztak, és már itthon is voltam.
Tanultunk egy új mutogatós éneket: Wer will fleißige Handwerker sehen? A két mutatóujjal kell az asztal szélén kell felváltva dobolni, majd mutogatni kell a mesterségeknek megfelelően, hogy ki mit csinál, asztalos gyalul (simogatjuk az asztalt), festő fest (föl le huzogatjuk a kezeinket) ... stb. Annyira édes amikor ütögeti az asztalt a mutatóujjaival....
Ódákat tudnék zengeni az én okos fiacskámról, de most be kell fejeznem!

Egy nap a sok közül

Szeretek reggel úgy ébredni, hogy a kis mazsola ott fekszik mellettem. Addig simogat, rám fekszik, amíg fel nem ébredek, vagy már én is kipihentem magam és ha mocorog mellettem, kinyitom a szemem. Rá mosolygok az én tündéremre, aki viszonozza azt. Nincs szebb ébredés ennél.
Az éjszakák azonban már nem ennyire vidámak. Sokszor leszorít a két fiú az ágyról, Zéti általában a fejem mellett fekszik keresztben, persze lábbal felém. Tegnap éjjel úgy orron nyomott, hogy álmomban még a könnyem is kicsordult. Ma éjjel is elég nyugtalanul aludt (Jani szerint, mert ugye én éjjel aludni szoktam), többször is fel kellett kelni hozzá. Ma fordult azonban először elő, hogy Zétivel csak 8:47-kor ébredtünk. Ilyen még nem volt, és bárcsak mindig így lenne.
Reggelizés és a reggeli hintázás után elmentünk sétálni. Már nagyfiú Zéti és csak ritkán fogja meg a kezem. Egy lejtős részen igyekeztünk lefelé, amikor Zéti minden előzetes nélkül orra esett. Előbb a kezecskéit tette le, de a lendület miatt sajnos a kicsi orra is leért a földre. Üvöltés, sírás. Azt hittem, most egy darabig majd nem akar menni. Elég sokáig kézben vittem, aztán amikor letettem csak csak felkéredzkedett. Hál Istennek, aztán egyre bátrabb lett, egy kicsit fogta még a kezem, aztán ment egyedül.
A séták mindig nagyon érdekesek, a földön ezer meg ezer ismeretlen dolog hever (hogy hogy szoktam én átkozni azokat akik szemetelnek, elszégyelnék magukat, ha hallanák miket mondok magamban). A kavicsok és a sár most nagyon érdekes. Sokszor annyi kavicsot vesz fel, hogy nem fér el a kicsi kezében. Mire hazaérünk a keze csupa fekete ... még jó, hogy van cumink és így nem a sáros ujját szopogatja.
Ebéd körül átjöttek a szomszéd picik. Anyukájukkal érdekes beszélgetést folytattam. Zéti ekcémája miatt jött szóba az egész téma. Nagyobbik fiának is volt, aztán áttért mindenre (tisztálkodó szerek, mosószer ...), ami természetes alapanyagokból van. Ő ezeket "tiszta szereknek" hívja. Azóta teljesen jól van a kissrác. Elgondolkodtató az, amit mondott. Pl. minden krém alapanyaga olaj, azaz kőolaj származék (még az is, amit a gyógyszertárban drága pénzzé kevertek ki) ...., de ki akarna (kő)olajat magára kenni? Hát még a gyerekére! Mindenesetre utána nézek a dolognak, mert nem szeretném, ha súlyosbodna Zéti ekcémája.
A közös játék Zétit nagyon kifárasztotta. Hamar elaludt és csak fél 5-kor ébredt. Így a mai napot először egy alvással vészeltük át. Az estét édesapával végigjátszotta. Fogócskáztak, Zéti csak kacagott és kacagott. Imádom ahogy önfeledten tud örülni, nevetni....
Ha megkérdezem, hogy mit iszol Zéti, azt mondja tee, milyen pelenkád van pempö(rs) (ami nem igaz ugyan mert liberot hord). Sokat mondogattam ma hogy jáááániiii, ezt is elkezdte utánozni, a hangsúly teljesen jó volt, csak inkább (ja) ini-nak hangzott. Most azt tanulgatjuk, hogy hány éves vagy Zéti? Most még a feje fölé emeli a kezét, de egyszer csak biztos egy ujjacskáját fogja mutatni.
Estefelé mostanában igencsak anyás lett a kicsi manó. Sokat jön hozzám. Amikor én vacsiztam ő már szaladgált. Egy kör után ismét felkéredzkedett az ölembe, széttett lábakkal ült velem szemben. Egyszer csak felvett egy morzsát az asztalról, elhúzta a pólómat és bedobta a morzsát. Hát kérdem én, mi juthatott ilyenkor az eszébe? Honnan vette, hogy oda bedobjon bármit is???
A fürdés és ágyba menetel már a bevált esti szokás szerint zajlott és itt ért véget a mai nap!

