Édesapa vett egy Babettát. Zéti tegnap délután felfedezte a házikónál a garázsban. Megcsodálta, szakértő szemmel megvizsgálta, rá állt, rá ült. Amikor édesapa elindította, kicsit megszeppent, de aztán azért esett kétségbe, mert papa leállította. Felajánlottam neki, hogy menjenek egy kört. Nem tiltakozott. Felállt édesapa elé a vázra és csak úgy brümmögött, zúgott mint egy kismotor. Le sem akart szállni a mociról. Megígértük, hogy ma délelőtt és délután is mehet majd vele. Nagyot sétáltunk még a motorozás után, Zéti egyre csak azt kérdezte: hol van a moci? mit csinál?
Ma reggel kinyitotta a szemét és egy vallomást tett nekem: nagyon szeretlek téged ... majdnem elolvadtam a boldogságtól. Azt hittem megeszem! Dagadt a szívem a boldogságtól. Milyen jó is lenne minden reggel így felkelni.De a második mondata rögtön az volt, hogy megyünk fel a házikóhoz. Az értetlen kérdésre, hogy miért, azt válaszolta, hogy motorozni. Így hát papa felöltözött és elindultak! Egész úton brümmögött és élvezte az új járművet.
Most vesztek el az én elveim! Még hogy az én fiam nem fog motorozni!? Már mindjárt kisgyerekkorában megfertőződik ezzel a szenvedéllyel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése