Motorozás

Édesapa vett egy Babettát. Zéti tegnap délután felfedezte a házikónál a garázsban. Megcsodálta, szakértő szemmel megvizsgálta, rá állt, rá ült. Amikor édesapa elindította, kicsit megszeppent, de aztán azért esett kétségbe, mert papa leállította. Felajánlottam neki, hogy menjenek egy kört. Nem tiltakozott. Felállt édesapa elé a vázra és csak úgy brümmögött, zúgott mint egy kismotor. Le sem akart szállni a mociról. Megígértük, hogy ma délelőtt és délután is mehet majd vele. Nagyot sétáltunk még a motorozás után, Zéti egyre csak azt kérdezte: hol van a moci? mit csinál?
Ma reggel kinyitotta a szemét és egy vallomást tett nekem: nagyon szeretlek téged ... majdnem elolvadtam a boldogságtól. Azt hittem megeszem! Dagadt a szívem a boldogságtól. Milyen jó is lenne minden reggel így felkelni.
De a második mondata rögtön az volt, hogy megyünk fel a házikóhoz. Az értetlen kérdésre, hogy miért, azt válaszolta, hogy motorozni. Így hát papa felöltözött és elindultak! Egész úton brümmögött és élvezte az új járművet.
Most vesztek el az én elveim! Még hogy az én fiam nem fog motorozni!? Már mindjárt kisgyerekkorában megfertőződik ezzel a szenvedéllyel!

Névnap

-ot ünnepeltünk. Zétiét! Ma itt volt az egész nagy család. (Pali Opát hiányoltuk csak!) Délelőtt édesapával a ház miatt rohangáltunk Pesten. Délután három órára volt hivatalos mindenki, hogy Zéti fitt legyen. A délutáni alvásból ma egy kicsit korábban kelt, gondolom, kicsit izgatott volt, mert tudta, ha felébred vendégsereg érkezik. Amikor haza értünk Zéti épp Omával hintázott kinn a kertben. Gyönyörűen sütött a nap és nem is volt már olyan hideg napközben. Jön a tavasz! (Bár a tél még be- bepróbálkozik, tegnap is esett a hó, megfagyott reggelre...)
Sorra megérkeztek a vendégek és mindenki tele kézzel érkezett, becsomagolt ajándékok kerültek elő a táskákból. Zéti nem győzött csodálkozni, örülni, ugrándozni és csomagolni. Nyomdát kapta meg először, hogy a hétvége barkácsolása tovább folytatódhasson. Sokáig ült a kis asztal mellett és mondogatta, hogy mit lát a nyomdán: Tiger, Elefant, Zebra stb. Teljesen meglepett, hogy németül sorolta fel az állatokat. (Mondom én, hogy egyre többet beszél németül. Magam sem hiszem!)
Tőlünk egy dvd-t (Shaun the sheep - magyarul), egy "első elektromos játékom" című készségfejlesztőt kapott. Ez annyira nem kötötte még le, tudtuk, hogy több idő kell hozzá, hogy megtanulja és megszeresse.
Ekkorra Ági Omáék is befutottak, akiktől mesekönyvet és ruhadarabokat kapott. A mesekönyvekben a képeket kereste, teljesen csalódott volt, amikor az elsőben egyáltalán nem talált. Hamar megvigasztalódott, mert a másik kettőben annál több képet fedezett fel.
Ati egy catepillar Löffelbagger-t ajándékozott az én kis manónak. Jó nagy kanala van. Pont beleférnek a nyomdák ...!
Kekéék is befutottak! Egy távirányítós autó lett a délután fénypontja (legalábbis a felnőtteknél). Nagyon tuti sárga kis autóhoz tartozik egy kormány, amivel irányítani lehet az járgányt. Előre és hátramenetbe is lehet tenni egy egy gomb segítségével és természetesen amerre fordítod a kormányt arra fordul a kis kocsi. Sőt a középső gombbal dudálni is lehet! Zéti teljesen megijedt, meglepődött, amikor Keke először beindította. Hamar megbarátkozott azonban az új szerzeménnyel. Viszonylag ügyesen irányította. Milyen szuper is lesz már, ha kinn jó időben lehet majd autózni!
Szép délután volt! Köszönjük mindenkinek a sok szép ajándékot és az együtt töltött órákat!

Kreativ "foglalkozások"

ritkábban vannak, mint amikor itthon voltam, de azért igyekszem nem megfeledkezni róla. A mostani hétvégén valahogy több idő maradt az ilyen együttlétekre. Pénteken gyurmáztunk. Bencénél látta Zéti a gyurmát, így ismét eszébe jutott, hogy neki is van itthon és milyen szuper is lenne. Hoztuk a kiskést, a nyújtófát és gyúrtuk, nyújtottuk a gyurmát. Sőt az egyik tv csatorna mio mao cicáját is megformáztuk.
Délután inkább a sétáltunk, vonatsíneket építettünk. Papánál jártunk a háznál. Zéti ezt talán még jobban is élvezi, mint a basteln-t velem. Itt lehet aztán igazán kisfiú. Fúrógép, fűrészgép, mérőszalag, kalapács, csavarok és még sorolhatnám a szerszámokat, amivel Zéti majdnem úgy játszik, mint a sajátjaival. De már emlegettem többször, hogy a nagyok játékai a legjobbak, legérdekesebbek!




