Bábszínház, U-Bahn, adventi vásár

Vasárnap reggel viszonylag korán kellett kelnünk, mert bábszínházba indultunk. A hét elején hozta meg Papa a jegyeket a Csizmás Kandúr-ra. Gyors zuhanyzás, hajszárítás, reggeli, pakolás, autóba ugrás és indulás. Egyszer három év alatt sikerült időben indulnunk és időben érkeznünk.A színházba vezető rövid úton megbeszéltük, hogy majd a mese után megyünk az U-Bahn-nal. A Bábszínházban egy Mikulás fogadott minket és kapott Zéti tőle egy kis szaloncukrot. Perecet vettünk, mosdóba szaladtunk és elfoglaltuk a helyünket. Várakozva, izgatottan, sok kérdés közepette elkezdődött a mese egy dallal. Megjelent a csizmás kandúr, mire Zéti megkérdezte, Shrek hol van? Kacagásom úgy kellett visszafojtanom. A második rövid szereplő egy madárka volt, megjelent és eltűnt. Zéti egyre csak a madárkát kereste. Tíz perc múlva szólt is, hogy most már menjünk haza. Kétségbe estem egy kicsit, de aztán nagyon ügyesen, sok kérdéssel megfűszerezve végig néztük a darabot. Zéti nem felejtette az ígéretünket, így felszálltunk a kis földalattira, kivonatoztunk a Vörösmarty térre, megnéztük az adventi vásárt. Nem Bécs ugyan, de egy kedves kicsi, otthonos, jó illatú, szebbnél szebb kézműves portékával. Vásárfiaként mi egy ugrókötelet vettünk, a fogantyúja egy zöld béka.
Elszaladt az idő, de még mielőtt haza indultunk volna betértünk a Mc-be. Zéti egy uzsisdobozt kapott a Happy Meal menühöz. Hazafelé még az Andrássy úton jártunk, amikor Zéti már be is hunyta a szemét és késő délutánig szunyókált. Este már csak itthon játszottunk.
Este még megkapta az aznapi adventi naptár csizmáját. Zéti legnagyobb megdöbbenésére a csizmában csak egy cetlit hagytak az angyalok. A csalódottság kiült az arcára, majdnem sírva fakadt. Papa még húzta is őt, de végül elolvasták az angyalok írta üzenetet, melyből megtudta a kis huncut, hogy az ülőgarnitúra egyik párnája mögött találja a kis csomagot. Felderült arccal rohant a kanapéhoz és nekiállt széttúrni a párnákat. Láss csodát, előkerült az ajándék. Sebesen, izgatottan kibontotta és benne egy Tom és Jerry-s kirakót talált.
Egy szép nap volt, én nagyon élveztem, azt hiszem lesz még ismétlése, mert jó így együtt itthonról elszabadulva közös programot csinálni. Már gondolkozom, hogy mit is csináljunk Zéti születésnapján, jó fél napos kirándulást ...

Fülészet

-en voltunk tegnap. Zéti már több mint három hete egyfolytában beteg, hol jobban náthás, hol inkább köhög, tegnapelőtt viszont, legnagyobb megdöbbenésemre, közölte, hogy fáj a füle. Nem vagyunk fülfájósak szerencsére, így másnap rohantunk is a fülészetre. Doktor néni belenézet először az egészséges fülébe, Zétinek annyira kellemetlen volt, hogy elkezdett üvölteni, ráadás mikor a fájós fülében matatott, akkor aztán Zéti kapálódzott, alig bírtam lefogni és úgy sírt, hogy a szívem akart megszakadni. "anyucikám, anyucikám" ismételgette egyfolytában. Jó, hogy elvittem, mert begyulladt a füle. Most egy darabig kerülni kell a hideg levegőt, meleg só és antibiotikum kúrára van fogva. Este már nagyon fájt neki, így kapott fájdalomcsillapítót is. De ahogy elkezdett hatni, Zétiből előbújt is a kis eleven nyuszi. Ugrált, futkározott, rosszalkodott. Hétfőn újra vissza kell mennünk, de azért reménykedem, hogy szombatig rendbe jön, mert szeretnénk elmenni az adventi vásárba Gödöllőre és vasárnapra színházjegyünk van a Bábszínházba a Csizmás Kandúr-ra.

