Tegnap volt édesapa 31 éves. Délután mire hazaért a munkából szép rend és meleg étel várta. Azt nem mondhatnám hogy ünnepi vacsora lett, mert Zéti mellett elég nehéz meghitten vacsorázni. De azért igyekeztünk. Vacsi végére megérkeztek a húgomék és a szüleim is. Az ajándékozás után a meglepi tortán meggyújtottam a gyertyákat és bevittem a szobába. Zéti arca felderült, mosolyra húzódott a szája .... meg volt győződve róla, hogy megint szülinapja van. Hogy ne rontsuk el az örömét, édesapának segített elfújni a két számgyertyát. A két gyertya sem okozott neki gondot.
És még csak most jön az én szülinapom ....
Az esti fürdés még mindig a kiskádban zajlik, mert ez így kényelmes nekünk, de szegény nyuszi már ülve is alig fér el benne. A szülinapjára kapott hajó, a sok kis állatkával meg Zéti teljesen kitölti a fürdőalkalmatosságot. A csupizás végefelé ki akartam venni a hajót, amiből folyt ki a víz, Zétinek annyira tetszett, nevetett, hogy párszor felemeltem a kicsi hajót. Először csak a két kezét majd egyszer csak előrehajolt és a vízsugár alá dugta a kicsi fejecskéjét. Én meglepődtem, hogy most mire gondolhatott, őt meg az arcába folyó víz döbbentette meg. De ez nem szegte a kedvét, még kétszer aládugta és nevetett. Ezen az estén nem volt itthon édesapa. Amúgy Zéti vele fürdik, én ezalatt zuhanyzom. Ha végeztek, akkor átadja édesapa nekem a kis nyuszit. Ott szoktam az arcomba locsolni a vizet, és brümmölni közben. Lehet, hogy innen jött a bátorság???
Két napja kulcsozik a kis manó. Mindent elles a felnőttektől. Hozza a kulcsot, mutat a kulcslyukra és tudja, hogy ő is oda akarja bedugni. Így aztán lehet az ülőgarnitúra karfáján ülni órák hosszat, hogy ő nagy szakértelemmel betehesse a kulcsot a helyére.
Talán ugyanezen a napon mutatott először az üveges szekrényre a hálószobában, ahol az overálja, sálja és sapija van és közölte, hogy (sé)ta megyünk. Így aztán öltözködtünk és indultunk is. Eszméletlen, hogy megjegyez mindent... csak ámulok és bámulok.
A hintát már régebb óta hozza és olyankor nincs mese hintázni kell. Egyre többet és napjában egyre többször is ül benne. Nem tudom, van olyan gyerek, aki nem szeret hintázni?
A tánctudását a tökélyre fejlesztette. Igyekszem felvenni videóra, mert azt nem lehet leírni, hogy milyen édesen ropja. Rugózik a lábával, rázza a popsiját, dölöngeti a fejét ...
Már talán két három hete is, hogy minden reggel velem, este pedig édesapával fogat most. Szülinapjára bújt ki a 8. fogacska. Azt hiszem jön már a következő is, mert rengeteget van a szájában a keze, ráadás tegnap elég nyűgös is volt miatta. Már csak egy év, és vége a fogzási időnek....
Zéti ma délelőttöt a nagyapival töltötte. A kis nyuszi nagyon megörült, amikor meglátta őt a kocsiból kiszállni, hát még amikor egy nagy focit is hozott, remegett érte. Sétáltak egy nagyot, hintáztak, és már itthon is voltam.
Tanultunk egy új mutogatós éneket: Wer will fleißige Handwerker sehen? A két mutatóujjal kell az asztal szélén kell felváltva dobolni, majd mutogatni kell a mesterségeknek megfelelően, hogy ki mit csinál, asztalos gyalul (simogatjuk az asztalt), festő fest (föl le huzogatjuk a kezeinket) ... stb. Annyira édes amikor ütögeti az asztalt a mutatóujjaival....
Ódákat tudnék zengeni az én okos fiacskámról, de most be kell fejeznem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése