Balaton - Vonyarcvashegy

A német barátainkkal ráhúztunk még egy hetet nyaralásra, augusztus 8-14 ig lent voltunk a Balatonnál. A németországi rossz idő után nagyon vágytunk a napsütésre és a melegre. Nem panaszkodhatunk, egész kedves volt hozzánk az időjárás.
Hétfőn érkeztünk, vacsorát főztünk, felfedeztük a campinget, ahol megszálltunk. Palacsintát sütöttünk, de a villanyrezsó kicsit megtréfált bennünket. Még soha nem sütöttünk ilyen sokáig palacsintát, pedig ettől csak többet szoktam és nem kevesebbet. Annyira lassan ment a dolog, hogy felváltva álltunk a tűzhely mellett: én kezdtem, Papa folytatta és Galina fejezte be. Este korán ágyba bújtunk, mert Félix és Viola fáradt volt.
Kedden reggel kimentünk a Balaton partra. Félix és Zéti nagyon otthonosan mozgott a stégen, hisz ők már hétfőn délután felfedezték a terepet. Félix le is ment a lépcsőn, Zéti persze utána. Mondtuk, hogy lassan, mert a lépcső csúszhat. Szót fogadott Zéti, kapaszkodott is a korlátban, mégis megcsúszott a lába és melléig elmerült a vízben. Még egy karcolás a lábon, üvöltés a stégen. Papa levette a pólóját és rohant száraz ruhákért. A stégen hűvös szellő fújdogált, de ez Félixet nem zavarta. Simán levetkőzött meztelenre és bement a Balatonba fürödni, így Galina rohant a Papa után, hogy törölközőt hozzon. Látszott a gyerekeken, hogy nagy kedvük van a pancsolásra, így rábeszéltem a Baude családot kehidakustányi termál strandra. Gyorsan össze kaptuk magunkat, autóba pattantunk és már autóztuk is a strand felé. A fürdőben a lehető leggyorsabban átöltöztünk és már kint is voltunk és kerestük a szabad helyet, ahova lepakolhattunk. A strand gyönyörű, isteni a meleg termál vize, szélvédett helyen van, nagyon jól éreztük magunkat. Zéti kipróbálta a hullám medencét is, lángost ettünk, játszótéren játszottunk és legfőképp a medencében töltöttük el az idő legnagyobb részét. Későn értünk haza, még vacsiztunk egyet és fáradtan ágyba dőltünk.
Szerda reggeli közben eldöntöttük, hogy az aznapi túra, Zánkára visz minket és megnézzük a dinoszauruszokat. (Én a belépőjegyet felháborítóan sok(k)nak találtam. Egy család belépője 6000 forintba került, ugyanannyiba mint Ausztriában a Styrassic parkban.) Egy nem túl nagy területen vannak felállítva az állatok, nem olyan jól elrejtve az erdőben mint Ausztriában. Zéti azonban élvezte, sőt itt most egyáltalán nem félt a szobroktól. Odament hozzájuk, megfogta a farkukat, belebújt a szájukba, ráült a kölyök dinókra. A kiállítás végén nagyon jó ötlet volt a homokban elrejtett csontváz, amit a gyerek paleontológusok áshatnak ki. Zéti nagyon élvezte a söprögetést, alig lehetett őt rábeszélni az indulásra. Pedig még sok érdekesség vár még ránk.
Nagyvázsony felé vettük az irányt. Dél körül érkeztünk meg a várhoz, a várcsárdában egy ebéddel indítottunk. Az udvaron foglaltunk helyet, de én nagyon fáztam, hűvös szél fújt és az árnyékos asztalnál nagyon fázott a lábam. Zéti egész héten meglepően jól evett. Míg az étel az asztalra került, Zéti Félix-szel kocsizott és játszott. Ebéd után megnéztük a várat. Felfedeztük a tornyot, felmásztunk a tetejére és onnan néztünk szerteszét. Hazafelé Zéti elaludt, otthon is tovább szunyókált, így addig mi megfőztünk. Vacsora után még elmentünk egyet sétálni és megnéztük a Szent Mihály kápolnát a camping mögött emelkedő dombon.
Csütörtökön Sümeg felé indultunk. Igyekeznünk kellett a reggelivel, mert a 11 órási várjátékokat el szerettük volna érni. Ügyesek voltunk. Egy fél órával a kezdés előtt érkeztünk. Megvettük a jegyeket, tettünk egy kört és türelmetlenül álltunk az ajtóban és vártuk, hogy beengedjenek. Elfoglaltuk a helyünket és feszülten vártuk a műsort. A lovagok és várkisasszonyok nagyon jó műsort hoztak. A főlovag nagyon vicces volt, sokat mosolyogtunk. A cirkusz bemutatójában Zéti is szerepelt. Gyerekeket hívtak ki a "porondra" és hengerre tett lécen kellett egyensúlyozniuk. Zéti nagyon ügyes volt, talán egy pillanatra egyedül is megállt rajta. A show után ebédeltünk egyet és teli pocakkal másztuk meg a nem túl hosszú utat a várhoz. Gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű vár! A várban pénz vertünk, kürtős kalácsot ettünk, tornyot másztunk, kilátást csodáltuk. A vár után mi Vonyarcvashegyen a strandon pihentünk egyet, pancsoltunk, csúszdáztatok, homok várat építettetek. Este az elalvásnál nem kellett hosszasan mesélni.
Pénteken délelőtt Keszthelyen a Festetics kastélyban jártunk. Zéti Papával kint maradt a kastély kertben, mi pedig bent gyönyörködtünk a kastély sokszínű szobáit. Kiváncsi voltam a keszthelyi kikötőre is, így elautóztunk oda, és ha már ott voltunk, hajókáztunk egyet egy gyönyörű vitorlás hajón. Zéti egyfolytában a kormánykerék mellett üldögélt és tekerte, amíg csak lehetett. Sajnos a nagy kormánykeréknél baleset történt. Zéti megtámaszkodott a kormány keréken és az elfordult, megütött a kezét. Még egy kék folt, a sok horzsolás mellé. Nagyon jó idő volt, így délutáni strandolást nem hagyhattuk ki. Ismét Vonyarcvashegyen strandoltunk. Jó levezetése volt a napnak.
Szombatra nem terveztünk semmi mást, csak strandot. Az idő kedvezett nekünk. A víz csak először volt hűvös, de ha mozogtunk és labdáztunk kellemes volt bent lenni. Egy kis színt is hoztuk haza magunkkal. Pizzát ebédeltünk, homokvárat építettetek, csúszdáztatok, wakeboard-osokat néztetek, játszótéren játszottatok. Egyszerűen csak pihentünk. Féix-szel nagyon jól összeszoktatok a második hét végére. Nem volt baj, hogy nem beszéltél németül, mivel megértetted őt és azt csináltad amit szeretett volna, ezért aztán nagyon jól el tudtatok huncutkodni. A rosszasághoz nem kell a nyelv. Jól megértettétek egymást.
Vasárnap reggel összepakoltunk és elindultunk haza. Kár hogy eltelt ez a két hét!