Szomszédolás

Zéti tegnap megint megpróbálkozott az Omáéknál aludni, és most sikerült is. Bár fél 11-kor mondogatta Opanak, hogy a mamit akarom, de Opa közölte a kis manóval, hogy nem tudja a számom. Reggel már korán kelt, még találkozott az Omával, akinek el is újságolta, hogy Opa nem tudja a mami számát. Össze vissza forgolódott, fúrta Opát, így reggel igencsak keresztben ébredtek fel. Zéti nem igazán értette, hogy miért is. (hisz itthon sincs ez másként, de mi próbáljuk őt kordában és a helyén tartani.) Egész délelőtt nem akart haza jönni. Jól érezte magát.
11-kor már annyira fáradt volt, hogy csak haza jött velem és le is fektettem. Biztosan nem volt nyugodt az álma, mert fél 12-től fél 4-ig szunyókált. Délután Omával ismét elhagyott, közölte, hogy ne féljek, Papa mindjárt jön, maradjak nyugodtan, nincs itt senki. Bepakolta az estére szükséges dolgait és már itt sem volt. Este Papa rutinosan bement érte, de kereken három órájába telt, mire el is tudta hozni Opáéktól.
Itthon még a nagyágyban báboztak és ha minden igaz, most már alszanak.
Zéti imádja a békáját, szinte minden nap fel kell venni és beszélgetni kell vele. A mai bábozás alkalmával a békának nagy lett a pocakja. Nagyon foglalkoztatja a kistesó kérdés, hogy hol van, hogyan jön ki, miért van ott bent, mit csinál ott bent. Most lehetett a békán gyakorolni. Papa összeszorított ökle volt a pocak. Zéti simogatta a pocakot és legalább 50szer megkérdezte, hogy miért nagy a brekkus hasa. A választ soha nem unta meg. Ölelgette, simogatta a kis bábot.
Mostanában elfogadja tőlem is a fejből mesét. Mindig kitalál valamilyen állatot nekem is és akkor lehet mesélni. Ma épp az egerekről szólt a történet. Sőt most a héten mikor felébredt mindig Grimm meséket (Wunderbare Märchenwelt c. könyvből) olvastatott fel.
Azért csak nem hiába van a küzdésem, erőfeszítésem!