A második ünneplés

Elérkezett a vasárnap a szülinapi buli napja. Mivel szombaton nagyrészt megcsináltuk a hidegtálat, és édesapával a díszítést, így a délelőttünk nem volt stresszes (sőt én is elkészültem addigra mire a vendégek jöttek).
Zéti mikor felébredt és felült az ágyban rögtön kiszúrta a színes golyókat, amik az étkezőben a plafonról lefelé lógnak. Mint akit puskacsőből lőttek ki mászott az ágy vége felé, hipp hopp megfordult, lekúszott az ágyunkról és a kis mezítlábak csak úgy csattogtak a parkettán. Rohant kifelé és csak mosolygott, hátra nézett, nem akart hinni a szemének, mosolygott és cumival a szájában egyfolytában azt mondogatta hogy pfuuu, hüüüü, huuuuu. Édesapa kijött vele, felemelte és csak nézte a golyókat (hungarocell golyókat festettem be akrilfestékkel), a lufikat. Örömét látva boldog voltam, megérte a fáradozást. Igen, ezért a ragyogó örömteli arcért akár mégegyszer ennyit is dolgoztam volna.
Megérkeztek húgomék, hozták az ajándékot. Zéti szorgalmasan bontogatta a csomagokat. Nem tudta hova nyúljon, mivel játsszon. Lassan befutott minden vendég. Mindenki ajándékára rávetette magát, és megnézte mit rejt a csomagoló mélye.
A(z igazi) szülinapi torta megint ámulatba ejtette. A gyertya, a tüzijáték, a macifej elbűvölte őt. A gyertyát megint egy mély levegővétellel, pontos irányítással, egyszerre fújta el. Szinte alig bírta kivárni, hogy a tüzijáték kialudjon. Sőt, szinte azt is el akarta fújni.
Ezután jött a torta szeletelés. Édesapa ölében ülve, igazi nagykéssel a kezében, nagy odafigyeléssel és szakértelemmel segédkezett. Finom csokis tortát választottam ... meg voltam elégedve.
Zéti nagyon elfáradt, de elaltatni nem tudtam, szinte az összeesésig ébren volt. Nem akart lemaradni semmiről sem.
Volt még egy meglepetésünk. Készítettem egy dvd-t minden családnak ajándékba, hogy emlékezzenek Zéti első életévére, és legfőképp köszönetként a támogatásért és a sok sok segítségért. A zenés, képes, videós összeállítás kivetítéséhez kölcsön kértünk egy projektort és azon néztük végig ezt a csodálatos, örömteli, vidám, meghitt, élményben gazdag egy évet.
Várjuk a következőt, ami legyen legalább ilyen szép és boldog!
Isten éltessen drága egyetlen kicsi fiam! Boldog egészséges, sikeres életet kívánunk! Isten óvjon a következő életévedben is!

