Elmaradás

Nagyon sok az elmaradásom. Sokszor le szeretnék ülni a gép elé, és azt a pillanatot szavakban is megörökíteni. Persze olyankor sem a gép sem a fényképező nincs nálam.
Tegnap reggel nagy sétát tett Zéti a nagyival. Miután kinyitja a szemét, épp csak a reggeli végéig bírja türelemmel, és menni kell. Már a reggeli előtt mondja, hogy (sé)ta és mutat az ajtóra. Délutáni ébredés után sincs ez másként. (Így aztán a lakás állandóan szalad, tegnap nem bírtam, este 7kor nekiálltam takarítani.) Ha egyszer elindulunk, akkor aztán mindig este van mire hazaérünk. Nem tudom, hogy Zselykééken kívül van e még szülő, aki ennyit kinn van a gyerekével. (Majd ha jön már a nagy meleg, nem tudom, hogy fogom majd 11 és 15 óra között benn tartani az én kis csemetémet.) Imádnak kinn lenni, felfedezni a világot. Úgy hiszem, hogy ilyenkor igazán szabadnak érzik magukat. (Majdnem) Azt csinálhatnak amit akarnak, oda mennek, ahova szeretnének, nincsenek korlátok. Főleg a templomkertben. Dombra fel, dombról le. Tegnap épp beértünk a templomkertbe, kivettem Zétit a kocsiból, amikor jött egy autó. Egyből nyújtotta is a kezét, oldalra húzódtunk, leült a padkára, felnézett rám azzal a csodaszép csillogó nagy szemeivel és azt mondta brümbrüm. Bevillant, hogy tavaly ilyenkor, örültem, ha egy kicsit elvolt a babakocsiban, most meg már elmondja, hogy mi történik körülötte. Elszaladt ez a 15 hónap. Zéti kora nekem valahogy megállt a 1 évnél, mindig utána kell számolnom, hogy hány hónapos is. Rohan az idő. Azt veszem észre, hogy oviba megy az én kicsi fiam. (De ha ez a kormány, így halad tovább, akkor maholnap már bölcsibe kell adnom, az én manómat. Márpedig én eléggé bölcsi ellenes vagyok. Maradjon az a kicsi mazsola otthon az édesanyjával, amíg lehet. Ott van ő a legjobb helyen. Nem mintha sok lenne az a GYES, de akkor is... Erre most még azt a keveset is elveszik. Persze strukturális, intézményes lehetőséget nem biztosítanak a gyerek elhelyezésére. 130%-on dolgoznak a bölcsik. Kinek van pénze manapság magánbölcsibe adni a gyerekét? Nem beszélve arról, hogy a munkáltató sem akarja a mamát idejekorán viszont látni.... de ez már egy másik blog témája lenne, de ott nem fogalmaznék ilyen szépen, mert nagyon mérges vagyok.)
Nagyon jó, hogy megjött már ez a jó idő, szeretünk kinn lenni. A nyuszi meghozza majd a homokozót is, akkor nem leszünk állandóan kinn az utcán. Lehet majd itt benn is játszani. Most a Zselykééknél szoktunk, homokozni és hintázni. Zétinek is csináltak egy külön bejáratú hintát, abban játszottak a kicsi huligánok tegnap. Bár Zselykét már megint rég látta Zéti és mindig eltelik egy kis idő, amíg megszokja a kis csaj nagy hangját. Tegnap és ma délelőtt is elpityeredett egy párszor, mert megijedt, amikor Zselyke rá parancsolt. Mutat valamire (nekünk is érteni kellene, hogy mit is akar), hangosan azt kiáltja hogy öööö. Erre aztán Zétinél eltörik a mécses....
Hétvégén falaztunk. A pince szint majdnem összes fala teljes magasságban áll. Most szombaton még felfalazzák a hiányzókat és aztán jövő héten lehet gerendázni.
Húsvét hétfőn tervezünk fürödni menni. Biztos nagy lesz mindenhol a tömeg, de nekem akkor is jól fog esni egy kis fürdőzés, szaunázás. Zéti is biztos élvezni fogja.



néni, drei, chi(nesen) ko(ntrabass), fi(sch), Zsely(ke), bu(s), cica, anya (én még nem hallottam, nekem mamit mond), de szinte mindent ismétel, minden első szótagot mond utánunk.