Óvoda, barátok, mese

Zéti egész múlt héten oviba járt. Igaz csak reggel 9-re érkeztünk és már fél 1-kor el is hoztam őt, mert itthon vagyok, de így is nagyon megviselte. Szerencsénkre Éva néni volt múlt héten, így valahogy könnyebben ment a vissza szokás. Szerdától minden reggel megkérdezte, hogy melyik óvónéni lesz ma. Szerdán már könnyek nélkül váltunk el egymástól, ami az én délelőttöm is megkönnyítette egy kicsit. Nagyon rossz érzés volt őt oviban hagyni, mikor itthon is maradhatna velem. De jobb ez így, mert a február nagyon kemény lenne neki. Így most van egy kis ideje megint beleszokni az ovis életbe. Ma reggel is csak akkor kezdett el sírni, amikor benézett a terembe és Zsuzsa nénit meglátta. Remélem azért nem sírt egész délelőtt. Azt kérte, hogy ma Opa hozza őt el, így én itthon várom a kis mazsolám. Mindig viszünk magunkkal egy mesekönyvet, hogy vmi otthoni is vele legyen, megmutatja az óvónéninek, bár nem tudom, hogy szokott e belőle mesélni, mert általában a német könyveket fogja meg itthon és viszi.
Pénteken este vendégeink voltak. Zéti egészen éjfélig ébren volt velünk. Igaz délutáni alvásból fél 5-kor ébredt, így nagyon jól bírta a strapát. A fiúk ráadásul játszottak a kis maszattal, aminek a Zéti nagyon örült. Másnap egész nap az kérdezte, ki volt nálunk, itt ki ült, itt ki feküdt az ágyon. Ha meglátott egy törött kisautót, rögtön mondta, hogy el kell vinni a szovicshoz (autószerelő itt vhol a környéken), mert a fiúk ezt mondták. Nagyon érdekelte, hogy mi volt az egyik barátnőm pocakjába, hogy fog onnan a kisbaba kijönni, és persze mikor lesz a maminak is nagy a pocakja ...! Egész délelőtt beszélgettünk.
Szombat délután vendégeink voltak, Papa barátai látogattak meg, Ágostonnal és Zsomborral játszottak egy darabig, de aztán mindenki saját maga kiválasztott játékával volt elfoglalva. Mivel nem sütöttem ezért ismét a csokifondue került az asztalra, és örömömre a felnőttek körében sikert aratott. A gyerekek nem voltak annyira elragadtatva a dologtól, sajnos. Nagyon kellemetlen volt, hogy Zéti nem sokkal 8 óra után megkérdezte, hogy mikor mennek haza. Gondolom sok volt neki a két nap nyüzsgés, mert ilyen már rég volt ám nálunk. De én nagyon élveztem, mert kezd megint minden visszatérni a régi kerékvágásba.
Remélem mindkét baráti társaságot hamarosan viszont látjuk!
Zéti nagyon édes mostanában. Papának egyfolytában mesélnie kell fejből, nem ám akárhogyan! Zéti mindig kitalál valamit, ezek általában szavak, "Papa mesélj a leopárdról, medvéről, majmócáról, róka komáról, jegesmedvéről ..." amiről aztán Papa kitalál egy jó kis történetet, jó sok valós információval, és mesél és mesél és mesél. Ha netán rövidebbre sikerülne a mese Zéti mindig szól, hogy "tovább is van még". Ilyenkor mindig jót kuncogok magamban és hallgatom, hogy milyen fordulatot vesz a mese.
Mostanában nem csak este az ágyban, lefekvés előtt kell mesélni, hanem mindig, amikor eszébe jut. Természetesen én nem tudok jól mesélni, így papát leváltani sem tudom. Bár tegnap kérte, hogy meséljem el a kedvenc Pixi-Bücher sorozat három füzetecskéjét ....
Az állatos meséken felbuzdulva rendeltem most két állatos lexikont, hátha fogjuk együtt nézegetni, bár négy éves kortól ajánlják, remélem azért jó hasznát vesszük majd:
Tierlexikon für Kinder (Dorling Kindersley Verlag, 2004)
Dorling Kindersley. Das große Tierlexikon. (Dorling Kindersley Verlag, 2006)
Illetve a Ravensburger Kiadótól a Wieso? Weshalb? Warum? sorozat Tiere und ihre Kinder című könyvet. Már ennek sem a junior kiadását rendeltem meg, hanem a 4 éves korosztály számára írodott könyvet.
Ez lesz a szülinapi ajándéka, illetve egy egész napos programmal szerettem volna meglepni őt, de nem találtam semmit, ami Zétinek való lenne, ezért aztán elmegyünk megint az Aquaworld-be egy jó kis fürdőzésre.
Ma meg is kérdeztem Zétit, hogy mit szeretne szülinapjára kapni. Íme a párbeszédünk:
-Tojtát.
- Mást nem szeretnél?
- Gyertyát rá.
- Másra nem vágysz?
- De, legyen jó sok jufi (lufi).
Teljesen meglepődtem, hogy ennyire emlékszik a tavalyi szülinapjára. Legalábbis gondolom, hogy emlékszik rá, mert máshol nem volt, ahol lufik lettek volna. Ezek szerint jó kis meglepetés volt és megérte. Így aztán megint beszélnem kell a kedvenc Gitta nénimmel. Terveztem ugyan idénre is vmi kis dekorációt, de akkor most már biztosan lesznek jufik is. :-)