Barátkozás, talicska, építkezés ...

A napokban arra lettem figyelmes, hogy egyre inkább magától közeledik Zselyke felé. Megfogja a kezecskéjét, buciznak, és Zéti megsimogatja, ha épp olyan kedve van, Zselyke kezét, arcát. Teljesen meglepett ez a változás. Barátkozzon is csak. Legalább azzal a kislánnyal, akivel nap mint nap találkozunk. Zselykétől még tanulhatna kitartást a gyaloglásban. Zéti nem olyan aktív mint kis barátnője, ő még sokszor felkéredzkedik. Ilyen alkalmakra van azonban mindig nálunk babakocsi. A derekam egyre nehezebben bírja Zéti súlyát. Így ha esetleg mégis kocsi nélkül indultunk útra, akkor most már a hátamon cipelem. Ügyesen megkapaszkodik és élvezi a lovacskázást. Nagyon ügyesen csattogtat a nyelvével ... és akkor csak úgy ügetünk előre.
Most már gyakran előfordul, hogy amire megkérem, azt meg is csinálja. Ha kipakol valamit, akkor ha megkérem azt vissza is teszi a helyére. Még fejlesztjük ezt a tudományt, de úgy érzem jó úton haladunk. Ilyenkor mindig szépen megköszönöm neki. Zéti is magától mindig megköszöni a dolgokat. Eszméletlen. Ha adok neki valamit, és azt hallja hogy bitte arra mindig az a válasz érkezik a nyuszitól hogy dan(ke). Egyszerűen meg kell zabálni.
A múlt héten vettem Zétinek egy talicskát. Akkor délután elmentünk sétálni és Zéti vidáman tollta a saját kis taligáját maga előtt. Vagy épp húzta a háta mögött. Amikor talált egy nagy követ, beletette, mintha mindig is csinálta volna. Mennyi mindent ellesnek tőlünk!
Ekkor vettem egy benti locsolókannát is. Azóta sem tud lekattanni róla. Sokszor mászkál vele a lakásban és mi több virágot is locsol vele. Persze csak víz nélkül, de sziszeg hozzá, mintha folyna is ki belőle valami.
A héten nagyon nyugtalanul alszik. Sokszor arra ébredek éjjel, hogy szorosan mellém kucorodik, keresi a kezem, hogy öleljem meg és utána alszik tovább. Hajnalban a héten kétszer is hol ébren hol félálomban forgolódott köztünk. Azt hiszem a hidegfront megint megtréfálja őt. De a foga is kínozza. Azt viszont nem tudom hogy a fönti vagy a lenti szemfog bántja e őt ennyire. Ráadás a náthából sem lábaltunk ki még teljesen ...
Az én kis manóm most már megmutatja a kicsi kezén hogy egy éves. Ha megkérdezem, hogy hány éves vagy (wie alt bist du Zéti?), akkor nagyon ügyesen azt válaszolja hogy ei(n) és mindkét mutatóujját az égnek emeli. Mondja azt is, hogy keke (keresztanyu/apu), bibi (bicikli), baba, nei(n), ni(cht), ha(llo) és még biztosan elfelejtettem egy két szót ...
Édesapától megtanul minden huncútságot az én kicsi fiam. Édesapa nemrég óta szódát iszik. A szifonból természetesen. Nagyon tetszik neki hogy a buborékok csiklandozzák a torkát. Így aztán ha látja, hogy édesapa iszik, neki is kell. Sőt most nagyiéknál rájött, hogy az üvegben is buborékos víz van. Ha eszébe jut, akkor jön, odavisz és a kicsi kezecskéjével a gyere gyere mozdulattal adja tudtunkra hogy ő bizony ilyet kér.
Megkezdődőtt az építkezés. A héten alapot ástunk, illetve hétvégén beszerelik a vasat, elvileg a sódert is leterítik, hogy jövő hétvégén jöhessen a mixer kocsi. De nem is ez a lényeg. Hanem Zétinek a házépítés maga a kincsesbánya. Ott lehet aztán csak jót játszani (bárcsak ne fújna már ennyire a szél). Ráadás a nagyapától kapott egy igazi kicsi kalapácsot. Így aztán képes azzal egy órát körbe körbe járkálni és kopácsolni. Komolyan, felelősségteljesen és ügyesen kalapál, mint egy igazi szakember. Minden érdekli. Főleg ha annak még hangja is van, mint pl. a fűrésznek. Reméljük megmarad ilyen kis kivácsi manónak és mindenhez lesz kedve, kitartása és akarata.