Már két hete egyfolytában betegek vagyunk. Én hétvégén ágynak estem. Vasárnap szinte egész nap csak aludtam. Zétit 6 lovas hintóval sem lehetett kimozdítani mellőlem. Az éjszakai külön alvásom kevés volt, pedig már épp kezdett jobban lenni. Bolond volt az időjárás is, szombat reggel még szakadt a hó délután hétágra sütött a nap. Le is fényképeztem, mert ha nem látom nem hiszem. Még próbálgatja erejét a tél ....
Mi azonban már nagyon várjuk, hogy tavasz legyen. Hétfőni napsütést kihasználva, kint a kertben a tuják között kergetőztünk, bujócskáztunk hintáztunk, futkároztunk. Nevetgéltünk, kacagtunk és egyszerűen csak élveztük a napsütést.
Keddre viszont ő is elkapta a betegséget. Délelőtt Pesten voltunk, nem értettem miért olyan fáradt és gyenge, de délutánra minden világos lett. Mikor felébredt a délutáni alvásból olyan nagyon levert volt és szokatlanul meleg. Csak ült egyhelyben, semmi élet nem volt a kis nyusziban. Hiába mértem én a digitális hőmérővel a lázát, 37,8 volt a legtöbb, amit mérni képes volt. Még jó, hogy adtam lázcsillapítót Zétinek, mert szerda reggelre kiderült, hogy kukába való a digitális lázmérőnk. Szerda reggel Opat kértük meg, hogy hozza fel az övéké régi hagyományos lázmérőjét. Belém is állt az ideg, amikor megláttam, hogy 39,3 a tényleges hőfok. Két éjszaka egyfolytában borogattuk szegény kis manót, tegnap már "csak" lázcsillapítót kellett adni neki. Vannak jobb és rosszabb pillanataink. Sokszor nyűgös és nem találja a helyét. Azt hittem rajta is két nap alatt végig szalad és csak a nátha marad hátra, de Zétinél kicsit tovább húzódik a láz is. Ráadás a doktor néni azt javasolta, hogy ha már tünetmentes, akkor is maradjon itthon még 2-3 napot. Nem tudom mikor fog megint oviba menni. Megint lehet mindent előröl kezdeni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése