Zéti első szülinapja

Eljött a nagy nap. Zéti már egy éve kis családunk tagja. Hihetetlen, hogy már 365 napja hoz minden nap örömet az életünkbe. Hihetetlen, de mégis igaz. Ennek az egy évnek minden percét élveztem. Nem okozott gondot az éjszakázás, szerettem az éjszaka csendjében szoptatni. Talán ez az ami a legjobban hiányzik a csecsemőkorból. Jó lett volna, ha kicsit tovább tudott volna szopizni. Továbbra is a világ legjobb, legszebb dolgának tartom, és nem értem a szoptatni nem akaró nőket! A legszebb, legmeghittebb időszak! Nem tudom leszek e mégegyszer olyan közel az én ma már nagy fiamnak! Szerettem viszont amikor már közlékeny és interaktív volt és azóta csak mégjobban - már ha ez lehetséges - imádom, hisz egy okos, értelmes fiúcska lett a pici babából.
Még tegnap este családi bedobással sikerült egy kicsit kidíszíteni a lakást. Bohócokat készítettünk édesapával kartonból az ajtókra és egy "Zéti egy éves" feliratot. (A többi dísz majd csak vasárnap délelőtt kerül a helyére, mert akkor lesz nagy ünneplés.)
Délben is gyújtottunk egy gyertyát egy kinder pingui-n és az ajándék egyik felét - egy furulyát, amin én szeretnék megtanulni játszani - megkapta ebéd után. Először az én számba dugdosta és nagyon élvezte, ahogyan megszólalt. Elleste mit is csinálok és ő is a szájába tette. Egész délután ott lógott a szájában. Hamar rájött, hogyan kell megfújni és élvezte, hogy neki is sikerül.
Este aztán jött a torta a gyertyával és a tűzijátékkal. Teljesen meg volt lepődve, csak nézte a tűzijátékot. A keresztanyja öléből átkúszott az enyémbe, belekucorodott az ölembe és csodálkozva, szinte nyitott szájjal bámulta az ő saját tűzijátékát. Zéti annyira ügyes és már olyan nagy fiú, hogy egy levegővétellel és pontos irányítással magabiztosan fújta el a gyertyát. (Édesapával már régóta gyakorolnak és lám meglett az eredménye, még minket is meglepett!)
Utána jöhetett a móka, gondoltuk majd nekiesik a tortának, de előbb szereznie kellett egy villát, hisz mi nagyok sem a kezünkkel turkálunk az ételben, és azzal kezdett aztán igazán bele a torta szétszedésébe. Aztán édesapával - ami megmarad belőle - felvágták és megkínáltuk a vendégeket. Kés, villa, minden, amit egy átlagos napon nem szabad ... nem csoda, hogy alig lehetett elcsalogatni az ajándékhoz...
A csomagolás azonban mégis élvezetes dolog - jó emlékek tartoznak hozzá - és sikerült a kiváncsiságát felkelteni. Mit rejtett a doboz? Jó kis hangszereket: rumba tököt, dobos csörgőt, triambulumot és egy harangos rázót (fogalmam sincs hogy hívják ezt a hangszert). Zéti azt sem tudta, hogy mihez kapjon, mit rázzon. Aztán mégiscsak a rumbatök lett az este kedvence. Egyik végig a kezében volt és rázta.
Vasárnap érkezik a nagycsalád hozzánk. Akkor lesz a szülinap olyan igazi nagy csinnadratta bummal megünnepelve. De nekünk szülőknek ez így is mindenképp egy emlékezetes nap marad!