Szombaton aztán a festékek kerültek elő. Eddig kézzel festettünk, de Zéti az utóbbi időben elég sokat szaladgált a lakásban az én festőecseteimmel. Így aztán kezünkbe vettük a szerszámokat, papírt terítettünk a kis asztalra, vizet hoztunk és kezdődhetett is a munka. Oma is bekapcsolódott a nagy munkába, mert Zéti elrángatta a tűzhely mellől. Pöttyös labdát, szívecskét festettek. Zéti egyik csuporból a másikba dugdosta az ecsetet és mikor már csurgott róla a sok festék, akkor elmaszatolta a lapon. Két lapot is telefestettünk. Az egyiken a kék, zöld színek domináltak, míg a másodikon a piros és sárga.
Az előkészület a festésre azonban hosszabb volt, mint maga a "munka. De így is jó volt látni az örömét, ahogy kiabált a házban, hogy festek, festek! Meg is fogadtam, hogy többször lesz alkalma ezután ilyen alkotásokra!
Sőt mi több, megint előkerült nálam a keresztszemes öltéssel varrott dolgok. Most épp hungarocell tojásokat fogok bevonni, keresztszemes hímzéssel kivarrott anyagokkal. Mivel gyakran látja a kezemben a tűt, gyakran az ölembe kéredzkedik, hogy ő is varrhasson. Már az adventi időszakból ismert ez az én kis manómnak. Zéti imád varrni. A tűt egyedül is nagyon ügyesen fogja a kezében, képes egyedül a kongréba beszúrni, áthúzni a fonalat és vissza. Egyedüli baj, hogy a tű nagy lyukából hamar kiszalad a fonal. De ennek ellenére, mindig nagyon szorgalmasan varrogatja a kis anyagon a mintáit. Türelmesen megvárja, hogy újra és újra befűzzek.
A hétvégén nagyon jól éreztem magam!

"Baleset"

Édesapa éjjel fél háromkor ébreszt! Nagy felháborodottan közli, hogy Zéti csupa pisi! Én félálomban kérdezem, hogy kifolyt a pelusból. Erre érkezik a választ, hogy elfelejtettem a fiamra pelenkát adni. Zakatoltak az előző esti emlékek a fejemben, mire bevillant, de hisz nem is én fektettem le Zétit. Édesapa ringatta el, elvileg éreznie kellett, hogy a feneke milyen kicsi .... Így aztán megtörtént a baleset: Zéti tetőtől talpig pisis volt, a hálóingem úgyszintén, illetve az én ágyrészem, teljesen átázva, a lepedő, a pléd és a heverő, mind pisis. Félálomban átöltöztettem Zétit, nem vette túl jó néven, az ágyneműt is áthúztuk, átöltöztem és lefeküdtünk aludni.
Reggel együtt ébredtünk fél nyolc körül. Zéti teljesen meg volt lepődve, hogyan lett egy éjszaka alatt a csíkos ágyneműből pöttyös barna. Egyfolytában azt kérdezgette, "mami mami ez mi"?
Nem is gondoltam volna, ha ez nem velünk történik meg, hogy ilyen hamar hozzá lehet szokni a szobatisztasághoz!!!

Német gyerekdalok

Zéti tegnapelőtt óta szinte minden német gyerekdalt elénekel velem. (Egy kis ízelítő a zenetárjából: Der Kuckuck und der Esel; Kuckuck; Hänschen klein; Sum sum sum; Bruder Jakob;Kommt ein Vogel, Alle meine Entchen, Ein Männlein steht im Walde.)
Eszméletlen. Azt hiszem egy lépcsőt felléptünk a fejlődés nagy létráján. Teljesen elbűvöl!
Zéti nemrég óta válaszol is és egyáltalán bátrabban nyilatkozik németül. Kommst du mit? -re válaszol kommst du ..., még nem ragoz ugyan, de engem akkor is nagyon boldoggá tesz minden egyes apró szavával! Ha kérem, hogy ismételjen el valamit, vagy úgy válaszoljon, hogy ... (persze mindezt németül) akkor megteszi. Nagyon ügyes! Nem hiába, hisz az én egyetlen icipici fiacskám!
Jó lenne, ha ez így tovább fejlődne és ügyesen megtanulna németül.
Tegnap a Dédi egyfolytában azt mondogatta, miért kínzom én ezt a gyereket! Valóban kínzás lenne? Utálni fog érte? Dédi nem igazán értette, hogy a kis unokája mindent ért és neki a kétnyelvűség egyáltalán fel sem tűnik! Ez így teljesen természetes.
Nem olyan rég egy rokonom feltett Zétinek három német kérdést, Zéti válaszolt rá magyarul. Zétinek fel sem tűnt, hogy valaki másként szólt hozzá. Ráadás rajtam kívül nem nagyon szól hozzá németül, így nagyon büszke voltam rá, hogy válaszolt.
Remélem a nyáron lesz alkalmunk két hétre haverokhoz kimenni Münchenbe. Gondolom nagyot lökne a tudásán. Ott jobban rá lenne szorítva a német válaszokra is. De ne szaladjunk ennyire előre, érkezzem meg előbb a tavasz!

