Rendet rakok, pakolok!

Hát a baba-mama klubba nem jutottunk el. Zéti aznap, de csak aznap, reggel 6-kor kelt. Már ekkor tudtam, hogy a kiruccanás elmarad, mert ilyenkor 10-kor már aludni szokott. Nem is volt ez másként. Mihelyt hazaértünk egy jó nagy babakocsis sétából le is fektettem. Úgy aludt, mint a bunda. Ebéd után megint sétáltunk, de ekkor már gyalogosan. Sosem tudom, mikor teszek jót, ha viszem vagy ha otthon hagyom a babakocsit. Ha sétál a kis manó, akkor feleslegesen van velem a kocsi. Ráadás sokszor kéri a kezem is, olyankor meg olyan rossz tollni a kocsit. Sokszor hiába teszem be a kocsiba, nem marad. Jobb maminál a kézben.
Igyekszem azonban nem túl gyakran felvenni, hogy szokja a sétát. Persze ha fáradnak látom, akkor viszem őt egy darabon. Nem vagyok szadista.
Nem tudom anyáink, hogy bírták ill. a többi anyuka hogy tud felül kerekedni az állandó rendetlenségen. vagy csak én csinálok magamnak ekkora gondot ebből? Én utálom az állandó rendetlenséget. Vannak rosszabb és jobb napok. Előfordul, hogy úgy teszek, mintha nem érdekelne, ha sétálunk akkor nem zavar, vagy ha nem vagyunk itthon és nem látom, de mihelyt betesszük a lábunk a lakásba kiakadok. Ráadás Zéti rengeteget pakol. Meglát valamit, felveszi, elviszi az egyik szobába, ott meglát egy másik érdekes tárgyat az elviszi a másik szobába... és még folytathatnám. Így aztán nem áll másból a nap, minthogy megyek utána és a kezéből kiejtett dolgokat viszem a helyére. Eszméletlen. Bele lehet őrülni!
Ráadás most meg van veszve a cipőkért. Hozza viszi, teszi veszi, pakolgatja, rakosgatja. Olyan mint egy kis kutya! Imád takarítani. A partvist napjában 20 előveszi és sepreget vele. Vagy szerez tőlem egy szivacsot és azzal törölgeti a padlót. A porszívót kitollta az első helyről a felmosó fa és a felmosás maga. Ha ébren van amikor épp felmosok, akkor neki is kell a vízbe mártogatni a felmosó fejet ill a kicsavarásnál is segítenie kell. Aztán ugye már nem tud, mert akkor nem haladok, akkor megy a hiszti a következő merítésig.
A konyha legérdekesebb szekrénye, a főzőlap alatti. Ebben tartom az olajat, a macskakaját, az ecetet, savanyúuborkát stb. Zéti odamegy, egyszer elmagyaráztam mi micsoda, kinyitja a szekrényt, ráteszi az ujját az ecetre és azt mondja e(ssig), vagy azt mondja Ka(tzenfutter), vagy egész érthetően mondja hogy Öl. Ezt napjában többször is eljátsszuk és mondogatjuk, hogy mi micsoda.
Eszméletlen, hogy mennyi mindent utánoz. Ha legugolok hozzá, legugol ő is, ha táncolok, akkor ugyanugy próbál ő is táncolni, ha söprök ő is azt akar... . Szinte mindig ugyanazt csináljuk.
Sőt most már elmondja azt is, ha ő akar valamit. Ilyan a (sé)ta. Elmegy a hálószobába, megáll a szekrény előtt, ahol az overál, sapka, sál van, lábujjhegyre áll és mutatja a szekrényt és mondja hogy ta. Egy éves múlt és tudja mit akar.... Mi lesz majd később??? Ilyenkor aztán indulunk.

Ma vendégeink voltak. Zétit jöttek köszönteni. Sütöttünk, főztünk délelőtt. Megnéztük a Zétiről készült összeállítást, jókat beszélgettünk. Sőt talán tudom most már a fogásokat a furulyán is. Ha lesz időm, jobban bele ásom magam, meg akarok annyira tanulni, hogy a gyerekdalokat el tudjam játszani.
Voltunk a dédit is felköszönteni, ma 85 éves. Isten éltessen még sokáig!