Ma nagy szeretettel vártuk Hankát és anyukáját hozzánk. Gondoltam én, hogy a kicsik játszanak, én meg jót beszélgetek az unokahúgommal, hisz már rég találkoztunk. Zéti ezt azonban nem így gondolta. Mikor megérkeztek a vendégek, nem volt semmi gond. Zéti ismerkedni is elkezdett Hannával. Egyszer csak anyukám áttette Zétit Hanka mellé. Én már előtte szóltam, hogy hagyjon még időt neki, de nem hallgatott. Meg is volt az eredménye. Zéti elkezdett rettenetesen sírni. Sajnos ez az egész együtt töltött időre jellemző volt. Hanka egy tünemény, kedves, csendes, kiváncsi kislány. Amíg csendben volt, addig Zéti egész jól viselte a társaságát, de mihelyt elkezdett velünk kommunikálni, Zéti egyből sírva fakadt. A másfél óra alatt Zéti legalább hatszor elsírta magát. Nem igazán értettem, hogy mi a baj. Hanka még csak nem is hasonlít Zselyke temperamentumára. Nem kiabált, nem csinált semmilyen hirtelen mozdulatot, ami megijeszthette volna. Amikor egy kicsit Hankával játszottam és az ölembe vettem, Zéti is közelebb merészkedett, de Hanka kiváncsian kivette a cumiját, akkor megint eltört a mécses. Nem tudom mire vélni a dolgot. Lehet, hogy csak rossz napja volt az én kis manómnak?El is gondolkoztam, hogy akarjak e a baba-mama klubba menni? Ott a sok gyerek között mit fog csinálni?
Reméljük, hogy ez nem rettentette el a kedves vendégeinket és legközelebb is átjönnek hozzánk.
Nagyon köszönjük a sok szép ajándékot!
A látogatás után még elmentünk sétálni a hóesésben és nagy hidegben. Mire hazaértünk Zéti nagyon fáradt lett, így lefektettem, és másfél órát szunyókált. Este aztán jött ment a lakásban és csak huncutságokon törte a
fejét. De beszéljenek inkább a képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése