A nagyok játékát

Zéti imádja, bár mostanában szokta mondogatni, hogy dolgozom, mintha tudná, hogy nem olyan buli ez egy felnőttnek. Gondolok most elsősorban a hólapátolásra. Nem tudom, mikor láttam ennyi havat utoljára. Két napja csak havazik. Ma a dédinél voltunk kétszer is havat lapátolni (bár igazán már nincs hova, mert annyi van az udvarban, az utcára kihordani nem lehet, mert az árok sem bírja már el. Zéti kapta az öreg hólapátot, amit az idő már eléggé megviselt és elkoptatott, és tolta vele a havat, néha megpihent és úgy támaszkodott a lapátra, mint mi szoktunk. Nagyon muris volt látni. Sajnáltam, hogy nem vittem magammal a fényképezőgépet!
Remélem, ha felnő az én kis manóm, akkor is ilyen szorgalmas legény lesz!
Pénteken Zselykééknél voltunk látogatóban. Hivatalosan is megnéztük a kis Villőt. Zselyke mozgékonysága mellett Villő maga a nyugalom. Már biztosan a pocakban megszokta, hogy mindig történik körülötte valami, így ha aludni akar, akkor alszik, még akkor is ha a nyugalom hiányzik a házban. Zéti nagyon élvezte Zselyke kis konyháját. Sokáig főzött, kevergette a tűzhelyen az ételt, majd kiszedte a tányérokat, edényeket a szekrényből, megterítette az asztalt, megkóstoltatta az ételt. Élvezte, hogy ő lehet a konyha kis tündére.
Mire épp megunta volna a konyhát, felfedezte a polcon Zselyke kasszagépét. Onnan kezdve nem engedte a kezéből. Bekapcsolta, kikapcsolta, összeadott, kasszát kinyitotta, használta a kártyaleolvasót ... mint egy igazi kis eladó.
Zéti már a szülinapja előtt pár nappal mindig szólt, ha pisilnie kellett. Olyankor futottunk és általában egy csepp bánta ugyan - bilibe pisiltünk. Ha elmentünk otthonról, akkor még kap pelenkát, de Zselykééknél szólt, hogy "bepisiltem", azaz pisilni kell, rohantunk és a WC-be végeztük kis dolgunkat. Nagyon büszke anyuka voltam / vagyok! Így most már egyre gyakrabban pelus nélkül megyünk el itthonról.
Este, a látogatásunk után ismét ünnepeltünk. Papa 32 éves lett! Keke elhozta a tortát, nem is tudom, hogy Papa számított e rá, és míg Papa fenn volt a háznál, addig mi mindent előkészítettünk. Kitettük a tortát egy tálcára, feltettük a gyertyát és a Zéti tartalék tűzijátékát és egyre csak vártuk, hogy jöjjön a Papa haza. Lassan telt az idő, de egyszer csak hazaért az ünnepelt. Meglepődött a Papa! Zéti segített elénekelni a "Zum Geburtstag viel Glück, ..."-dalt (végig tudja, már reggel egyedül elénekelte a Papának) elfújni a gyertyát, felszeletelni a tortát és végül meg is kóstolta azt. Átnyújtotta a tábla csokit (hisz Papa a síutat előre kapta meg) és adott egy nagy pusszantót is. Egy kis tündér volt az én kicsi manóm!
Zéti tegnap este szólt, hogy "bekakáltam", azaz kakilni kell és Oma ráültette a bilire. Egy perc múlva tele is volt a bili. Először végezte nagydolgát a bilibe. Dagadt a szívem a büszkeségtől! (Ma azonban megint a pelusba sikerült benyomni, de én ennek ellenére örülök!)
Hát ha szeptembertől oviba kell, hogy menjen, akkor igen jó lenne ha szobatiszta lenne. Nem aggódom, ezzel nem lesz gond. Majd ha ilyen ügyesen fog enni is, akkor már jó lesz!