Építkezés

Az elmúlt hét új otthonunk építése körül zajlott. Alapot ástunk és még mindig betont szerelünk. A héten nem volt igazán segítségünk, édesapa és nagyapa mellé beálltam én kisegítőnek. Kemény dolog ez a ház építés, főleg egy nőnek (fáj, sajog minden porcikám). A csapat néha néha kiegészült a keresztapával, dédivel, anyummal, édesapa kollegájával.
Így az én kicsi manómra anyukám vigyázott. Lelkiismeret furdalásom is van, hogy elhanyagolom őt. Édesapának is elkel azonban a segítségem, de jó lenne a kis nyuszival is többet lenni. Nem panaszkodhatom, mert nagyon jó kezekben van. Anyukám imádja és nagyon jól el vannak együtt. Sokat bohóckodnak, nevetnek. Zéti imád huncutkodni vele. Nyugodt szívvel hagyom rá. Ha teheti valaki mindig kihozza hozzánk őt a telekre. Imád köztünk tenni venni. Van saját kis kalapácsa, amit a nagyapitól kapott. Azzal aztán lehet kopácsolni, és még mennyi érdekes dolog van, amit egy építkezésen meg lehet ismerni.

Zéti mostanában megint reggel fél 5 és 5 között ébred. Szegény anyum felkelt és ő játszott vele, hogy mi még pihenni tudjunk. Nem tudom, mi ez a korai kelés megint. Teljesen elszoktam az utóbbi 3 hónapban ettől. Nem foghatom igazán arra sem, hogy idegen helyen alszunk, mert már otthon is korán kukorékolt. Jó lenne ha megint vissza állna a rendes rend és 7 és 8 között ébrednénk. Mivel ilyen korán ébred, reggel 8kor már újra alszik egy - másfél órát és a délutáni alvásai is igencsak lerövidültek. Este 7 körül aztán már csetlik botlik, nagyon fáradt. Jó lenne valahogy kitollni a lefekvést, hogy a reggeli ébredés is később legyen.

Zéti ma körét evett. Én mindig megpucolok egy egészet, kezébe adom és ő abból eszik. Ma anyum kis darabokat vágott, azt adta a szájába. Félre is nyelte. Üvöltésre értem be a szobába. El sem tudtam képzelni, hogy mi a baj. Mikor Zétit megláttam fejjel lefélé lógatva, üvöltve megijedtem. Öklendezett. Üvöltött. Teljesen lezsibbadt minden tagom. Elvettem őt apumtól. Még akkor is öklendezett. Ütögettem a hátát, az öklendezés abba maradt. Kiköpni nem köpte ki a darabot, de lehet hogy visszajött neki és újra lenyelte. (Mintha anyum látta volna.) Apum még jó meg is ijesztett, hogy a tüdejébe is mehet a kósza falat. Teljesen kész voltam. Zéti gondolom meg is ijedt, mert reszketve kapaszkodott belém és viszonylag sokára hagyta abba a sírást.

Ma délután nem dolgoztunk olyan sokáig, így jót játszottunk. Olvastunk. Lovacskáztunk. Imádja ha futkározunk. Csettinget a nyelvével, mint egy kicsi lovacska. Kergetőztünk. Édesapával incselkedtek.

Egyre többet beszél: mondja hogy dé(di), keke, (és most persze nem jut eszembe a többi; egész nap egy notesszal a kezembe kellene járkálnom, hogy meg tudjak mindent jegyezni)

Zalán volt ma látogatóban nálunk. Zéti csüngött minden szaván. Labdáztak, "kirakóztak", kocsiztak. Zétinek bejönnek a nagyobb gyerekek. Nem is tetszett neki, amikor Zalán elbúcsúzott. Még egy pár év és akkor gyakrabban összefuthatnának, hogy Zétire is ragadjon Zali ügyességéből és okosságából. Köszönjük a névnapi ajándékot!