Mekorra örömöt tud okozni, egy egyszerű seprű, felmosófa, porszívó... Ha az egyik is Zéti látókörébe kerül turbóra kapcsolva odakúszik és elveszi a talált kincset. Ilyenkor aztán percekig csend honol, feszülten szerel, dolgozik, játszik.
Édesanyáméknál az előszobában van egy fém cipős állvány, aminek a végeit egy egy gumikupak zárja le. Zéti ezt találta meg valamelyik nap és addig ügyeskedett amíg le is húzta. A nem várt cuppanó hang kacagásra késztette. Percekig nevetett hangosan és újra és újra rátette majd lehúzta a kupakot.
Tegnap először ültettem - azaz állítottam - bele Zétit, az egyik bevásárló központ játék vonatába. Olyan előre hátra és oldalra himbálódzó csodajárműbe, amiben lehet a kormányt tekerni, lehet váltani, és különböző színű gombocskákat lehet nyomogatni és mindeközben a vonat zakatol és néha néha sípol. Zéti arcán felvillant egy mosoly, ami onnan el sem tűnt, sikongatott és kacagott. Annyira élvezte, nekem meg annyira tetszett az öröme, hogy engedtem őt még egyszer vonatozni. Fura is lehet először, hogy az ember lába alatt imbolyog a talaj. (Egy szépséghibája volt azonban a dolognak: nem volt nálam fényképezőgép!)
Ma édesanyámnál, aki éppen horgolt, Zéti meglátta az ugráló gombolyagot. Vicces, amikor a gombolyagról letekeredik a fonal. Nem is tudta levenni róla a szemét. Olyan volt mint egy játékos kiscica, alámászott az asztal alá, egyre közelebb a gombolyaghoz, várta, hogy megmozduljon és ő ráugorhasson. Végre megkaparintotta a fonalat és utána nem engedte ki a kezéből. Édesanyám könyörgött egy darabka fonalért, de Zétitől csak huncut mosolyt kapott. Zéti mellett ismét gyermek leszek és mosolyt csalnak arcomra az apró nekünk szinte észrevehetlen dolgok. Többek között ezt is köszönöm a fiamnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése