Születésnap

reggelén nagy volt az öröm (édesapa és az Oma elmesélése alapján), Zéti szaladgált, ugrál, kiabált: jufik, jufik ....! Amikor 9 óra körül telefonáltam és felköszöntöttem az én kis nyuszimat, csak annyit mondott: mami, mami jufik vannak itt! A csütörtöki napom rövidebbre terveztem, de ebben a pillanatban rohantam volna haza. Nem kellett sokáig várni az indulásra, mert a munkahelyemen bombariadó volt, így már fél egyre itthon is voltam. Az egész délutánt együtt töltöttük. A tortaevés és ajándékozást öt órára terveztük. Keke hozta haza a tortát. Egy csokitortát rendelt édesapa marcipános bevonattal és Thomas-szal a tetején. Csütörtökön hazafelé vettem még a gyertyák mellé egy nagy tűzijátékot is. Zétit a torta nagyon elbűvölte és persze a tűzijátékból kért ráadást, ami valahogy elmaradt. (Így utólag nem tudom, miért nem gyújtottuk meg neki a tartalékot is ...)
Felvágtuk a tortát és jött az ajándékozás. Opa a hálószobából kihozott egy nagy csomagot. Zéti rohant, nekiesett és pillanatok alatt előbukkant a bruder-es traktor utánfutóval a dobozból. Zéti tőlünk csak apróságokat kapott: egy saját bögrét, kis édességet és egy tornyot a vasúthoz. Kekéék ajándéka azonban úgyszintén nagyon bejött a kis mogyorónak: egy ferrari-s autópálya. Csak úgy szaladt az autó a pályán.
Tortáztunk, pezsgőztünk, Zéti kölyökpezsgővel és buliztunk!
Nagyon boldog következő évet drága egyetlen kicsi fiam! Sok boldogságot és egészséget erre az életévedre is!