kedden ismét. Most az enyém volt soron. Zéti a szokásosnál is korábban ébredt, sőt még előttem ébren volt. Egyszer csak, fél füllel hallom, hogy sutyorognak édesapával. Zéti átölelt és elénekelte a "zum Geburtstag viel Glück ... zum Geburtstag liebe Mami ...!". Azt hittem korán reggel megeszem őt. Este kaptam egy krémesből kirakott tortát és egy doboz bombont. Ültünk, beszélgettünk és jól éreztük magunkat!
Téli séta, kettesben Zétivel késő délután. Sokáig aludt a kis mogyoró délután így szinte esélyünk sem volt világosban kimenni. Ráadásul délután kimostam Zéti kabátját, ami nem száradt meg öt órára. Az én fiam utálja ha a nem megszokott ruhadarabokat adom rá. Így a másik kabát miatt kiverte a hisztit (csak annyira, hogy a földön fetrengett, hisztizett), az egész ház zengett. Nehezen, de azért sikerült győznöm. Mikor kiértünk az utcára, akkor suttogtam a fülébe, hogy mindenki azt hiszi, hogy én megvertem őt, és most mint gondolhatnak rólam a bácsik és a nénik. Így viszonylag hamar megnyugodott. A hátamra kéredzkedett és lovacskázott. Jó nagy sétát tettünk, ropogott a hó a talpam alatt, csend és nyugalom vett körül. Zéti pedig elszórakoztatott, a kb 45 perces sétánk alatt csak beszélt, mesélt, kérdezett (itt ki alszik? hol? miért?). Nagyon élveztem ezt a Zweisamkeit-ot. Bárcsak gyakrabban lenne ilyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése