Az én kis tündérem egész nap beszél. El sem hiszem, hogy ezeket a szavakat már mondja: flugzeug (úgy hangzik mint plugzug), bitte, danke, béta, aztán béka, Kette, keberem a kását, sütöm a pogácsát, csavar, ugorj a dunába ... és persze mindemellett megy a halandzsa nyelv is.
Ikladról haza érkezvén vettük észre, hogy nincs nálunk a tápszer. Édesapa igen buzgón csinált Zétinek tejet vízzel higítva. Mondanom sem kell, hogy kiköpte, megpóbálkoztunk a kakaóval, de ezzel sem jártunk sikerrel. A kakaóból kakkó lett.
Zéti elkezdett verekedni. Még mindig nehezem kezelem. Sokszor attól függ a reakcióm, hogy milyen a hangulatom. Tudom, hogy nem jó ez így, de majd összeszokunk.
Rengeteget dobál. Teljesen azt hittem elmaradt ez a korszak. De nem úszom meg, csak kicsit később jött, mint ahogy a könyvek írják. Nem olyan vészes. A verekedést nehezebben viselem.
Nagyiéknál valamelyik reggel felébredt, kimászott az ágyból és szeretett volna az ajtón kimenni, de nem tudott, csak úgy dörömbölt és kiabált "be, be, be".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése