Sok újdonság

Édesapával tegnapelőtt egy kézzel mosható pullóvert mostak. Zéti nagyon élvezte, hogy a nagy kék lavór tele volt vízzel és lehetett benne pancsolni. Először egyedül próbálkozott, aztán betolatott édesapa ölébe és ketten együtt mosták és centrizték ki a felsőt.

A délutáni alvás és ebéd után Zétivel csendes pihenőt szoktunk tartani. Ilyenkor jön az egyik mesekönyvvel, beleül az ölembe és mesélünk vagy épp énekelünk. Már elég sokáig szokott az ölemben ülni és már viszonylag sokáig képes figyelni. Nem leírt szöveget szoktam felolvasni, hanem megbeszéljük, hogy milyen állatok vannak az oldalon, ill. hogy mit csinálnak. Ha megkérdezem, hogy megyünk olvasni, akkor felvirul az arca és csak úgy siet a polchoz, kiválaszt egy neki tetszőt és már olvasunk is. Megint rendeltem pár könyvet az egyik nagyon jó online könyvesboltban. Rengeteg német könyvük van. Igazából azt is mondhatnám, hogy amit német oldalakon kinézek, azt náluk mind megkapom. Meg vagyok elégedve. Épp most szeretnék még cd-ket rendelni Zétinek, sajnos abból nincs kínálat.

Zéti mostanában imád rázogatni. Legyen az asztalterítő, alsónemű, bármiféle rongy, ami a kezébe kerül, azt jól kirázza. Ezzel perceket tud eltölteni. A lufikat is szereti rázogatni. Én ilyenkor szoktam félni, mert volt, hogy kidurrant mellette és akkor jött a sírás. De őt ez nem érdekli. Fogja, viszi, nyomogatja ...

Már tervezem egy ideje, hogy a játékok felét elpakolom, hogy mindig olyan legyen, mintha kapott volna egyet. De még nem jutottam el idáig. Remélem lesz a hétvégén időm rá.

Bár úgy látom, mindig van valami kedvenc. A hintát felváltotta a mesélés és a séta.

A délelőtti sétánk alkalmával találkoztunk egy nagyon szép cicával. Több mint fél órát néztük és kergettük a cicust. Eljönni nem lehetett. Többet haladtunk visszafelé mint előre. Nagy sokára megunta a cica a társaságunkat és haza ment. Na akkor végre mi is indulhattunk tovább. Az ilyen séták igen hosszúra nyúlnak, mert minden leköti Zéti figyelmét.

Azt már írtam, hogy imád a cipőkkel játszani. Ez főleg akkor a legérdekesebb, mikor kint nagy sár van és bent épp kitakarítottam. Ilyenkor szokta hordozgatni a sáros, víztől csöpögő bakancsokat. (Ilyenkor én egy kicsit szörnyet halok....) Ma viszont új mutatvánnyal rukkolt elő. Rájött, hogy a cipőt én is a lábamra szoktam húzni. Így aztán úgy gondolta, hogy ő is kipróbálja, mennyivel kényelmesebb az enyém. De még nem sikerült neki. Én meg hagyom próbálkozni.

Este aztán kiöntötte az egyik doboz plüssállat tartalmát és maga mászott bele. Húgom aztán tele tette a szabad helyeket az állatkákkal. Zétinek nagyon tetszett, csak úgy kacagott.