2009. május 14., csütörtök

Munka a köbön

Hát elmúlt a boldog Gyed korszak az életemben. Tegnap leszámoltam a munkahelyemen és magán vállalkozásra adtam a fejem. Ha minden igaz akkor édesapának kezdődik eztán a gyermekvigyázós -nevelős élete. Tanítok, nem is keveset ezután.
Nagyon nehezen született meg a döntés. Annak ellenére is, hogy az építkezés és kölcsön visszafizetés miatt nagy szükség van a pénzre. Nehezen szántam magam rá, mert imádok itthon lenni és gyereket nevelni. Oly sokszor írtam már, hogy minden pillanat, amit Zétivel megélek, egy kis csoda. Még mindig és talán egyre inkább így gondolom.
Anyaság a világ legszebb dolga!

Nem is értem, hogy a kedves kormány miért nehezíti még jobban a családok és édesanyák helyzetét. Egy politikusnak sincs szíve. Nem gondolnak bele, hogy mit csinálnak! .... de ez már megint egy másik blog témája lenne.
Azt hiszem, hogy nehéz lesz elfogadni, hogy más látja Zéti első dolgait is. Én már csak értesülni fogok róla. Megfordul a helyzet, megfordulnak a szerepek.
Vérzik a szívem!

Nincsenek megjegyzések:

Zéti csudajó mondatai

"Anyukád, gyere a fiadért, mert fáradt!"
"Ne told ide azt a széket! - Pedig ide hozom!"
"Nem kapsz el, Papa nem kapsz el!"
"Az valami!!" (Mi ez? helyett)
"A kutya fáját!"
"Miért nem alszol még?"
"Papa vegyél fel, fáj a derekam, már sokat sétáltam (kb 20 métert)!"
"Aki nem bújt, aki nem megy ki" (19.07.2010)
Mami, csináljál ide hidat! (azaz ölelj meg! 24.07.2010)
Bimbócskám, jöjjél csak ide! (14.08.2010)
Van egy ötletem, együnk csokoládét (15.08.2010)
Zselyke a pelusos (bölcsi)ba fog járni! (13.08.2010)