Napi események

Zéti mintha érezné, hogy el kell mennem. Ma reggel hosszasan üldögélt az ölemben és csak énekeltünk, dülöngéltünk a zene ritmusára. Imádom, amikor ilyen édesen hozzám simul és csendben üldögél. Ma szerencsére nem voltam sokáig távol, de amikor haza értem épp aludt. Az eldugult orra nem hagyja sokáig nyugodtan pihenni. Kétszer is felébredt álmából. ma történt meg először, hogy nem jelezte amikor felébredt, hanem kimászott a kiságyából és majdnem egészen a konyháig kijött hozzám. Szeretem, amikor én veszem ki a kiságyból, félálomban még hozzám simul, beszélgetünk vagy épp a nagyágyban hancúrozunk. Lassan hozzá kell szoknom, hogy nagy lesz az én kisfiam.
Ma egyedül ebédelt Zéti. Az aztal 1,5 méteres körzetében az egész étlap a földön is megtalálható volt. Kivételesen a második fogással kezdtünk és csak utána láttunk hozzá a leveshez. Meglepődtem, hogy mennyire lelkesen ette ma a zöldségeket. A levest is elszántan próbálta a kanállal a szájába kanalazni. Sajnos ez még nem jött össze, így mindenhol volt leves. Miután megunta, hogy nem sikerül a művelet, kezével halászta ki a cérnametéltet. Nyakig leveses volt.
Ebéd után sétáltunk egy nagyot Zselykéékkel. Jó lenne már ha lassan jó idő lenne. Utálok esőben és szélben sétálni. Zéti még mindig beteg. Így ez az időjárás nem tesz jót a gyógyulásának. Viszont egész nap bent sem tudom lekötni a figyelmét, és kell a levegőzés a kis nyuszinak. A sárban turkálás, pocsolyákban pancsolás azonban bejön a két kis huligánnak. Az anorak ilyenkor mindig tetőtöl talpig saras. Nem győzöm mosni. Ráadás nagyon hideg ilyenkor a kicsik keze. Nem győzöm tisztogatni és melegíteni.
Mikor haza érkeztünk Zéti üvöltéssel kezdte. Nem értettem igazán az okát. Fáradtnak tűnt, gondoltam elaltatom. Nem sikerült. Egyfolytában birizgálta az arcom. Végül ledőltünk egymás mellett és viháncoltunk. Még mindig izgalmas az orrunkban turkálni, én annyira viszont nem szeretem. Mikor kicsi ujjacskájábal az orrom felé közelített, úgy tettem mint aki megijedt, megrázkódtam és hiüppöltem (vagy valami hasonló). Zéti imádta, annyira tetszett, hogy kacagott, hangosan, újra és újra. Imádom, amikor jó kedve van. Nem bánnám, ha egész nap nevetne.
Egyre többet bújunk napközben is. Ha megkérem őt, akkor jön és wir kuscheln (ölelkezünk).
Mivel szinte az egész délutánt ébren húzta végig, hamar ágyba tudtam dugni őt és remélem zavartalan éjszaka elé nézünk.