Az év utolsó előtti napján

végre sikerült, Zéti pár nagyon jól sikerült mondatát lejegyeznem és ezt most össze is foglalom. Tudom, ez nem olyan, mintha hallanánk, de mégis jó lesz feleleveníteni. (már gondolkozom egy ideje, hogy fel kellene venni, ahogy az én kis duma-matyim egész nap szövegel, de még ez is várat magára egy kicsit.)
Délelőtt hármasban indultunk sétálni. Az előző esti hóból szinte csak a latyak és a víz maradt meg az utakon. Zétinek ez aztán nagyon tetszett. Ráadás édesapa egy gátat is csinált a ház elé hóból, hogy megálljon a víz. Zétinek egy másodpercre sem volt szüksége, hogy észre vegye, már robogott is felé és bele is gázolt. Mire észbe kaptam, már csupa víz volt minden. Még el sem indultunk sétálni, még fel sem öltöztünk, máris kezdhettük újra az egész procedurát. Elsétáltunk a dédiékhez. Még be sem értünk a kapunk, Zéti már kiabált is "jöttem, dédimama, jöttem". Azt hittem megzabálom, annyira édes volt.
Mikor hazaértünk vettük a kispárnát, a pihe puha takarót és indultunk a nagyágyba délutáni szunyokálásra. Természetesen a pelust is kicseréltük ágyba menet előtt, mert ha nem, akkor Zéti rögtön szól, hogy a pisist ki kell venni. A cumi sem maradhat el alvásnál. Kiabált is Zéti édesapának: "papi, ho(l) van cimim? apukád hozzá(l) egyet." Alvás után igyekszik a család megfosztani Zétit a cumitól, mert ugye az nem jó ... de Zéti ilyenkor is szól: "apukád ne dobd el a cimit, cimizni szeretnék!"
Estefelé, Omával játszott a nappaliban, egyszer csak sűrű lábtopogást hallunk a folyosón és már kiabált is, mami mami. Amikor átért, láttam, hogy Omi melltartója van körbetekerve rajta. Megkérdeztem, hogy mi az rajta, Zéti pedig nagy komolysággal közölte: "cicifix, jó meleg". Na ilyenkor maradjon az ember komoly.
Kekééktől "hazatérvén" kiabálta (kis segítséggel), "mami, úgy megijesztelek, hogy kiugrassz a bugyiból" és az én Tündérem, mindezt nagyon is komolyan vette, és magától hozzá is tette, "mami, vetkőzz le".
Szeret Zéti mostanában telefonálni. Ági Omával rendesen és hosszasan beszélget telefonon. De elég, hogy eszébe jusson, megy a telefonhoz és mondja is "hallo, hallo, dédimama, hívlak gyere le", vagy "hívom Zsuzsa nénit és megkérdezem, hogy mikor megyünk Hajdúszoboszlóra".

Természetesen az l betűt még j-nek ejti, a c-t is gyakran t-nek mondja, szó elején p-t f-nek és a s-t sz-nek.
Remélem hamarosan lesz időm vagy inkább lehetőségem felvenni a mondatait, hogy megmaradjon legalább egy pár ebből a csodás korszakból.