Advent, Advent ein Lichtlein brennt ...

igen, ismét itt a karácsonyi időszak és én minden évben egyre jobban élvezem. Nem csak a készülődés, hanem Zéti öröme is feldobja az estéimet.
Pénteken nagyon beteg voltam, mert Zétitől sikerült elkapnom a hányásos, hasmenéses vírust, ami előző szombaton jött ki rajta, Janin már hétfőn végigment, azt hittem én kimaradok, de nem kímélt. Szinte az egész napot átaludtam, ha ébren voltam, akkor azt a kis időt a mosdóban töltöttem. Ráadás Zétinek leszedték a szemölcsöket mindkét kezéről. Szegénykémnek az egyik ujja, a másikon pedig az egész kézfeje be volt kötve. Arról már nem is beszélve, hogy Zéti még mindig köhög, nem engedtem őt oviba, és ezt a megfázást, köhögést mindketten elkaptuk tőle, így bónuszként.
Édesapa estére, mondanom sem kell, teljesen kész volt a két beteg családtagtól ....

Ilyen betegesen indultunk neki a hétvégének. Idén teljesen gyengén, lassan, egész napra elosztva sikerült a karácsonyi dekorációt megcsinálnom, úgy hogy Zéti segédkezett nekem, így nem lett meglepetés. Bár ennek is megvan a szépsége. Mekkora boldogság volt arcán, amikor a karácsonyi kartondobozt kinyitottam ... egy igazi kincsesláda, tele szebbnél szebb díszekkel. Az évek hosszú során összegyűlt szépségek közül a Räuchermännchen-ért teljesen odavolt. Annyira, hogy egész hétvégén füstöltünk az Érchegységből származó régi emlékkel. De említhetném a Kelet-Németországban oly híres csillagot is, ami világít. Az én személyes kedvencem az idén az anyukám horgolta díszek. Átlátszó műanyag gömbökre, csillagra, szívre, fenyőre horgolt gyönyörű mintákat, ezek most a bőrülőgarnitúránk felett lógnak, olyan térelválasztó funkcióval.
Az égősor igaz még mindig nincs a helyén, de ha azok is a hétvégén felkerülnek az ablakokra.

Zétinek legjobban a nappaliban az ajtó fölé akasztott girland és a rajta világító égősor nyerte el a tetszését. Csodálta, nézegette, és mindenképp segíteni akart a Papának.
Vasárnap elérkezett az advent első vasárnapja. Még mindig nem teljesen egészségesen kezdtünk Kekével hármasban a sütéshez. Igén sem maradhat ki a már hagyománnyá vált Weihnachtsplätzchen - Backen. Sütögetés közben karácsonyi zene szólt, kellemes illat lengte be a teret, méz, fahéj, narancs illat kavargott az egész házban. Sajnos estére csak gyertyát gyújtottunk meg az asztalon és így énekeltük el az Advent, Advent, ein Lichtlein brennt dalocskát, mert nem volt fenyőágunk, hogy tudtam volna egy adventi koszorút készíteni. Most már nem is lesz, így ma délután megveszem a virágosnál a tegnap kinézett csodaszépet. Ilyen szép az enyém úgyse lenne.... Így majd ma meggyújtjuk az első gyertyácskát és énekelünk is.