... beköszöntével - de kérdem én, hol maradt a tavasz? - rájöttem arra, hogy az én kicsi nyuszimnak egyáltalán nincs az évszaknak megfelelő öltözéke. Tegnap este mikor hazaértem és Zétit a kezembe vettem, ragadt a haja, olyan illata volt mintha egy akváriumból, a halak mellől húzták volna ki őt, melege volt, izzadt ...! Nem is haboztam, édesapát bepakoltam a volán mögé és elhúztunk a tescoba. Nem elég, hogy szegény mazsola beleizzad, belefülled a pelusba, az anyja még hosszú gatyát és edzőcipőt húz rá. Vettünk is pár pólót és rövidnadrágot. Mára pedig beütemeztem egy szandál és cipővásárt. Délelőtt csavarogtunk egyet az Árkádban és csekély 13e forintért vettünk két cipőt. Ahhoz képest, hogy a téli bakancsa is ennyibe került, egész jó vásárt csináltunk a két cipővel. Zétinek kölcsönöztünk egy bevásárló kocsit, olyan autósat, abban ült jó sokáig, a cipőpróbákhoz kegyesen kidugta a lábát az "ajtón" és szorgalmasan tűrte, hogy édesanyja jópár cipőt felhúzzon a lábára. Egy tündér volt. Szegény nagyit elrángattuk magunkkal, mert féltem a kocsiúttól, de ha tudom, hogy ilyen jól viselkedik, akár mehettünk volna kettesbe is (mindenesetre így nagyon kényelmes volt nekem). Azt hittem, hogy Zéti lába már nagyobb, de most látom igazán a szandiban, hogy a 22-ben is van még hely. Így remélem őszig mindkettő kitart.
Mivel az építkezésen sokat kinn vagyunk lassan gondoskodnom kell neki naptejről is. A tavalyi niveaval nem hiszem, hogy be fogom krémezni, mert félek az ekcémától. Most egy ideje már nem látszanak rajta a pöttyök. Szép a kicsi bőre. Este amikor fürdéshez levetkőztetem nagyon viccesen néz ki a hófehér pocakja mellett a lebarnult kicsi keze és arcocskája. Azt olvastam, hogy az Ilcsi termékeket lehet kisgyerekekre is kenni, most épp egy ilyen naptej beszerzésén vagyok rajta.
Megérkezett amerikából kedden édesapa keresztfia. Sajnos az ország másik végén laknak, nem tudom, hogy lesz e időnk Ethant meglátogatni, vagy édesanyja szán e ránk egy két napot és eljönnek e hozzánk vendégségbe. Édesapa biztosan nagyon örülne neki, mert már 3 éve nem találkoztak.
Zéti imád az autóban a kormány mögött brümmögni. Édesapám megmutatta neki, hogy milyen jó is a kocsiban játszani, azóta ha elmegyünk az autó mellett bekéredzkedik és képes akár egy órát is elbíbelődni benne. Tudja, hova kell dugni a slusskulcsot, sőt sokszor sikerül egyedül is bedugnia. Imádja a kormánykereket "forgatni". Nagy türelem kell ám mindehhez. Mert ha egyszer beszabadul a járműbe, akkor eltart egy darabig, amig kiimádkozom őt onnan. Vagy jó nagy hiszti árán kiveszem őt. (Azt annyira nem szeretem, de néha muszáj.)
Mostanában megint rájött a tombolhatnék. Ha valami nem tetszik neki, akkor megy a cirkusz. Ilyenkor elmagyarázom neki a dolgokat, utána jókat nevetek rajta és felkínálok neki valami mást, játék, mesélés, zene, tánc, séta ... épp mihez van kedvem. Biztos vannak ügyesebb anyukák is tőlem, akik jobban kezelik a dolgokat, de lassan én is belejövök éa egész jól tudom kezelni ezeket a dühkitöréseket. Ezért aztán mostanában egyre rövidebb ideig is tartanak. Remélem, hogy ezt az életkori sajátosságot hamarosan kinövi, mert annyira nem jön be.
Zéti mindent mond. Minden szó kezdőszótagját mondja utánunk. Mindegy hogy magyarul vagy németül.
Valamelyik nap autóban ültünk, anyumékhoz tartoztunk, amikor édesapa kérte Zétit, hogy mondja, gyere, Zéti erre úgy válaszolt neki, hogy ko(mm). Kicsit meglepődtünk mind a kettem. Ma is volt hasonló élményem. Árkádhoz akartam lekanyarodni, a piros lámbánál álltunk épp amikor anyum mondogatt, hogy mi van a plakáton: golyók ... stb. amikor Zéti kijavította őt, hogy azok ott ba(ll), azaz labdák. Azt hittem, rögtön megeszem.
Most kezd azonban látszani, hogy majd keverni fogja a két nyelvet. De rendjén van ez így. Van még pár éve, hogy letisztuljon a kicsi fejében a sok tudás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése