Zéti a fényképész

A héten nagy sláger volt itthon a fényképezőgép. Egyik este teljesen rákattant és lőtte a képeket. Még jó hogy a digitális fényképezők korát írjuk. Mindent lefénykézett, ami a szeme elé került. Ügyesen fogta a kezében a kamerát és a játékokat szépen belőtte középre és már kattintott is. Kár hogy nincs két fényképező itthon, hogy le lehetett volna fényképezni őt, amint komolyan, koncentráltan a műre összpontosít. Eszméletlen, hogy még csak most született és már fényképez.
Az abc betűinek felismerése is gyarapodott az elmúlt napokban: f mint fa betű és p mint Peti betű is felkerült a listára. Most a kedvence az E mint elefánt betű. Azt keresei mindenhol. Érdekes viszont, hogy a számok egyáltalán nem érdeklik.
A héten egyik barátnőm gyerekeinél láttam, hogy egy jégkrémes doboz rizsben kincseket keresnek. Nagyon sokáig eljátszottak, többször eldugták az apró kincseket és újra meg újra előkeresték. Én is kipróbáltam Zétivel. Nagyon bejött neki a kincskeresés. Apró kinder játékokat, gyöngyöket dugtam be a dobozba. Két szabályt hoztam, rizs nem kerülhet ki a jégkrémes dobozból és a végén meg kell számolni a kincseket. Talán 30 percet is játszott, és ami meglepett a dobozból tényleg nem került ki rizs az asztalra.
Zéti péntekre megint beteg lett. El sem hiszem, hogy négy napot bírtunk az oviban. Most megint a betegségbe befelé megyünk, jönnek a nehéz éjszakák. Holnap bemegyünk a doktor nénihez. Felkeresem az egyik ismerősünket is, aki aloe vera termékeket árul és megnézem milyen gyerekvitaminjai vannak, mert most már lassan megőrülök és szegény Zétit is nagyon sajnálom.
Jönnek a német mondatok is szépen sorra. "Papa, was machst du", "Ich bin der erste", "bring mir kakao bitte". Ha más előnye nincs is annak, hogy itthon csücsülök munkára várva, az mindenképp az, hogy így Zéti rengeteg németet hall ebben a két és fél hónapban és nagyon sok szót használ. Ha én véletlenül egy magyar mondatot mondok, akkor ő a válaszában tuti hogy mond egy német szót. Mintha figyelmeztetni akarna, hogy Mami nem jó nyelven beszélsz.
A nyárra már lebeszéltem a német barátokkal augusztusra két hét vendégséget, nagyon jó fejek voltak, egyből három hetet ajánlottak fel. Azt hiszem az nekem kicsit sok lenne, de a két hét már egy jó bázis ahhoz, hogy esetleg németül beszéljünk itthon.
Kedden névnapot ünnepeltünk. Most nem volt olyan nagyszabású buli. Játékot sem igazán kapott, csak Kekéék hoztak egy jó kis parkoló és egyben szerelőházat is. Tőlünk kapott - mert nagyon szuperul megérkezett - dvd-ket németül. Mindhárom mese nagyon aranyos. Minden napra jutott egy egy mese. Még több német behatás kellene, hogy érje, de igyekszem nem elégedetlen lenni. (Az oviban is lenyűgözi az ovó néniket, mert olyan nagyon ügyesen és szépen válaszol nekik a németül feltett kérdésekre, sőt van hogy félig németül.)
Omáék egy fa taligát hoztak, hogy már ha jó idő lesz, akkor kinn is tudjon földet, homokot hordani. Ma már ki is vitték Papával, de nyakig sarasan érkeztek vissza a kertből. Ági Omáék pullóverrel és mesekönyvvel lepték meg őt.
Szombaton Papa síelni ment. Itthon maradtam egyedül, mert Zéti nem akart Omáéktól haza jönni. Mindenképp ott akart aludni. Hiába győzködtem, hogy félni fogok, azzal nyugtatott, hogy nincs senki a házban, nem kell félnem. Aztán fél 10kor mégis érte kellett mennem, mert haza kívánkozott. Nem úgy mint múlt hét szombaton Ági Ománál. Beült az autóba és elment. Üres lett a ház hirtelen. Én éjfélig vártam, hogy megcsörrenjen a telefon, de nem szólalt meg. Másnap délben mentünk érte. Egy könnycseppet sem ejtett. Teljesen meglepődtem. Nem tudom, hogy ez csak pillanatnyi állapot volt, vagy ilyen nagy fiú már és bármikor itthontól távol alszik majd eztán.
Lemerült ma este a hajóban az elem, Papa kicserélte az elemet, erre Zéti megjegyezte:
"Te olyan jó szejejő vagy. Még nem is láttam ilyen jó szerelőt!"

Február 24-én megszülett K. Olivér. 4470 g és azt hiszem 56 cm. Baba mama jól vannak. Isten hozott kicsi baba köztünk. Jó egészséget, a szülőknek sok örömet, türelmet és szeretetet kívánunk! Reméljük hamarosan találkozunk.