Zéti első szülinapja

Eljött a nagy nap. Zéti már egy éve kis családunk tagja. Hihetetlen, hogy már 365 napja hoz minden nap örömet az életünkbe. Hihetetlen, de mégis igaz. Ennek az egy évnek minden percét élveztem. Nem okozott gondot az éjszakázás, szerettem az éjszaka csendjében szoptatni. Talán ez az ami a legjobban hiányzik a csecsemőkorból. Jó lett volna, ha kicsit tovább tudott volna szopizni. Továbbra is a világ legjobb, legszebb dolgának tartom, és nem értem a szoptatni nem akaró nőket! A legszebb, legmeghittebb időszak! Nem tudom leszek e mégegyszer olyan közel az én ma már nagy fiamnak! Szerettem viszont amikor már közlékeny és interaktív volt és azóta csak mégjobban - már ha ez lehetséges - imádom, hisz egy okos, értelmes fiúcska lett a pici babából.
Még tegnap este családi bedobással sikerült egy kicsit kidíszíteni a lakást. Bohócokat készítettünk édesapával kartonból az ajtókra és egy "Zéti egy éves" feliratot. (A többi dísz majd csak vasárnap délelőtt kerül a helyére, mert akkor lesz nagy ünneplés.)
Délben is gyújtottunk egy gyertyát egy kinder pingui-n és az ajándék egyik felét - egy furulyát, amin én szeretnék megtanulni játszani - megkapta ebéd után. Először az én számba dugdosta és nagyon élvezte, ahogyan megszólalt. Elleste mit is csinálok és ő is a szájába tette. Egész délután ott lógott a szájában. Hamar rájött, hogyan kell megfújni és élvezte, hogy neki is sikerül.
Este aztán jött a torta a gyertyával és a tűzijátékkal. Teljesen meg volt lepődve, csak nézte a tűzijátékot. A keresztanyja öléből átkúszott az enyémbe, belekucorodott az ölembe és csodálkozva, szinte nyitott szájjal bámulta az ő saját tűzijátékát. Zéti annyira ügyes és már olyan nagy fiú, hogy egy levegővétellel és pontos irányítással magabiztosan fújta el a gyertyát. (Édesapával már régóta gyakorolnak és lám meglett az eredménye, még minket is meglepett!)
Utána jöhetett a móka, gondoltuk majd nekiesik a tortának, de előbb szereznie kellett egy villát, hisz mi nagyok sem a kezünkkel turkálunk az ételben, és azzal kezdett aztán igazán bele a torta szétszedésébe. Aztán édesapával - ami megmarad belőle - felvágták és megkínáltuk a vendégeket. Kés, villa, minden, amit egy átlagos napon nem szabad ... nem csoda, hogy alig lehetett elcsalogatni az ajándékhoz...
A csomagolás azonban mégis élvezetes dolog - jó emlékek tartoznak hozzá - és sikerült a kiváncsiságát felkelteni. Mit rejtett a doboz? Jó kis hangszereket: rumba tököt, dobos csörgőt, triambulumot és egy harangos rázót (fogalmam sincs hogy hívják ezt a hangszert). Zéti azt sem tudta, hogy mihez kapjon, mit rázzon. Aztán mégiscsak a rumbatök lett az este kedvence. Egyik végig a kezében volt és rázta.
Vasárnap érkezik a nagycsalád hozzánk. Akkor lesz a szülinap olyan igazi nagy csinnadratta bummal megünnepelve. De nekünk szülőknek ez így is mindenképp egy emlékezetes nap marad!

Otthon édes otthon

Szinte el sem hiszem, hogy újra itthon vagyunk. Hosszú volt ez a hét, de remélhetőleg minden visszatér a régi kerékvágásba.
Nagyon jól éreztük magunk anyuméknál. Az én kis törpém nagyon el volt, hisz mindig volt ki foglalkozzon vele. Ezen a héten tökéletesítette az totyogást egyedül. Egyre bátrabb lett és most már csak ritkán kér segítséget. A küszöböt nagyon ügyesen- ajtófélfába fogódzkodva - átlépi és már robog is tovább.
Gyarapodott a tánctudása, kitartóan csettinget kicsi ujjacskáival, forgatja a kezét ... de hát ezt látni kellene. Nagyapi ölében ölve a legszórakoztatóbb a zenehallgatás, ilyenkor nemcsak a zene jó, de még olyan furcsa köröcskék is mozognak a képernyőn.
Van, hogy a délutáni alvásból is úgy ébred fel, hogy csettinget és jár a keze ...
De hogy ne csak a jó dolgokat említsem: akaratának kinyilvánítását ill. nem tetszését is a tökéletesre fejlesztette. Hiszti napjában többször is előfordul. Van, hogy a földhöz is veri magát ... feszegeti a határait. Remélem ennek a korszaknak hamar vége lesz.
Érdekes látni, hogy mennyire harcol önmagával, ha valamit nem szabad. Tudja, hogy nem szabad, ráadásul mondom is, hogy ne csinálja, ő meg csak áll, mereven bámulja a hőn vágyott dolgot (ami persze nem a kezébe való), meg akarja fogni, kell neki, de hát nem szabad. Ilyenkor aztán hol én hol saját akarata győzedelmeskedik.
Olyan sok dolgot tud már az én nagy fiam. Tegnap azzal lepett meg, hogy amikor keresztapja azt mondta neki, simogasson meg, akkor a hajamat a fejem tetején megcirógatta.

