2 hét kihagyás után egy hetet járt Zéti oviba. Hétfőn és kedden nagy sírás közepette hagytam őt ott, Zsuzsa néni igyekezett őt megvigasztalni. Azt hiszem sikerült neki, mert a szeme nem volt tiszta vörös, amikor érte mentem. Ezen a héten a farsangra készültek. Be kellett egy fehér harisnyát és egy polót szereznem, mert gombának öltöztek. A kalapot az ovó nénik készítették el. Én aggódtam, hogy Zéti fel fogja e venni a jelmezt, mert még az új ruhákkal is csak nagy üvöltés közepette barátkozik meg.
Egy rövid kitérő: Dédi egy hete ünnepelte a 87. születésnapját, oda indultunk. Zéti azonban a délután folyamán a kerti csappal játszott, én nem aggódtam, mert azt gondoltam, hogy el van zárva a víz. Tévedtem. Kinyitotta és magára folyatta, jó nagy sugárban a vízet. Cipő, kabát, nadrág elázott, de nagyon. Estére még mindig vizes volt, így elővettem egy másik télikabátot, ami egy színnel sötétebb, mint a használatban levő és van rajta a bal oldalon egy kis jeep. Zéti torka szakadtából üvültött, hogy "ez nem jó", "ezt nem akarom felvenni", "ez nem tetszik". Nem lehetett meggyőzni, sem szép szóval, sem morogva. Választása azonban nem volt. Mérgemben mondtam neki vegye le és jöjjön nélküle, mindezt már kinn az utcán. A nagy üvöltésre az utcában sorra felkapcsolódtak a kinti villanyok, mindenki jött megnézni, hogy kell e gyámhatósághoz fordulniuk, kell e rendőrt hívni, hogy lecsukjanak minket ;-), de Zéti nem nyugodott meg, egészen a dédiig sírt és kiabált. Amikor végre levehette a kabátot megnyugodott. Azóta azonban minden zokszó nélkül felveszi a kabátot, egy szót sem szól érte. De ez csak egy példa a sok(k) közül. Szinte minden egyes új ruhával eljátssza ezt. És már milyen régóta. Talán még 2 éves sem volt az első ilyen alkalomnál.
Ennek tükrében vettem meg a kért dolgokat, és figyelmeztettem az ovónéniket. Egész nap izgultam, hogy mi lesz ha meglátják, hogy az én gyerekem hogyan tud hisztizni. Én voltam a legjobban meglepődve, amikor hazaértem és Zéti büszkén mutattam, és fel is vette, hogy milyen kalapot kapott az oviban és hogy milyen szép kis gomba volt. Hál istennek legalább az oviban ügyes volt.
Szombaton azonban megint annyira köhögött, hogy hétfőn el kellett vinnem őt a doki nénihez. Egy csomó mindent kapott megint, de most a köhögése nagyon aggaszt. Eddig egyik betegsége alkalmával sem köhögött még ennyire. Remélem, hamarosan jön a tavasz és a betegségeket el is felejthetjük .....
Szombaton délután a Nora látogatott el hozzánk. Zéti kapott tőle egy Pettersson und Findus (magyarul Pettson-nak lett fordítva) dvd-t, németül. Én nagyon örültem neki, mert ez a második német dvd-nk. Így legalább még többet hall németet. (Talán most nemrég megtört a jég is, nagyon sok szót mond már a magyar mondatokban németül. Rendesen oda kell rá figyelni, hogy mit is mond, mert sokszor azért nem érti a család mit is akar, mert közben bedobott egy két német szót is.)
Ráadásul Nora német, így Zéti mástól is hallotta megint a nyelvet, nem csak a lökött anyjától. Bár Norának is magyarul válaszolt, hiába mondogattuk, hogy Nora ezt nem érti. Ez lesz még a következő nagy lépés, a következő lépcső: németül válaszolni.
Zéti névnapjára az ausztriában élő barátnőmmel rendeltettem még négy disney dvd-ket, amik úgy néz ki hogy meg is érkeznek jövő hét elejére.
Milyen jó lenne ha az itthon megvehető dvd-ken a nyugat európai nyelvek lennének, nem pedig a keletiek, mennyivel könnyebb lenne az ember dolga. Így azért nagyon nehéz. Nem elég, hogy a könyveket kell kintről beszerezni, de még a dvd-ket is duplán kell megvennie az embernek, ha azt akarja, hogy a gyereke a másik nyelvet is hallja.
Mostanában megint kevesebb fényképet készítettem, de ideje lesz megint visszatérni a régi jó szokáshoz, hogy tudjak egy kettőt csatolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése