Dan(ke), nna és még sok más

Eszméletlen, hogy a fiam már olyan nagy, hogy jól tudja használni a dan(ke) azaz köszönöm szót. Bármit adok neki, mindig megköszöni. Olyan tündéri amikor azt mondja, dan. Remélem ez ezután is így marad és ilyen udvarias kis emberke válik belőle. Most a bitte (kérem, kérlek) szót és használatát gyakoroljuk. Hátha elmaradnak már a hisztik, és valahogy másként tudatja majd velünk, hogy mit is szeretne.
Nagyon érdekes, hogy tudja, mit nem szabad, már előre mondja, hogy nein (ez inkább a nem és a nein keverékére haszonlít kimondva), a kíváncsiságát mégsem tudja legyőzni. Erre azonban van még idő.
Evés: tegnap teljesen türelmem vesztettem. Felbuzdúlva a tegnapelőtti leves evésen, ami a lehető legsímábban ment, tegnap is ölembe vettem Zétit, két kanállal kanalaztuk a levest. Egy darabig minden rendben folyt. Zéti kanalazott is, kezével is halászta a zöldségeket. Nincs is ezzel semmi gond. A kanál leves ugyan nem ért el a szájáig, jóval előtte már az előkén landolt. Egy óvatlan pillanantban, mikor épp a kanalat emeltem a szájához, ránk borította az egész tányér levest. Át kellett öltöznünk, a terítőt kellett cserélni. Mire mindezzel végeztünk kezdtük volna előről az egészet, nagy nehezen kihűlt a leves, de a Zéti addigra már étvágyát vesztette. Sőt utána szinte semmit sem volt hajlandó enni. Néha olyan rosszul eszik. Meglepődöm, hogy egyáltalán talpon bír maradni.
A mai levesevés megint sokkal jobban ment. Egyik kezemmel tartottam ugyan a tányért, de meg sem póbálta borítani. A krumplis tésztát viszont egyedül szúrta fel a villájára és általában sikerült is a szájába tenni.
Nagyon jó buli a kicsi nyuszinak az evés! Türelmet nekem azonban még gyakorolnom kell! Igyekszem! (Édesanyám annyira türelmes és kitartó ...)
WC: nem tudom más anyák, hogy vannak ezzel, de ha egyedül vagyunk nekem ott is nyugalmam. Ha meghallja nyílni az ajtót, bárhol is legyen a lakásban szaporán csattognak a kicsi lábai a parkettán. (Bár inkább körülöttem sündörögjön, mint valami gázt csináljon, míg nem látom. Főleg most, hogy nagyon intenzíven gyakorolja a mászás tudományát.) Siet, nehogy lemaradjon valamiről. A wc-n nagyon izgalmas a wc kefe, ez is leginkább azért, mert nem engedem fogdosni. A napokban rosszul csuktam be a wc ajtaját. Ki is használta az én kicsi manóm ezt. Épp egy zokniját rázogatta a kezében és szaladgált a lakásban. Egyszer csak a nagy csendre lettem figyelmes. Hálószobából a folyosóra siettem. Zéti ártatlan arccal néz rám a wc-ből. Én csak ekkor láttam meg a kicsi kezecskéjét a zoknival, amit épp a vízbe mártogatott. Már csak az kellett volna, hogy a kezecskéjéról a vizet le is nyalja... a szívnfarktus kerülgetett. Volt azonban, hogy épp a kefét emelte ki a helyéről és már nyújtotta is nekem.

Szekrények: mostanában a leginkább a konyhai szekrények a legérdekesebbek. Ma fedezte fel, hogy a 210 cm magas és 30 cm széles kihúzó szekrényajtót minden gond nélkül ki tud nyitni. Teljesen ledöbbentem! Hogy lehet egy 82 cm magas kisfiúban ennyi erő. Az alsó polcról lehet aztán pakolni. A zacskós rizst kiszedegette a dobozából, de amikor ma megkértem, hogy tegye vissza, megtette. Sőt a mosogató tableta egy részét, amit előtte szétszórt, vissza rakosgatta a dobozba. Ilyen még ezelőtt nem volt. Lehet, hogy észrevette, hogy amit ő kiejt a kezéből én a helyére rakom? Jó lesz ha majd követni fogja majd az én szokásaimat. Legalábbis a jókat.

Zéti nagyinál volt délelőtt. 3 órát aludt egyfolytában. Gyakrabban aludhatna itthon is ilyen nagyot. Ebéd után hazajöttünk. Mikor leparkoltunk a ház elé, az én kicsi nyuszim megszólalt a hátsó ülésen, hogy nna. Az hittem, hogy megeszem.

Zselykével játszottunk délután. Bár ilyenkor mindig nagyon visszafogott és visszahúzódó. Igazából elfogadja Zselyke jelenlétét, de csak sokára próbálkozik kapcsolatot teremteni vele. Sőt aztán a nagyival és Zselykével sétáltak egy nagyot.