Lábujjhegy

Hát nem tudom, de most már jó pár napja tud és szokott Zéti lábujjhegyre állni. De hát honnan tudják, hogy azt hogyan kell? Vagy ez teljesen természetes fejlődési folyamat, csak engem döbbent le még mindig, amikor látom.
Kapaszkodik a konyhapult, étkezőasztal vagy mosdó szélében, már teljesen elfehérednek az ujjai, úgy erőlködik és szorít, lábujjhegyre áll, úgy szeretné látni, hogy mi van ott. De kicsi még az én lelkem, ilyenkor szoktam aztán felemelni (bár úgy már nem annyira izgalmas a kukucska).
Mostanában már táncolás közben is egyik lábát térdben meghajlítva, ujjhegyre állva riszállja a kis fenekét előre és hátra. Megfogadtam, hogy már lekamerázom, mert ezt nem szabad elfelejteni, de a fényképező lassú és mire készenlétben van, addigra elszállt a varázs és Zéti már robog is tovább és mást fedez fel.
A héten, hogy a nagyszülőknél vagyunk, Zéti egyre többet ül nagyapa ölében és számítógépezik. Az egeret huzogatja és nézi a monitort. Mindez akkor a legérdekesebb, ha a gépből egy kis cigány zene is szól. Na akkor csak úgy sugárzik a boldogság a kis arcáról. Persze most már ki is tudja nyilvánítani az óhaját, rázza a popóját, emelgeti a kezét és csettinget. Mert ugye már azt is majdnem tud.
A nagyapa megtanította a kis huligánnak, aki előszeretettel gyakorolja a mozdulatsort. Ebből aztán annyi sikerül, hogy a mutatóujjat és a nagyujjat egymáshoz dörzsölgeti. Imádnivaló!
Ma a legújabb hangsor a szamár bőgésének utánozása. Ez is nagyon édesre sikeredik. Az iá iá iá helyett az én tündérem áá, áá, áá -t mond ugyanolyan hangsúllyal, mintha iá-t ismételgetné. Hát meg kell zabálni!
Egyre többet jön megy egyedül. Ha ébren van, meg sem áll, egyfolytában megy, úton van. Nagyon el tud fáradni, amikor már csak esik kel, akkor irány az ágy, hogy egy kicsit pihenjen. Még mindig kétszer alszik egy nap. Reggel 10 óra és délután 4 körül alszik 1,5-2 órát. Szüksége is van az erőgyűjtésre, annak aki ébren ilyen aktív, illetve nem is jól jön a két szünet.
Hát ha ügyes leszek akkor kamerázok holnap!

"Nyaralás"

