Otthon édes otthon

Szinte el sem hiszem, hogy újra itthon vagyunk. Hosszú volt ez a hét, de remélhetőleg minden visszatér a régi kerékvágásba.
Nagyon jól éreztük magunk anyuméknál. Az én kis törpém nagyon el volt, hisz mindig volt ki foglalkozzon vele. Ezen a héten tökéletesítette az totyogást egyedül. Egyre bátrabb lett és most már csak ritkán kér segítséget. A küszöböt nagyon ügyesen- ajtófélfába fogódzkodva - átlépi és már robog is tovább.
Gyarapodott a tánctudása, kitartóan csettinget kicsi ujjacskáival, forgatja a kezét ... de hát ezt látni kellene. Nagyapi ölében ölve a legszórakoztatóbb a zenehallgatás, ilyenkor nemcsak a zene jó, de még olyan furcsa köröcskék is mozognak a képernyőn.
Van, hogy a délutáni alvásból is úgy ébred fel, hogy csettinget és jár a keze ...
De hogy ne csak a jó dolgokat említsem: akaratának kinyilvánítását ill. nem tetszését is a tökéletesre fejlesztette. Hiszti napjában többször is előfordul. Van, hogy a földhöz is veri magát ... feszegeti a határait. Remélem ennek a korszaknak hamar vége lesz.
Érdekes látni, hogy mennyire harcol önmagával, ha valamit nem szabad. Tudja, hogy nem szabad, ráadásul mondom is, hogy ne csinálja, ő meg csak áll, mereven bámulja a hőn vágyott dolgot (ami persze nem a kezébe való), meg akarja fogni, kell neki, de hát nem szabad. Ilyenkor aztán hol én hol saját akarata győzedelmeskedik.
Olyan sok dolgot tud már az én nagy fiam. Tegnap azzal lepett meg, hogy amikor keresztapja azt mondta neki, simogasson meg, akkor a hajamat a fejem tetején megcirógatta.