Zéti tegnapelőtt óta szinte minden német gyerekdalt elénekel velem. (Egy kis ízelítő a zenetárjából: Der Kuckuck und der Esel; Kuckuck; Hänschen klein; Sum sum sum; Bruder Jakob;Kommt ein Vogel, Alle meine Entchen, Ein Männlein steht im Walde.)
Eszméletlen. Azt hiszem egy lépcsőt felléptünk a fejlődés nagy létráján. Teljesen elbűvöl!
Zéti nemrég óta válaszol is és egyáltalán bátrabban nyilatkozik németül. Kommst du mit? -re válaszol kommst du ..., még nem ragoz ugyan, de engem akkor is nagyon boldoggá tesz minden egyes apró szavával! Ha kérem, hogy ismételjen el valamit, vagy úgy válaszoljon, hogy ... (persze mindezt németül) akkor megteszi. Nagyon ügyes! Nem hiába, hisz az én egyetlen icipici fiacskám!
Jó lenne, ha ez így tovább fejlődne és ügyesen megtanulna németül.
Tegnap a Dédi egyfolytában azt mondogatta, miért kínzom én ezt a gyereket! Valóban kínzás lenne? Utálni fog érte? Dédi nem igazán értette, hogy a kis unokája mindent ért és neki a kétnyelvűség egyáltalán fel sem tűnik! Ez így teljesen természetes.
Nem olyan rég egy rokonom feltett Zétinek három német kérdést, Zéti válaszolt rá magyarul. Zétinek fel sem tűnt, hogy valaki másként szólt hozzá. Ráadás rajtam kívül nem nagyon szól hozzá németül, így nagyon büszke voltam rá, hogy válaszolt.
Remélem a nyáron lesz alkalmunk két hétre haverokhoz kimenni Münchenbe. Gondolom nagyot lökne a tudásán. Ott jobban rá lenne szorítva a német válaszokra is. De ne szaladjunk ennyire előre, érkezzem meg előbb a tavasz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése