Zéti még mindig köhög, most már ez a második hete, múlt pénteken a doktor néni adott megint valami másik gyógyszert, ez talán segített egy kicsit, mert már nem köhög olyan sokat, de még mindig nem teljesen tünetmentes. Édesapával vannak otthon és "építkeznek".
Hétfőn az új játékok nagyon lekötötték a figyelmét és egész délelőtt eljátszott az új szerzeményeivel. Tegnap Papával és Opával az ajtókra tették fel a szegélyléceket. Olyan pofásan kezd már a házikónk kinézni. Már tényleg csak néhány elmaradásunk van (belsőajtókba üveg, belső korlát, erkélykorlát, és egy kevés szegélyléc), amin a héten gőzerővel dolgoznak a fiúk. Zéti volt Papa jobbkeze, szögelte a fát, segített a léceket méretre vágni, tartani a lécet, adogatni. Igazi kis segédmunkás volt. Papa nem kért először Zéti segítségéből, ezen a kis mogyoró besértődött, és közölte: Papa, én soha többet nem segítek neked". Ezen aztán Édesapa nagyon meglepődött és addig udvarolt a kis maszatnak, míg beadta a derekát és egész délelőtt segédkezet nyújtott.
Este megvártak az ajándékbontással, a kis csizmában egy henger alakú puha dolog lapult. Sebesen bontogatta, és amikor meglátta a piros kis pulcsit, nagyon megörült neki, mert a cimbi és mc queen pózol rajta. Megköszöntük az angyalkáknak az ajándékot és rögtön fel is próbáltuk.
A tegnapiban egy kis könyvet talált, állatkákról, hogy ők hogyan várják a karácsonyt, mit csinálnak az adventi időszakban. Esténként most ezt olvasgatjuk.
Hétvégén megint sütéshez készülődünk, mert már majdnem elfogyott a vanillienkipferl (vaníliás kifli), Zéti pedig a mézeskalácsra jár rá, az ízlik neki most nagyon.
Nagyon várom már a jövő hét hétvégéjét, mert azzal én be is fejezem az ez évi munkát és pihenek januárban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése