Az utóbbi négy napban szinte mindig anyuméknál voltunk, mert elkezdődött az építkezés. Rengetegen voltak a fiam körül, és ezt meg is érezni rajta: el van kényeztetve. Mindig van ki sétáljon vele, ki játszon vele, ki megtanítsa őt az újabb és újabb huncutságokra.
Az építkezésen a szerszámok után rohangált, egyik kezébe vette a nagy lapátot, csákányt és tollta maga előtt. Mostanában amúgy is szokásává vált a nehéz dolgok cipelése. Szinte érzékkel válogatja ki a nehéz dolgokat és persze azt amit nem lenne szabad. Ha nem ezeket vitte ide oda akkor a taligában tologatta őt a keresztapja körbe körbe. Kincsesbánya egy ilyen építkezés, csak hagyják a nagyok kibontakozni a kis manót!
Itthon aztán továbbra is a telefon, a porszívó a kedvenc játéka. Persze csak akkor ha éppen nem sétál vele senki fel s alá. Egyik pillanatról a másikra megtanulta, hogy hol van a kihangosító piros gombja, hogy a füléhez kell tenni a kagylót, hogy hallja a bugó hangot. A távirányító zöld gombjával ki és be lehet kapcsolni a tévét. Ez igazán jó szórakozás, hisz otthon nem nézhet tévét. Főleg azért nem, mert ha be van kapcsolva a készülék, akkor elé áll, és nem lehet elmozdítani onnan. Ha nem muszáj, akkor ne romoljon a szeme feleslegesen. (Amúgy sincs semmi értelmes dolog benne még a felnőtteknek sem, nem hogy a kicsiknek, de ez egy másik blog témája lenne.)
Másik nagy kedvenc a lepcsőn fel le sétálni. Eszméletlen milyen kitartóan emeli a lábát egyik lépcsőfokról a másikra. Anyuméknál meg aztán különösen sok lépcső van ...
Az építkezésen a szerszámok után rohangált, egyik kezébe vette a nagy lapátot, csákányt és tollta maga előtt. Mostanában amúgy is szokásává vált a nehéz dolgok cipelése. Szinte érzékkel válogatja ki a nehéz dolgokat és persze azt amit nem lenne szabad. Ha nem ezeket vitte ide oda akkor a taligában tologatta őt a keresztapja körbe körbe. Kincsesbánya egy ilyen építkezés, csak hagyják a nagyok kibontakozni a kis manót!
Itthon aztán továbbra is a telefon, a porszívó a kedvenc játéka. Persze csak akkor ha éppen nem sétál vele senki fel s alá. Egyik pillanatról a másikra megtanulta, hogy hol van a kihangosító piros gombja, hogy a füléhez kell tenni a kagylót, hogy hallja a bugó hangot. A távirányító zöld gombjával ki és be lehet kapcsolni a tévét. Ez igazán jó szórakozás, hisz otthon nem nézhet tévét. Főleg azért nem, mert ha be van kapcsolva a készülék, akkor elé áll, és nem lehet elmozdítani onnan. Ha nem muszáj, akkor ne romoljon a szeme feleslegesen. (Amúgy sincs semmi értelmes dolog benne még a felnőtteknek sem, nem hogy a kicsiknek, de ez egy másik blog témája lenne.)
Másik nagy kedvenc a lepcsőn fel le sétálni. Eszméletlen milyen kitartóan emeli a lábát egyik lépcsőfokról a másikra. Anyuméknál meg aztán különösen sok lépcső van ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése