Pihenés, betegség

El sem hiszem, hogy eltelt egy hónap az utolsó bejegyzés óta. Sok minden történt ebben a hónapban, sokszor megfogadtam, hogy most leülök és legalább piszkozatban írok egy két sort, hogy ne felejtsem el a fontos pillanatokat. Mondanom sem kell, hogy nem jött össze. Pedig Zéti az elmúlt hónapban nagyot fejlődött.
Két héttel ezelőtt pénteken indultuk egy kis kikapcsolódásra Hajdúszoboszlóra. Zéti nekem szerdán este már nagyon furcsa volt, mint aki beteg lesz. Csütörtökön este arra értem haza, hogy 38,6 fokos láza volt. Így Szoboszló helyett mi a doktor nénihez vettük az irányt. Felső légúti gyulladást szedett össze valahol az én kis nyuszim. Két éjszaka is a karomban aludt, mert nem kapott levegőt, és egyfolytában nyüszített. Péntek este értünk le Hajdúszoboszlóra. Nagyon szép hétvégénk volt. Merem remélni, hogy mindenki megkapta azt, amire vágyott. Oma és Opa pihentek, Édesapa is elnyújtóztatta az izmait a meleg vízben, remélem sikerült ellazulnia a pár nap alatt, én pedig Zétivel lehettem egy jó darabot. Egy kicsit megint volt időm kézimunkázni is ... Így aztán fájó szívvel jöttünk haza a nagy hajtásba. (Itthon vakolták a házat, most a vizet és a fűtést szerelik és ha minden jól megy akkor jövő héten elkészül az aljzatbeton is.)
Zéti imádta a vizet, pancsolt a vízben, és közben anyás lett. Imádta, hogy mindketten, azaz négyen, folyamatosan körülötte vagyunk. A kis szökőkút lett a kedvence. Lehetett pancsolni, játszani, lefogni a csöveket. Ha gondolt egyet, elindult. Nem számított elkíséri e valaki. Célirányosan és magabiztosan haladt az oly érdekes új játékszere felé. Másik nagyon jó hely a strandon a játszótér volt. Lehetett vonatban szaladgálni, repülőben vezetni, hintalovon hintázni (édesapával) és persze hintázni. Ha odamentek édesapával, akkor igencsak sokára értek vissza.
Csütörtökre Zéti megint rosszabbul lett, csak azt hajtogatta, hogy fáj a keze jába. A szívem akart megszakadni. Lázas is volt. Így pénteken megint a doktor néninél kötöttünk ki. Valami hólyagos bakteriális vírusos fertőzése volt a torkán. Egyetlen megoldás, az antibiotikum, ráadás, még csak nem is mondta, hogy mi az. Én azt hittem, valami köptető féleség, mígnem a nagynéném fel nem világosított, hogy egy igen erő antibiotikumot adok Zétinek. Felháborít, hogy nem tudnak semmi alternatív megoldást! ... Zétinek fájt tőle a hasa, nem volt étvágya, nyűgös volt. Hál Istennek, hogy letelt ez az öt nap. Mintha már megint a régi kicsi mazsola várna itthon esténként.
Közben édesapa is nagyon beteg lett, neki is fájt mindene, keze, lába ... 39,5 fokos lázzal hánykódott egyik éjszaka, másnap azonban már nem volt láza és harmadnapra jobban lett.
Én úgy néz ki, kimaradtam, de lekopogom...