Zéti csak csütörtökig ment oviba. Csütörtökön itthon sütöttünk együtt, készültünk a hétvégére. Zéti mindig segíteni akar, így ha olyan munkát adok neki a konyhában, ami leköti, egy kis tündér. Így aztán együtt sütöttünk. Biztonság kedvéért azért lehívtuk a Dédit segíteni. Hármasban egész délelőtt a konyhában telt el. Egy Kata és egy Erzsébet szeletet készítettünk. Zéti a délutáni alvás előtt egyre csak azt mondogatta, "a papa le fog lepődni, a Papa le fog lepődni", nagy nehezen azért azt is kiszedtem belőle, hogy miért is. Le fog lepődni a Papa, ha meglátja a tortát. Szegény kicsi manócskám egész idő alatt az hitte, hogy a tortáját sütöttük meg. Az én kis okos mazsolám, milyen jól tud kombinálni!Csütörtök este nekem nagy izgalomban telt. Nagyon vártam, hogy Zéti elaludjon, mert a díszítéssel minél hamarabb kész akartam lenni és nem szerettem volna, ha Gitta néni miattunk sokáig ébren marad. Zéti papával bújt ágyba, én pedig a konyhában készülődtem, Zéti hangját még nagyon sokáig hallottam, azt hittem soha nem fog elaludni, annak ellenére, hogy délután alig aludt. Gitta néni kicsivel korábban mint tíz óra érkezett, és már 11kor végzett is. Miután elmentek mi még pörögtünk egy kicsit, de már éjfélkor mi is ágyban voltunk.
Péntek reggel, amikor Zéti felébredt Papát kereste, és ki akart menni a szobából, ekkor én is felébredtem, megijedtem, hogy nem lesz lefényképezve, ahogy örül, és próbáltam visszacsalogatni őt a szobába. Közben rájöttünk, hogy Papa azért nem hallja a kiabálásunk, mert épp fürdik. Lassan vánszorogtak a percek, Zéti egyre türelmetlenebb lett, de Papa az utolsó pillanat utáni pillanatban kilépett a fürdő ajtaján, hozta a kamerát és Zéti elindulhatott a felfedező útra. Csak mosolygott és mosolygott. Az sem tudta, hogy hova nézzen. A földön megtalálta a három könyvet. Először el sem akarta hinni, hogy az övé és hogy kibonthatja.
Reggeli közben elmondtuk neki, hogy a másik ajándék egy cirkuszi látogatás. Annyira izgatott volt egész délelőtt, hogy nem tudott magával mit kezdeni. Nagyon várta már a délutánt, annyira hogy el sem tudott aludni, sőt még az autóban sem tudta lehunyni a szemét, hogy ne legyen annyira fáradt. Mikor megérkeztünk Papával belestek a kerítésen át, reménykedve, hogy megpillantják az elefántot, de nem sikerült. Így csak reménykedhettünk, hogy a műsorban fognak elefántok szerepelni. Vettünk perecet, popcornt és izgatottan foglaltuk el a helyünket a porondülés harmadik sorában. A nosztalgia előadást mindenkinek csak ajánlani tudom, mert nagyon színvonalas, érdekes és legfőképp humoros. Zéti a bohócokon és még egy produkción annyira nevetett, hogy fojt a könnye. Én még sohasem voltam a Fővárosi Nagycirkuszban, és féltem is
egy kicsit, hogy milyen lesz, de a félelmem alaptalan volt, mert mi felnőttek is nagyon jól szórakoztunk, sokat nevettünk, a zene és a produkciók elbűvöltek. A majdnem kétórás műsorban volt egy 15 perces szünet, amikor kicsit kinyújtóztattuk a lábainkat és vártuk a második felvonást. Bűvész, bohócok, légtornászok kápráztattak el a mutatványukkal. A legszuperebb mégiscsak az volt, hogy volt elefánt a műsorban! Az előadás után Zéti meg is kérdezte, hogy holnap is jövünk?Még egy cukrászdába indultunk, de bent annyira sokan voltak, hogy inkább haza hoztuk a sütiket. Vettünk egy muffint, sok sok lufival, mert Zéti ezt kérte, és egy nagyon nagy nyalókát, ami nagyon finom is volt. Azzal Zéti az autóban egészen Gödöllőig eljátszott, de ott aztán kiesett a kezéből és leragadtak a szemei. Itthon az ágyban még kilenc óráig aludt.
Amikor felébredt vacsorázott egy keveset és Papa felhozta a muffint három gyertyával. Pénteken ezzel a tortával köszöntöttük fel a mi hároméves nagy fiunkat.Isten éltessen Zéti, erőt, egészséget és sikereket kívánunk a következő évekre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése