Vasárnap Zétivel kettesben strandra mentünk, azaz hármasban mert Oma is jött velünk. Későn keltünk. Nem is emlékszem, hogy volt e már ilyen, hogy fél 10-kor ébredtünk. Nagyon gyorsan összepakoltunk, Zéti megitta kakaóját, és becsomagoltam neki az útra egy szendvicset. A 40 perces út alatt többször is megkérdezte, hogy sokáig megyünk e még. De hamar eltelt az idő.Nagyon szép napot fogtunk ki. Sütött a napocska, meleg volt, lágy szellő ringott. Leparkoltunk, megvettük a jegyeket és letelepedtünk a fűbe, Zéti alig bírta kivárni, hogy átöltözzem és bekenjem naptejjel. Omával már rohant is a vízbe. Egész nap vízben pancsoltunk. Zéti nagyon bátran mozgott, többször is bedugta a fejét a víz alá, egyedül ment fel a csúszdára, lent elkaptam. Bár ő szeretett volna egészen egyedül leérkezni, én féltettem. Néha néha bele is kortyolt a vízbe. Féltem is hogy beteg lesz.
Nagyon szófoga
dó, jó gyerek volt egész nap. Amikor szóltam, hogy kajálni megyünk, nem akadékoskodott. Nagyon jóízűen evett és már mentünk is vissza a vízbe. Vittük magunkkal a vízipisztolyt is. Azzal locsolta Omát, egyre csak incselkedett vele. Amikor azonban Oma engem akart lespriccelni azt nem engedte, megvédett az én kis mazsolám.Viszonylag korán hazajöttünk, mert itthon várt ránk a baracklekvár főzés. Viszont már az autóban hazafelé szólt Zéti, hogy fáj a füle. (Pünkösdi strandolás után fel is szúrták neki, nagyon rossz volt.) Hétfőn kora délután mentünk a doktor nénihez. Már az ajtóban üvöltött, hogy "ne fogjatok le, nem fo
gok ficánkolni". Ügyesen, sírás közben persze, megvizsgálta őt az orvos, írt fel cseppet neki. Papa azért elvitte őt még Pestre egy másik orvoshoz, ahova egész héten feljártak. Ő mást is talált. Kenőcsöt tett a fülébe, aztán antibiotikumot is kapott három napra, és fülcseppet. Remélem, hamar meggyógyul a fülecskéje. Nem tudom, hogy fogunk eztán strandra menni. Mert az egész csodaszép, pihenős, együtt töltött nap nem sokat ér így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése