Eljött az év utolsó napja is

és ez elmerengésre késztetett. Az elmúlt egy év eseményteli volt családunk életében. Zéti napról napra okosabb, ügyesebb, beszédesebb, huncutabb és imádnivalóbb lett. Maradj ilyen Kisbogár!
Ebben az évben március 23-án keztünk el építkezni, és minden napot, minden hétvégét és minden gondolatunkat kitöltötte e nagy családi vállalkozás. Nem mondhatnám, hogy ne lettek volna mély völgyek, de én mégsem éltem meg annyira rázosnak ezt a nagy projektet. Most ez úgy hat, mintha már vége lenne, pedig még pár hónap bele fog telni, hogy költözhessünk, mégis úgy érzem, hogy most már nagy gond nem lehet.
Imádnivaló családjaink minden tagja. Mindenki segített ott, ahol tudott. Sosem fogjuk tudni a szüleinknek meghálálni, hogy odaadóan segítettek, bátorítottak és támogattak!
Május óta én dolgozom, édesapa van Zétivel gyed-en, így tud a házon dolgozni. Édesanyám, dédi pedig itthon felváltva vigyázott Zétire.
Júniusban kis szünetet tartottunk, hogy lagzizhassunk, hisz Keke férjhez ment. Jó buli volt!
Júliust és augusztust végig dolgoztuk és csak szeptember elején pihentünk meg újra pár napra Hajdúszoboszlón.
Elrohant az ősz és elkezdtünk adventre, karácsonyra készülődni. Az év utolsó heteit és napjait, pihenéssel és a legfőbb, hogy egymással töltöttük szeretetben.

Ezt a hosszú és tartalmas 2009-es óévet itthon búcsúztattuk. Zétivel voltunk, játszottunk, majd a délutáni alvás előtt megkértem, hogy aludjon sokáig, hogy este bulizhassunk. Valóban sokáig aludt, de 10 óra előtt nagyon elálmosodott. Még mielőtt lehunyta volna a szemét és mély álomba zuhant volna egy nagyon szép és viszonylag hosszú tűzijátékot néztünk a szobánk ablakából. Édesapa bulizni ment, én itthon Kekééknél tévéztem.
Ma mindenki pihent. Délután pedig megnéztük a dédimamáékat.

Kívánom, hogy a 2010-es év egészségben, szeretetben és vidámságban teljen el. Vigyázzon a Jóisten a családunkra, hogy jövőre ugyanennyi jóról számolhassak be.