Betegség, szülinap

Egész héten itthon voltunk, mert Zéti ismét beteg. Már a szülinapja előtt lehetett hallani a hangján, hogy valami készül. Reménykedtem, hogy nagyon gyorsan el is múlik, de nem volt szerencsénk. Hétfőn már nagyon vacakul érezte magát, így kedden el is mentünk a doktor nénihez. Kaptunk antibiotikumot és sok sok vitamint. Azt hittem, hogy csütörtökön már jobb lesz, és minden nappal egyre jobban fogja érezni magát, de csütörtök éjjel még lázas is volt, aludni szinte semmit sem aludtunk, orrot viszont azt fújtunk és jó sokat. Egész héten árnyékként követet Zéti, el sem tudtam mozdulni mellőle. Csütörtökön délelőtt Erikától kapott a kis mazsola egy nagyon szuper bosch szerelőasztalt. Egész nap azzal játszott, el sem mozdult az asztal mellől, ő dolgozott és dolgozott.
Pénteken reggel épp pékségbe szaladtunk, amikor a Zéti az autóban megszólalt, hogy fáj a füle, teljesen kész lettem. Délutánra bejelentkeztünk a doktor nénihez, de mégsem értünk oda, mert azóta egyáltalán nem fájlalja.
Nagyon nehezen viselte Zéti az orrfújást. Nagyon ügyesen ki tudja fújni a papírzsepibe de csütörtök délutánra már annyira fájtak az orrcimpái, így nehezen ugyan, de rá tudtam beszélni az orrszívóra. Sőt estére már saját magának csinálta egyedül, amikor úgy érezte, hogy tele van és nem kap levegőt.
A gyógyszerrel már kevésbé volt szerencsém. Én nem tudom, hogy a gyakorló anyukák, hogyan adják be a gyereknek a gyógyszert, de biztos sokkal ügyesebbek, mint én. Szerdáig még valahogy tudtam hatni Zétire és valamilyen folyadékba keverve megitta a szirupot. Most elég rossz ízűt kaptunk, nagyon nehezen ment a lenyelése. Csütörtök és péntek este szó szerint megfenyegettem, hogy bezárom a sötét hálószobába és egyedül fog aludni. Nagyon rosszul éreztem magam, mert szegény, tudom hogy nagyon fél a sötétben. A célom azonban elértem, mert megitta a folyadékot az utolsó cseppig. Szegény drága picikém.

Szombaton születésnapot ünnepeltünk. Papa lett 33 éves. Délután megérkeztem Ági Omáék, beszélgettünk, tortáztunk (Zétinek nagyon tetszett a tortán a sok csokoládé és tejszínhab. Papa meg is viccelte: amikor épp lenyalta a torta tetejéről a habot, Papa belenyomta a fejét a habba, ugye milyen édes kis maszat?) játszottak egy kicsit Zétivel, utána indultak síelni. Papa is elment velük, de a porszívózás közben rádőlt a nagy lábujjára a szék, és olyan szerencsétlenül, hogy most alig bír járni. Mire Pásztóra értek, elmúlt lábából a zsibbadás és a Dédinél maradt. Ati keke is rosszul járt, lerobbant az autója, így aztán a jó kis síelésből nem lett semmi, és már 8kor itthon voltak.