Egy igazán jó nap

jött össze. Végre sikerült majdnem a teljes napot Zétivel töltenem. Délelőtt kitakarítottunk. Az én szorgalmas hangyám csak úgy segített port törölni és porszívózni. Kora délelőttre bejelentkeztünk Bencéékhez, már rég találkoztunk. Olyan közel lakunk egymáshoz, valahogy még sincs időnk semmire, pedig többször kellene ilyet csinálni. Már olvad a rengeteg hó, locsog minden, hömpölyög lefelé a sok víz. Hol eső esett, hol a hó szállingózott, de mi bátrán nekivágtunk babakocsival az útnak. Ezt a pár utcát szinte évek alatt tettük meg, nem beszélve arról, hogy teljesen kimelegedve és elázva érkeztünk meg Bencéékhez. Soha többet babakocsit a latyakos úton.
Zéti teljesen megszeppent, amikor megérkeztünk. Bence repkedett körülöttünk a konyhában, alig várta, hogy felmenjünk az ő kis birodalmába, hogy megmutathassa a játékait. Zéti csak a lábam ölelte és csak hajtogatta, mamival, mamival. Azt hittem, így telik majd el a délelőtt, de szerencsére Zéti kíváncsisága nagyobb volt, mint a félelme. Bence játékai amúgy is sokkal érdekesebbek, mint az otthoniak. Nem is győzte a felfedezést!
Bencét megnyugtattuk, hogy nem viszünk el semmit a birodalmából, így többé kevésbé mindent a rendelkezésünkre bocsátott. Zétit teljesen elbűvölte a fűrész, ami teljesen úgy nézett ki mint az Opáé, ráadásul még úgy is szólt. Ismerte, hisz a valódi fűrésszel vágták ki dédinél a két meggyfát. Le sem tette a kezéből. Lovacskázott a hintalovon. Szerelt a szerelő pultnál és játszott Bence szintetizátorán, és énekelt is hozzá. Azt hiszem többször kellene ilyen görbe -ha nem is napokat, de legalább - órákat csinálnunk!
Délre érkezett hozzánk azonban egy nagyon kedves vendég is. Ez igazából nekem volt nagyon jó, mert már rég láttuk Edinát. Igazán élveztem a társaságát, Zétinek is nagyon tetszett az új vendég, hisz játszott vele a lovacskával, kirakózni segített illetve szorgalmasan építette Zétivel a vasuat és tologatta mozdonyokat. Na és persze az újdonság varázsa is benne volt a "kapcsolatban". Jó lenne, ha közel lakna Edina, hisz ha meglesz a baba, akkor lesznek a találkozások még mókásabbak. Köszönjük Edinának ezt a szép délutánt és a sok sok ajándékot!

Születésnapot ünnepeltünk

kedden ismét. Most az enyém volt soron. Zéti a szokásosnál is korábban ébredt, sőt még előttem ébren volt. Egyszer csak, fél füllel hallom, hogy sutyorognak édesapával. Zéti átölelt és elénekelte a "zum Geburtstag viel Glück ... zum Geburtstag liebe Mami ...!". Azt hittem korán reggel megeszem őt. Este kaptam egy krémesből kirakott tortát és egy doboz bombont. Ültünk, beszélgettünk és jól éreztük magunkat!
Téli séta, kettesben Zétivel késő délután. Sokáig aludt a kis mogyoró délután így szinte esélyünk sem volt világosban kimenni. Ráadásul délután kimostam Zéti kabátját, ami nem száradt meg öt órára. Az én fiam utálja ha a nem megszokott ruhadarabokat adom rá. Így a másik kabát miatt kiverte a hisztit (csak annyira, hogy a földön fetrengett, hisztizett), az egész ház zengett. Nehezen, de azért sikerült győznöm. Mikor kiértünk az utcára, akkor suttogtam a fülébe, hogy mindenki azt hiszi, hogy én megvertem őt, és most mint gondolhatnak rólam a bácsik és a nénik. Így viszonylag hamar megnyugodott. A hátamra kéredzkedett és lovacskázott. Jó nagy sétát tettünk, ropogott a hó a talpam alatt, csend és nyugalom vett körül. Zéti pedig elszórakoztatott, a kb 45 perces sétánk alatt csak beszélt, mesélt, kérdezett (itt ki alszik? hol? miért?). Nagyon élveztem ezt a Zweisamkeit-ot. Bárcsak gyakrabban lenne ilyen!