kinyitom a szemem. Rá mosolygok az én tündéremre, aki viszonozza azt. Nincs szebb ébredés ennél.Az éjszakák azonban már nem ennyire vidámak. Sokszor leszorít a két fiú az ágyról, Zéti általában a fejem mellett fekszik keresztben, persze lábbal felém. Tegnap éjjel úgy orron nyomott, hogy álmomban még a könnyem is kicsordult. Ma éjjel is elég nyugtalanul aludt (Jani szerint, mert ugye én éjjel aludni szoktam), többször is fel kellett kelni hozzá. Ma fordult azonban először elő, hogy Zétivel csak 8:47-kor ébredtünk. Ilyen még nem volt, és bárcsak mindig így lenne.
Reggelizés és a reggeli hintázás után elmentünk sétálni. Már nagyfiú Zéti és csak ritkán fogja meg a kezem. Egy lejtős részen igyekeztünk lefelé, amikor Zéti minden előzetes nélkül orra esett. Előbb a kezecskéit tette le, de a lendület miatt sajnos a kicsi orra is leért a földre. Üvöltés, sírás. Azt hittem, most egy darabig majd nem akar menni. Elég sokáig kézben vittem, aztán amikor letettem csak csak felkéredzkedett. Hál Istennek, aztán egyre bátrabb lett, egy kicsit fogta még a kezem, aztán ment egyedül.
A séták mindig nagyon érdekesek, a földön ezer meg ezer ismeretlen dolog hever (hogy hogy szoktam én átkozni azokat akik szemetelnek, elszégyelnék magukat, ha hallanák miket mondok magamban). A kavicsok és a sár most nagyon érdekes. Sokszor annyi kavicsot vesz fel, hogy nem fér el a kicsi kezében. Mire hazaérünk a keze csupa fekete ... még jó, hogy van cumink és így nem a sáros ujját szopogatja.
Ebéd körül átjöttek a szomszéd picik. Anyukájukkal érdekes beszélgetést folytattam. Zéti ekcémája miatt jött szóba az egész téma. Nagyobbik fiának is volt, aztán áttért mindenre (tisztálkodó szerek, mosószer ...), ami természetes alapanyagokból van. Ő ezeket "tiszta szereknek" hívja. Azóta teljesen jól van a kissrác. Elgondolkodtató az, amit mondott. Pl. minden krém alapanyaga olaj, azaz kőolaj származék (még az is, amit a gyógyszertárban drága pénzzé kevertek ki) ...., de ki akarna (kő)olajat magára kenni? Hát még a gyerekére! Mindenesetre utána nézek a dolognak, mert nem szeretném, ha súlyosbodna Zéti ekcémája.
A közös játék Zétit nagyon kifárasztotta. Hamar elaludt és csak fél 5-kor ébredt. Így a mai napot először egy alvással vészeltük át. Az estét édesapával végigjátszotta. Fogócskáztak, Zéti csak kacagott és kacagott. Imádom ahogy önfeledten tud örülni, nevetni....
Ha megkérdezem, hogy mit iszol Zéti, azt mondja tee, milyen pelenkád van pempö(rs) (ami nem igaz ugyan mert liberot hord). Sokat mondogattam ma hogy jáááániiii, ezt is elkezdte utánozni, a hangsúly teljesen jó volt, csak inkább (ja) ini-nak hangzott. Most azt tanulgatjuk, hogy hány éves vagy Zéti? Most még a feje fölé emeli a kezét, de egyszer csak biztos egy ujjacskáját fogja mutatni.
Estefelé mostanában igencsak anyás lett a kicsi manó. Sokat jön hozzám. Amikor én vacsiztam ő már szaladgált. Egy kör után ismét felkéredzkedett az ölembe, széttett lábakkal ült velem szemben. Egyszer csak felvett egy morzsát az asztalról, elhúzta a pólómat és bedobta a morzsát. Hát kérdem én, mi juthatott ilyenkor az eszébe? Honnan vette, hogy oda bedobjon bármit is???
A fürdés és ágyba menetel már a bevált esti szokás szerint zajlott és itt ért véget a mai nap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése