Húsvét

Nálunk is járt ám a nyuszi, csak én egy kicsit későn jutok az íráshoz. Zéti egy kosárra való csokinyuszit gyűjtött be. Ezek mind itt sorakoznak az ebédlőasztalon. Ezen a hétvégén szombaton dolgoztak a kőművesek, így nagyiéknál voltunk. Vasárnap nagyapa születésnapját ünnepeltük (kapott egy eperfahordót a pálinkájának) és csak késő délután értünk haza. Zéti délutáni alvása alatt én szereztem egy szép kis nyuszit a manónak. Egy fehéret fekete (szürke) foltokkal, sötét szemmel. (Nagyon csúnyák a piros szemű tiszta fehér nyuszik. Megijedtem tőlük.) Még nagyiéknél megmutattam neki a dobozban rejlő új háziállatunkat. Csak kerekre tátotta a nagy szemeit, és azt mondogatta, hogy ooooo. Megsimogatni nem merte, keresztanya kezét tollta be a dobozba, hogy simogassa ő meg. Szegény nyuszi nagyon meg volt ijedve. Ha tehette volna biztosan kiugrott volna a bőréből. Mikor haza értünk kiengedtük őt a dobozából. Zéti csak úgy kergette. Édesapa nem nagyon örül az új jövevénynek, mert nincs őt hová tenni. Egy nagy kosár lett az otthona. Igyeszünk minden nap játszani vele, kiengedni friss füvet enni. Sőt most már van búzánk, kukoricánk és nyúltápunk is. Reggel este szorgalmasan etetjük a kis állatot.
Miután kinyuszizta magát az én kis manóm, elrejtettem (kicsit túlzás ugyan, mert csak lettem a fa elé a kosarat) a "fészket" a kertben. Mikor Zéti meglátta, odarohant és kiszedegette a csoki nyuszikat. A kosár alatt pedig várt még rá egy kis fa vonat. Legugolt majd leült a fűbe és elmélyülten játszott.
A házból nagyon hallani a vonatokat, így sokszor mondókázunk, hogy
Eine kleine Dickmadam
fuhr mal mit der Eisenbahn
Eisenbahn, die krachte,
Dickmadam, die lachte. (huhuhu)
Mikor meglátta a csomagoláson a vonatot rögtön utánozta a vonatfütty hangját.

Hétfőn aztán pihentünk egy nagyot. Már korán reggel útra keltünk a nagyival és kekéékkel az Aquaworldbe. Egész nap úszkáltunk, egy órakor tojást halásztunk a gyerek medencében. Zétinek annyira bejöttek a műanyag tojások, hogy nem akarta vissza adni a szervezőknek. Nehezen sikerült rábeszélni őt, hogy adja vissza, inkább fogadja el cserébe az édességet, amit kap. Azt hittem lesz nagy sírás, de aztán megbékélt a csereajándékkal. A gyerekmedencében csúszkált is a csúszdán. Egyszer jól el is merült és nyelt egy nagyot a fürdővízből. Annyira sajnáltam szegényt. Csak négy hónap telt el az utolsó vizes élménye óta, mégis szembetűnő volt a változás. Sokkal jobban élvezte az igencsak fárasztó napot. Dél alatt sikerült őt elaltatnom és kinn aludt is egy órácskát az egyik nyugágyon. Mi addig szaunáztunk egy nagyot. Most kivételesen én is csúszdáztam édesapával. Nagyon buli volt. Már rég nem csúsztam. De tetszett! Kár, hogy olyan nagy sort kell kivárni minden egyes csúszás után. Mehetne gördülékenyebben a dolog!
Megebédeltünk és délután a kertben a játszóházban játszottunk. Csúszdázott Zéti, mászókázott. Aztán felfedézték egy készülőben levő strandröplabda pálya homokát. Négy felnőtt és egy csöpp játszott benn a homokban. Jó kis nap volt, gyorsan eltelt.
Éjszaka aztán átkoztam, hogy fürödni mentünk. Zéti nagyon rosszul aludt. Egész éjjel nyüszkölt közöttünk. Éreztem, hogy bekakilt, de nem volt erőm felkelni, édesapa aztán megerősítte a sejtésem. Átpelenkáztam a kis mogyorót. Utána aztán már nem tudtam aludni, csikart, görcsölt az én hasam is. Belefutottam Zétivel egy jó nagy hasmenésben. Engem rázott a hideg, de közben izzadtam. Nagyon kész voltam egész éjjel. Utána még két napig szenvedtem. Zéti hamar jobban lett. Nem tudom, hogy az aquaworldi ebéd miatt voltunk betegek, vagy valami mást szedtünk össze, de mindenesetre nagyon kész voltam.
Reméljük a legközelebbi kikapcsolódás utóhatása nem lesz ilyen rossz.