Nem is emlékszem, hogy volt e már ilyen napom Zétivel. Mintha egy kisördög bújt el volna benne. Csak olyat csinált egész nap, amit nem lehet. Ha nem engedtem, akkor ment az üvöltés. De vegyük csak sorjában:
Reggel amint kinyitotta a szemét és megitta a reggeli tejcsit (tápszert), máris ki is mászott az édesapja után. A fürdőben a tiltott szekrénybe mászott be könyékig, és a tisztítószerekkel kezdett el játszani. Mindig szépen elmagyarázom, hogy az nem játék és a többi. Ezt a monológot mindig szépen végig hallgatja és aztán kezdi el a bömbölést.
Mikor már én is felébredtem, akkor a nappaliban egyszer csak felmászott a tévé melletti szekrényre és elkezdte a cd-ket ledobálni a polcról. Azt hittem a szememnek, amikor láttam, hogy teszi fel a lábát, húzódzkodik és már fenn is volt. Szuper. Erről, hogy fogom leszoktatni? Vagy még most újdonság a mászás és ezen is túl leszünk?
Imád kulcsozni. Ha a nappali ajtaját teljesen kinyitom és Zétit az ülőgarnitura karfájára ültetem pont eléri a kilicset és a kulcslyukat. Oda aztán lehet bedugdosni a kulcsot. Eddig mindig mutatta mit akar, és akkor ott ültem mellette, hogy játszani tudjon. Ma azonban felmászott a kanapéra és átdobta a lábát a karfán és úgy bűvölte a lyukat. Eszméletlen volt a mutatvány!
Nem szokta a virágot bántani. Ma azonban integetett a fejével ugyan, hogy nem nem, mégis jól megtépázta az egyik futó növényt.
A délutáni alvás után kettesben mentünk be a városba. Azt hiszem soha többet nem leszek ilyen bátor!!! Mire hazaértem, folyt rólam a víz és le kellett zuhanyoznom. A hobbyboltban a nő nagyon rendes, ott lehet pakolni. Nem baj, ha valami eltörik -azért én figyelek, hogy nehogy baj legyen- vagy ha rendetlenséget csinálunk. De a papírboltban igen furcsán néztek ránk. Zéti ellopta az egyik vásárló kosarát, lepakolta a tollakat míg én fizettem. Bement a zárt részbe, ahol az iroda van. Még két perc és ha nem jöttünk volna el akkor tuti ők dobnak ki minket. A rossmann-ban hipp hopp lepakolta a popsitörlőknél a polcot. Én addigra már olyan fáradt voltam, hogy csak mindent visszadobáltam és már rohantunk is haza. Megfogadtam, hogy így nem megyek mégegyszer még egy rövid vásárlásra sem sehova.
Estefelé eszébe jutott a kártya. Az egyik alsó szekrényben tartom a mi (felnőttek) játékainkat. Már egy ideje nagyon tetszik neki a wizard nevű kártya doboza. Este egyfolytában oda rohant -mindig mikor már kezdtem azt hinni, hogy eltereltem a figyelmét- és kikapta a polcról a játékot és már szedte is ki a dobozból. Valahova ezt is el kell tennem, ha szeretném, hogy még ő is játsszon vele.
Na de azért voltak ma szép pillanatok is. A lábát ma nagyon sokszor bedugta a mi cipőinkben. Az én túra bakancsomban ment is három lépést. Alig bírta kicsi lábait emelni, de akkor is küzdött, úgy mintha az élete múlna azon, hogy el tud e jutni az ajtóig. Többszöri mutatvány volt ez a mai napon.
Rájött, hogy a térdét emelni is tudja. Magas térdemelésben közlekedett egy darabig a lakásban. Sőt ilyen térdemelős figurát még a táncba is beleszőtt.
Apropó tánc: egyre ügyesebb, egyre több figurát tud. Forgatja a kezét, csattingat, dölöngél jobbra balra, rázza a fenekét, rugózik, csak az egyik lábát emelgeti, forog körbe körbe, vagy épp ha ülve táncol, akkor a felső teste az ami egyfolytában mozog, két keze a feje fölé emelve és csettinget. Nehéz ilyenkor komolynak maradnom. Bezzeg a fényképezőt mindig későn sikerül bekapcsolnom.
Tésztát főztem ma ki, amit Zéti nagyon szeret. Főleg a főzésnél kóstolni. Amikor megkevertem a forró vízben a tésztát, felkéredzkedett a kezembe, kihalásztatott magának egy darabot, a kezemben addig fújta, amíg elég hideg volt ahhoz, hogy a sajátjába vegye, bedugta a felét a szájába nyalogatta és megette. Ezt többször egymás után, addig amíg puha nem lett a tészta. Pár napja együtt csináltuk az egész folyamatot és Zéti megjegyezte. Lassan már egyedül is fog tudni tésztát kifőzni.
Sokat olvastunk ma. Imádom amikor befészkeli magát az ölembe. Lapozgat, beszélgetün a könyv oldalain az állatokról és a történetekről. Meg tudnám zabálni.
Nagyon édesen tud utánozni engem, főleg azt amikor mondom a magamét. Zéti egyfolytában magyaráz, szétteszi a kezét és olyan komoly arcot vág, mint én szoktam és csak mondja maga elé a számunkra érthetetlen szavait. Fel-felemeli a hangját, hatásszünetet tart és újra rákezd. Jaj lesz nekem, ha már beszélni fog és mindezt érteni is fogom!
In Case You Missed It | November 22
15 órája