Vonatozás, hóesés, vásárlás

Pénteken Zéti életében először Papával vonatozni ment. Csak Gödöllőig és vissza vonatoztak, mert el kellett vigyenek valamit a munkahelyemre. Édesapa megígérte neki, hogy most kivételesen vonatozni fognak. Nagyon hideg volt aznap. Amikor Gödöllőn leszálltak a vonatról Zéti nagyon fázott a babakocsiban, Édesapa ráterítette így a pulcsiját is a kis manóra. Hazafelé nem akart leszállni, ő még szeretett volna vonatozni, egészen Münchenig, Felix-hez. Mikor hazaértem lelkesen mesélte, pedig ilyet nem szokott, hogy igazi vonaton vonatozott, nem otthon a favasúttal, és ült pirosban, kékben, de nagyon piszkos volt, nem szabadott megfogni semmit, és volt egy kicsi, icipici asztalka is, és odaadta a jegyeket a kalauz néninek, aki kilyukaszotta ... csak úgy ömlött belőle a szó, el sem akartam hinni, hogy ez az én fiam.
Mikor hazaértem, egy nagy meglepetés várt. Kekééktől kaptunk egy samsung lapostévét, aminek nem kevesebb mint 116 cm az átmérője. Teljesen kész voltam. Az ülőgarnitúráról tévét nézni olyan, mintha benne lennék a tévében, nekem a legkényelmesebb a konyha sarkából tévézni. Nem vagyok nagy tévé barát, ha rajtam múlt eddig, nem sűrűn volt bekapcsolva, de most valahogy húz a tévé, és szinte mindig be tudnám kapcsolni. Eszméletlen, hogy milyen jó!
Este még Pestre mentem, kimenőt kaptam, hogy találkozzam a scrappes barátnőimmel. Nagyon gyorsan elszaladt az este!
Szombaton Zétivel főztünk, megpucolta nekem a répát, felszeletelte és utána el is majszolgatta. Majd édesapának segített a szegélylécezés utolsó szakaszában. Félig kész ebéd és takarítás után kimentünk a levegőre. Épp havazott, lesétáltunk Omához, ahol Zéti megtalálta a seprűt, egy darabig azzal tologatta a havat, majd a kis lapátjával. Nagyon jól elszórakozott, alig akart otthon bemenni a házba. Ebéd után aludt egy nagyot, majd meglátogattuk az Omáékat.
Vasárnapra a gödöllői Kastélyba indultunk, hogy megnézzük az adventi programot. De mivel nagyon esett az eső, a havas eső így vásárolni mentünk. Még mindig nincs meg mindenkinek a karácsonyi ajándéka, pedig nem kevés pénzt költöttünk el. Én kaptam egy epson fotónyomtatót. Nagyon szuper, lehet hogy most már csak a fényképzőt kell majd lecserélni, mert sötétben nem túl jó képeket készít. Zéti esetében még mindig tanácstalan vagyok. Játékot mi nem szeretnénk venni, valami jó kis ötlet kellene, amivel a szobáját fel lehetne turbózni, de még nincs. Azért még mindig van egy kis időm a gondolkodásra.

Bratapfel

-t azaz héjában sült almát sütöttünk tegnap késő délután. A héten először korán értem haza, egy kis bevásárlás után, és már előre örültem az együtt eltölthető délutánnak. Zéti érkezésem előtt érbredt 20 perccel, sajnos nem túl jó passzban. Már Papának nyüszített az angyalkák hozta csomagért, holott délelőtt már kapott egyet. Nem akarta értenni, hogy minden napra csak egy ajándékot hoztak, ha megnézzük a többit, akkor az angyalkák elviszik a többit. (Ez szokott működni, te tegnap nem volt ennyi érv elég.) Mivel vettem neki a vonathoz kanyarokat, ezért ezt újra becsempésztük a csomagba és azt is kiszedhette belőle.