A múlt és a mostani héten is a nagyszülőknél lakom Zétivel. Drága édesapa továbbképzésen van, sajnos nem itt a szomszédban, így "elhagyott" minket pár napra. Nem túl jól viselem a dolgot. Ráadás a múlt héten meg is betegedtem. Akkora lett egyik napról a másikra az orrom, mint egy bohóc piros orra. Sajnos ez nem volt túl vidám, mert azt hittem három orrom van, illetve hogy rögtön leszakad a helyéről. Minden nap fül- orr- gégésznél voltam. Az antibiotikum, amit szednem kell(ene) nagyon erős és nem bírom, egész nap csak szédelgek, gyenge vagyok. Szombatra jobban éreztem magam és csak csökkentett mennyiséget szedtem be az előírt adag helyett. Még mindig piros az orrom egy kicsit és még vissza is kell mennem a doki nénihez, aki megijesztett, hogy ez olyan visszatérős betegség, aki még valami másfajta gyógyszert ír fel - remélem, hogy ezzel aztán itt is a történet vége.
Szegény Zéti teljesen meg volt lepődve, hogy gyakran lefeküdtem, csak nézett, hogy mi a baj, hogy miért nem ölelgetem, puszilgatom és játszom vele. Így aztán még jól is jött, hogy nem otthon voltunk egyedül. Szombatra már én is teljesen kész voltam, hiányzott a pusziszkodás a kis nyuszival. (de annyira fájt az orrom, hogy nem kockáztattam meg a túl közel hajlást hozzá ...) A nagy kötés az orromon igencsak vonzotta, egyfolytában nyúlt az felé ... én meg csak védekeztem, védekeztem és védekeztem.
Szombat óta Zéti elindul magától, jön megy a lakásban és már csak akkor kéri a kezem, ha nagyon fáradt. Nagyon fura, hogy már nem ott van ahova leteszem ill már nem csak a bútorok mentén közelíti meg a kiszemelt célpontot, hanem a legrövidebb út az egyenes alapon céltudatosan ott terem a kigondolt helynél, játéknál vagy embernél. Az, hogy nem fogja már a kezem nem könnyebbség, hisz továbbra is menni kell utána, mert ki tudja épp milyen neki nem való dolgon töri a fejét.
A hinta lett Zéti kedvence. Szinte órákig képes benne ücsörögni, csak legyen aki lökje. Így aztán napjában többször is hintázik, közben zenét hallgatunk és mondókázunk. Jó lenne, ha lenne a környékünkön egy jó kis játszótér, hogy majd tavasszal kint is élvezhessük a mókát. De hát babakocsival megtehető távon belül nem tudok ilyenről...
Egyre több mindent utánoz a kis muci: eeegy(a gy még érdekesen megy), kett(ő), há(rom), ka(tze), b(r)ekb(r)ek, vauvau, mamma, papa, pápá, (o)pa, (hin)ta, muu, há(eiß). Ezeket gyakran ismételgeti, mondogatja, de biztos van még olyan, amit kifelejtettem.
Mindig megfogadom, hogy minden nap írok, mégha csak egy rövidet is, hisz olyan sokminden változik és sokminden olyan új, de mégsem érem utol magam.... az agyam meg olyan rövid, olyan hamar elfelejtem a dolgokat. ... pedig ezekre igazán érdemes emlékezni ...

Szilveszter

Gondoltam én, hogy ezt a szilvesztert nem töltjük otthon. Le is mentünk anyumékhoz, reménykedvén abban, hogy majd miután Zéti elaludt jót fogunk társasozni, beszélgetni, eszegetni, és nem utolsó sorban éjfélkor koccintunk is.
Hugomék házibuliba voltak hivatalosak. Mi csak éjfélkor szerettünk volna lemenni, de ők úgy gondolták már 8-kor megnézik mi a helyzet és egy két óra múlva vissza is jönnek. Hát én már akkor tudtam, hogy ebből a szilveszterből sem lesz semmi. Így aztán lefektettem Zétit, később aludt el mint szokott és annyira nehezen, hogy én is beájultam mellette. Éjfélkor sem volt koccintás, sem társas, sem beszélgetés.
Úgy telt el az év utolsó napja mint bármelyik másik.
Elsején lementünk ebédre anyósomékhoz, megnéztük a dédiéket és el is telt a nap. Már majdnem haza értünk, amikor az autónk felmondta a szolgálatot. Nem jól kezdődött az új év.
Reméljük ettől csak jobb lesz a folytatás ....

