A hosszú hétvége ...

gyorsan eltelt. El sem akartam hinni, hogy négy teljes napot otthon tölthetek. Ráadás szerdán munkába indulás előtt kiderült, amire nem számítottam, hogy aznap is itthon maradhatok. 5 nap "pihenés". Meg kell hagyni nagyon jót tett.
Imádtam megint Zétivel lenni. Nagyokat hancúroztunk, játszottunk. Voltunk babalátogatóban és Zselykéék is megérkeztek péntek délelőtt. Eleinte minden nagyon jól ment, Zéti egész jól viselte Zselyke impulsiv természetét, de ahogy egyre fáradt, úgy egyre többször görbült le a szája. Talán csak egyszer sírta el magát úgy igazán, mert Zselyke elég erőteljesen elkiabálta magát. Mindemellett nagyon ügyesen eljátszottak egymás mellett, szőlőt, ropit ettek, hintáztak, kocsikat tologattak, hemperegtek. Reméljük máskor is eljönnek hozzánk.
Zétinél, most kezdődik az a korszak, hogy "enyém" / "mein". Ha nem akarja, nem adja oda a dolgait, sőt ha más is játszik vele, akkor elveszi és közli "enyém". Sőt most már parancsolgatni is tud: menj, komm, ide, oda. Ha nem tetszik neki, amit mondasz, például nem mehet ki a kapun, pedig szeretne, akkor integet és közli: szia vagy tschüsi. Annyira édes amikor integet az "icipici" (ezt nagyon imádnivalóan tudja mondani és sűrűn használja) kezével, igencsak nehéz komolynak maradni. De a nem az nem!
Két hónap után ismét voltam hosszabb időt otthon. Rendet raktam, kitakarítottam, kimostam a hűtőt. Épp hogy csak haza ugrottam egy órára, amiből majdnem négy lett.
Voltunk falunapon is 20-án és 21-én este. 20-án jó kis táncos buli volt. Zéti nagyon jól bírta a dolgot. Talán már volt este tíz is mire haza értünk. Nagyon élvezte a zenét, hol egyedül hol pedig kezembe felkéredzkedve roptuk. Jól éreztem magam. Másnap Zéti fáradtabb volt estére, így csak másfél órát hallgattuk a felcsendülő ismerős operett darabokat. Zéti egész figyelmesen hallgatta, addig amíg meg nem látta a futkározó gyerekek kezében a villódzó színes csövet. Utána már csak azt mondogatta: "villág". Kekééktől kapott egyet, imádom látni azt az örömöt látni, ami ilyenkor kiül az arcára. Tejesen oda volt örömében. Egyszer csak aztán szólt, hogy "haza, haza" és indultunk is.
Már biztos emlegettem, hogy Zéti mumusa a béka. Egyszer Édesapa fürdés után (mert Zéti nem akarta abbahagyni a pancsizást) kihúzta a dugót, és brekegett egyet és megijesztette Zétit, hogy jön a béka. Ez annyira jól sikerült, hogy a kis manó még mindig nagyon fél a békától. Sokszor eszébe jut, van hogy nem mer lemászni az ágyról, van hogy nem mer bemenni a nappaliba, ilyenkor mondja is: "fél! béka!". Tegnap az úton találtunk kilapítva egy elég szép példány. Zéti majdnem felmászott rám ijedtségében, aztán meg csak úgy iszkolt el a környékről is. Vajon elfelejti egyszer a félelmét?
Zéti ült egyik délelőtt a földön, kezében egy kék ceruza, vonalakat húzogatott a papírra vele, majd kommentálta: "Schiff" (hajó), ügyes. Lesz fantáziája a fiamnak??? ;-)
Biztosan előkerült már Zéti orrturkálása is. Csecsemőkora óta dugdossa az orrunkba a kicsi ujjacskáit. Én sohasem szerettem, valahogy már akkor le kellett volna szoktatni őt erről, mert ezt mostanában nagyon keményen űzi. Félálomban, elalváskor és bármikor amikor eszébe jut, elkezdi a kicsi ujjacskáit az ember orrába dugni. Más gyerek az ember fülét simogatja, amit én sokkal kellemesebbnek tartok, Zéti ehelyett egy viszonylag fájdalmas kedvtelést, vagy hívhatnám nyugtatót talált magának. Nekem emiatt állandóan sebes az orrom, illetve gyakran rohanok a fül-, orr-, gégészhez, az állandó visszatérő fertőzés miatt. Édesapa is egyre gyakrabban panaszkodik, hogy reggel fél hattól Zéti az orrában matat, így nagyon nehéz pihenni, aludni. Remélem hamarosan kinövi ezt a szokását, mert ennyi antibiotikumot nem szedtem még életemben, mint amennyit az elmúlt fél évben. Miért jó ez neki? Mi olyan érdekes egy orrban?

Az öt nap igen csak jót tett nekem. Hiányzanak ezek az együttlétek. Látni, ahogy rajzol, olvas, játszik, olyan sok dologról maradok le. Igazából semmi más nem számít, igazából ez adja talán a legnagyobb örömet az életben és erről mondtam le viszonylag nagy mértékben. Még mindig aggódom, hogy jó döntés volt e. Tényleg ekkora úr a pénz?