Vettem narancsot és szegfűszeget, azt gondoltam majd tetszik neki a narancs kidíszítése. A második szegfűszeg megszúrta az ujját, ideges lett és majdnem mindent letúrt az asztalról és kiverte a hisztit. A tányért már nem, de a fényképezőt sikerült megmentenem. Nagyon bosszús és szomorú lettem. Kapott egyet a fenekére, sírt és megharagudott rám. Nekem pedig elment a kedvem. Zéti látta rajtam, vagy csak megérezte, hogy milyen szomorú vagyok, és utána egész este udvarolt, hízelgett.
Vacsi után héjában sült almát készítettünk. Zéti segített egy darabig, de amikor nem úgy mentek a dolgok ahogy szerette volna, "elhagyott" és Papával vasutazott. Két receptet is kipróbáltam, semmi extra, de mindkettő gyors és finom. Az egyik szerint félbe kell vágni az almákat, fahéjban megforgatott kockacukrot kell a közepébe tenni, és ha a cukor elolvadt akkor jó az alma. A másiknak a tetejét kell levágni, a közepéből a magházat kiszedni, kis vajat és jó sok mézet belecsurgatni, majd megsütni. Mindkét alma egyszerre lett kész, nekem a mézes jobban ízlett, de legközelebb fahéjat is csempészek bele. Az alma méz fahéj illata terjengett a levegőben. Isteni illatok, most is összefut a nyál a számban. Zéti persze meg sem kóstolta, pedig nagyon finom volt. Majd legközelebb ...
Imádom az adventi időszakot: illatokat amelyek betöltik a teret, fények, amelyek bevilágítják a szobát, a bensőséges halk zenét ...!

Advent

Zéti még mindig köhög, most már ez a második hete, múlt pénteken a doktor néni adott megint valami másik gyógyszert, ez talán segített egy kicsit, mert már nem köhög olyan sokat, de még mindig nem teljesen tünetmentes. Édesapával vannak otthon és "építkeznek".
Hétfőn az új játékok nagyon lekötötték a figyelmét és egész délelőtt eljátszott az új szerzeményeivel. Tegnap Papával és Opával az ajtókra tették fel a szegélyléceket. Olyan pofásan kezd már a házikónk kinézni. Már tényleg csak néhány elmaradásunk van (belsőajtókba üveg, belső korlát, erkélykorlát, és egy kevés szegélyléc), amin a héten gőzerővel dolgoznak a fiúk. Zéti volt Papa jobbkeze, szögelte a fát, segített a léceket méretre vágni, tartani a lécet, adogatni. Igazi kis segédmunkás volt. Papa nem kért először Zéti segítségéből, ezen a kis mogyoró besértődött, és közölte: Papa, én soha többet nem segítek neked". Ezen aztán Édesapa nagyon meglepődött és addig udvarolt a kis maszatnak, míg beadta a derekát és egész délelőtt segédkezet nyújtott.
Este megvártak az ajándékbontással, a kis csizmában egy henger alakú puha dolog lapult. Sebesen bontogatta, és amikor meglátta a piros kis pulcsit, nagyon megörült neki, mert a cimbi és mc queen pózol rajta. Megköszöntük az angyalkáknak az ajándékot és rögtön fel is próbáltuk.
A tegnapiban egy kis könyvet talált, állatkákról, hogy ők hogyan várják a karácsonyt, mit csinálnak az adventi időszakban. Esténként most ezt olvasgatjuk.
Hétvégén megint sütéshez készülődünk, mert már majdnem elfogyott a vanillienkipferl (vaníliás kifli), Zéti pedig a mézeskalácsra jár rá, az ízlik neki most nagyon.
Nagyon várom már a jövő hét hétvégéjét, mert azzal én be is fejezem az ez évi munkát és pihenek januárban.

Der Nikolaus ist hier, schon klopft es an die Tür ...

igen, hozzánk már ma érkezett a Mikulás, hogy én is lássam a sok sok ajándékot, hogy láthassam az örömét. A télapóvárás már tegnap este megkezdődött. Fürdés előtt a fürdőkádban ülve Papa lenyírta a haját. Szorgalmasan tűrte és még arra is volt energiája egy mosolyt dobjon a fényképezőbe. Fürdés után Zéti kezébe vette a cipőjét, megtisztította és kitettük az ablakba. Izgatottan, sok kérdés közepette hunyta le a szemét. Reggel hét körül ébredt, de teljesen megfeledkezett a Mikulásról. Fogmosáskor kérdeztem meg, hogy hol van a cipője. Ekkor csillant fel a szeme és gyorsan a nappali felé vettük az irányt. Az ablakban a cipők alatt két csomag állt. Megörült a Mikulás ajándékának, sebes kibontotta és két újabb favasút elemet talált bennük. Ki is próbáltuk rögtön, és a régi-új elemekkel építettük is a vasutat.
Zéti segített nekem takarítani, Papával port törölt, porszívózott, és felmosott a nappaliban, míg én az emeleten takarítottam. Mire végeztünk megérkezett Marika keke és Nyusza keke Mikulása is. Egy nagy szatyorban két csomag lapult. Zéti kacagott amikor kibontotta és meglátta a villám mc queen duploját. Összeépítettük, játszottunk, kocsikáztunk, majd egy újabb vasutat építettünk.
A délutáni alvás nem maradhatott el, és míg Zéti Papával pihent, én kivasaltam a sok ruhát. Megérkezett Erika is egy Mikulás csomaggal, de csak velem kellett megelégednie, mert Zéti még aludt. Dédi mama is befutott, és Zéti a csengetésre fel is ébredt. Erika elköszönt, Omáék megérkeztek. A Mikulás ismét hozott egy nagy csomagot, melynek belsejében egy a traktorhoz csatlakoztatható eke lapult. És még nem volt vége a játék tengernek. Este hatkor Ati keke is befutott és a playmobile erdész setjéből egy traktort hozott, ami egy nagy sok farönkkel megrakodott utánfutót húz.
Nagyon jó dolga van az én fiamnak, mint első unoka, keresztgyerek és persze nem utolsó sorban gyerek. Lassan megint el kell tennem a megunt, kinőtt játékokat, mert ebben a játéktengerben lassan elveszünk.
Az adventi koszorún a gyertyákat is meggyújtottuk, elénekeltük a dalocskánkat és várjuk a következő vasárnapot.