Ramada Resort - Aquaword

A nagy ünneplést és sürgést forgást ki kell ám pihenni. Mi idén egy háromnapos wellnessezés mellett döntöttünk. Az M0-s mellett épült új Ramada Hotel négycsillagos szállodáját választottuk pihenésünk helyszínéül. A kedvező nyitási akciót kihasználva érkeztünk meg 27-én a szálloda halljába. A nagy forgóajtó Zétit teljesen elbűvölte, nekünk pedig a hallban meglátott impzáns csillárokon akadt meg a szemünk. A nyolcemeletes épület 7 emeletén kaptunk szobát. A szobánkban már egy bekészített gyerekágy fogadott. Meglepődtem ezen a figyelmességen. Sajnos Zéti cumisüveg melegítője itthon maradt, bajban voltunk, mert a szálloda nem tudott a rendelkezésünkre bocsátani sem vízforralót sem pedig cumisüvegmelegítőt. Talán ez volt az egyedüli kellemetlenség a pihenés során.
A szobánk nagyon elegánsan volt berendezve és még mindent az új illat töltötte be. A szoba hőmérsékletét saját magunknak tudtuk beállítani, ami nagyon jó volt. Egy kisgyerekkel nem mindegy, hogy milyen a szoba hőmérséklete, meg persze az én komfortérzetemnek is fontos.
Átöltöztünk és lesiettünk a szálloda wellness részébe. A spa recepcióján törölközőket és szauna lepedőket is kaptunk. "Belevetettük" magunk a 33 fokos medencébe, úszkáltunk, Zétivel játszottunk. Édesapa kipróbálta a szaunavilágot: finn szauna, gőzfürdő, bioszauna, és merülő
medence állt rendelkezésünkre. Én türelmetlenül vártam, hogy Jani visszatérjen és én is ellazulhassak. Ezen a délutánon csak a gőzfürdőt használtam. (Miután Esztergomban az Aquaszigetben úgy hoppon maradtam, itt megnyugodva láttam, hogy a naturista részt elkülönítették, és nem kell levetkőznöm.)
Zéti hamar elfáradt, hisz a délutáni alvása eltolodott, de jól viselte a "megpróbáltatást". A szobában hamar el is aludt, mi is elnyúltunk az ágyon és élveztük a csendet. Viszonylag későn mentünk vacsorázni, de jól volt ez így. Nagyon finom volt a svédasztalon megterített vacsora. Zéti ilyenkor este már fáradt, nehéz vele egy étteremben elfogyasztani az ételt. Hol én hol édesapa sétált vele körbe körbe, mert ülni épphogy csak addig ült, amíg megetettem.
Másnap reggel izgatottan igyekeztünk reggelizni, hogy minél hamarabb átmehessünk az aquaworldbe. Zéti az előző estéhez képest egész jól és sokáig tűrte az etetőszék "fogságát", szinte én is befejeztem a reggelit, amikor jelezni kezdte, hogy elfogyott a türelme. Szobánkba menet megnéztük az első emelet konferencia termét és bárját, majd siettünk átöltözni.
Az aquaworld lenyűgözött. Tényleg olyan látvány fogadott, mint a képeken. Még viszonylag korán érkeztünk, de már alig volt szabad ágy. Nagy szerencsénkre a gyerekmedence mellett találtunk még egy üreset. Zéti egyből indult a vízbe ... egy kis vizimanó az én fiam. Ha nagyobb lesz, nem fogom tudni kirángatni belőle. Jani elindult felfedezőútra. Azt hittem soha nem ér vissza, de örömöm hamar elszállt amikor közölte, hogy ő még kipróbálja a csúzdákat is. Egy idő után meguntam a gyerekmedencében a lábáztatás, és fogtam Zétit és átmentünk az egyik élménymedencébe. A sodróban szinte csak ketten voltunk, nem így egy másfél óra múlva. Szinte be sem tudtunk sorolni ... Ekkor döbbentem rá, hogy vasárnap van, ezért ez a nagy tömeg. A jaccuziba is csak "reggel" tudtunk beleülni. Édesapa csuszdázási kedve is elfogyott, miután a hagymában majdnem megfulladt ill. a fekete lyuk kanyarai után a hányingerével küszködött. Így aztán én próbáltam ki az aquaworld szauna világát is: finn, orosz, bio, krisztály szauna, kneipp medence, tepidárium, gőzfürdő jégkamra kényeztette az oda betérőket. Mondanom sem kell, hogy nagyon élveztem. Délután pihentünk egy nagyot, Zétivel én is bealudtam, majd két órát szunyókáltunk. Kipróbáltam a hidratáló masszást, isteni volt a fiatal lány keze. Az esti fürdőzés már nem tartott olyan sokáig, de megnéztük a csodaszép viziparadicsomot a hangulatos esti megvilágításban is.
Másnap reggeli után még fürdőztün és szaunáztunk egyet, és utána szomorúan, kifáradva hagytuk el a hotelt. De megfogadtuk, hogy az élményfürdőbe még visszatérünk ...