Advent, Advent ein Lichtlein brennt ...

igen, ismét itt a karácsonyi időszak és én minden évben egyre jobban élvezem. Nem csak a készülődés, hanem Zéti öröme is feldobja az estéimet.
Pénteken nagyon beteg voltam, mert Zétitől sikerült elkapnom a hányásos, hasmenéses vírust, ami előző szombaton jött ki rajta, Janin már hétfőn végigment, azt hittem én kimaradok, de nem kímélt. Szinte az egész napot átaludtam, ha ébren voltam, akkor azt a kis időt a mosdóban töltöttem. Ráadás Zétinek leszedték a szemölcsöket mindkét kezéről. Szegénykémnek az egyik ujja, a másikon pedig az egész kézfeje be volt kötve. Arról már nem is beszélve, hogy Zéti még mindig köhög, nem engedtem őt oviba, és ezt a megfázást, köhögést mindketten elkaptuk tőle, így bónuszként.
Édesapa estére, mondanom sem kell, teljesen kész volt a két beteg családtagtól ....

Ilyen betegesen indultunk neki a hétvégének. Idén teljesen gyengén, lassan, egész napra elosztva sikerült a karácsonyi dekorációt megcsinálnom, úgy hogy Zéti segédkezett nekem, így nem lett meglepetés. Bár ennek is megvan a szépsége. Mekkora boldogság volt arcán, amikor a karácsonyi kartondobozt kinyitottam ... egy igazi kincsesláda, tele szebbnél szebb díszekkel. Az évek hosszú során összegyűlt szépségek közül a Räuchermännchen-ért teljesen odavolt. Annyira, hogy egész hétvégén füstöltünk az Érchegységből származó régi emlékkel. De említhetném a Kelet-Németországban oly híres csillagot is, ami világít. Az én személyes kedvencem az idén az anyukám horgolta díszek. Átlátszó műanyag gömbökre, csillagra, szívre, fenyőre horgolt gyönyörű mintákat, ezek most a bőrülőgarnitúránk felett lógnak, olyan térelválasztó funkcióval.
Az égősor igaz még mindig nincs a helyén, de ha azok is a hétvégén felkerülnek az ablakokra.

Zétinek legjobban a nappaliban az ajtó fölé akasztott girland és a rajta világító égősor nyerte el a tetszését. Csodálta, nézegette, és mindenképp segíteni akart a Papának.
Vasárnap elérkezett az advent első vasárnapja. Még mindig nem teljesen egészségesen kezdtünk Kekével hármasban a sütéshez. Igén sem maradhat ki a már hagyománnyá vált Weihnachtsplätzchen - Backen. Sütögetés közben karácsonyi zene szólt, kellemes illat lengte be a teret, méz, fahéj, narancs illat kavargott az egész házban. Sajnos estére csak gyertyát gyújtottunk meg az asztalon és így énekeltük el az Advent, Advent, ein Lichtlein brennt dalocskát, mert nem volt fenyőágunk, hogy tudtam volna egy adventi koszorút készíteni. Most már nem is lesz, így ma délután megveszem a virágosnál a tegnap kinézett csodaszépet. Ilyen szép az enyém úgyse lenne.... Így majd ma meggyújtjuk az első gyertyácskát és énekelünk is.